Visszapillantó a 2019-es évre

Az idei év nem volt könnyű. Nagy változások előkészületei zajlottak: sok munka, utánajárás, idő, pénz, energia. Olyan volt, minta egy gigantikus társasjáték bábui lettünk volna: amikor azt hittük, hogy végre előrébb léptünk egy mezőt, akkor kiderült, hogy arra a mezőre az van írva, hogy lépj vissza kettőt, vagy éppen az, hogy kezdd újra a játékot. Rengeteget izgultunk, aggódtuk, reménykedtünk. Igazából nem volt idén felhőtlenül boldog időszakunk: minden öröm mellett ott volt az üröm is. Ha bármit elértünk, annak volt árnyoldala is. A terveink megvalósítását sok tényező hátráltatta és vont el energiát tőlünk: munkahelyi rossz történések, családi konfliktusok, iskolai botrányok. Persze emellett sok biztatást, jókívánságot és segítséget is kaptunk.
Idén a nagy tervünket, Új-Zélandot tartottuk szem előtt, és minden szempontból ez élvezett prioritást, ezért nem mentünk nagy külföldi nyaralásra, és bizony a családi programok is megnyírbálódtak: vagy csak én voltam a fiúkkal, vagy csak András. Igazán ritka volt az az alkalom, amikor a teljes család együtt lehetett.
Mindketten készültünk a vízumhoz szükséges IELTS vizsgánkra. Én  a British Council tanfolyamára jártam, majd pedig az ottani tanárunkkal, Juliannal folytattam magánúton a felkészülést. András is vett néhány órát tőle a vizsga előtt. Aztán áprilisban megcsináltuk a vizsgát: András 8-ast, én pedig 7-est kaptam. Vagyis a szükséges 6,5 meglett.
Aztán júniusban komolyra fordult a projektünk azzal, hogy András kiutazott egy hónapra Új-Zélandra, hogy állást keressen. A közel lehetetlen sikerült neki: a hónap utolsó napján aláírta a munkaszerződését. Innentől felpörögtek a dolgok: hazajött, beadta a vízunkérelmét, és 5 hét várakozás után megkapta. Ekkor szinte azonnal kiutazott és munkába állt. Az első időben Mátééknál lakott, majd novembertől bérelt lakást, és a berendezéssel foglalatoskodott, hogy mire megérkezünk legyen hol aludnunk.

Mindeközben a fiúk folytatták a sulit - szeptembertől Marci az Adyban lett 8. osztályos, Matyi pedig a Pannóniában felső tagozatba lépett. Igazából mindketten szeretik az osztályukat, és a tanárokra sem panaszkodhatunk túlzottan, de mégis utálják az iskolát. A tanulás nyüglődés, és én sem tudok amellett érvelni, hogy miért kell pl. a moláris tömeget megtanulni. A tananyag ótvar, a módszertan gáz, tanárhiány van - egyszóval nem lehet csodát várni ettől a rendszertől.

Szerencsére tudtunk hódolni külföldi utazás nélkül is a téli sportoknak: hóesésben végigsétálunk a zöld túra budapesti panoráma útvonalán, voltunk Visegrádon szánkózni, és Mátraszentistvánon síelni, kirándultunk a téli erdőben a Hármashatár-hegyen, és koriztunk a Városligeti jégpályán.

Régi tervem vált valóra azzal, hogy elvittem a családot és egyben a Zöldsportot is Dorogra, a Sátorkőpusztai barlangba (régi barlangász korszakom ikonikus helyszínére). Teljesítménytúráztunk a budai hegyekben, kirándultunk Visegrádon az Apát-kúti völgyben, via ferrataztunk Kelet-Ausztiában és Szlovákiában.

A nyarat táborokkal kellett kitöltenünk a fiúknak: voltak 3 hetet az önkormányzati szervezésű kerületi táborban, gokart táborban Makinál, focitáborban a kerületben. Persze emellett nyaralni is voltam velük (ezekre a nyaralásokra sajna András nem tudott velünk jönni): voltunk vitorlázni a Balatonon, kenuztunk a Tiszán és a Túron, bringáztunk-kenuztunk a Tisza tónál. Persze volt "nagyi-tábor" is: 3 hét Károlyban, és 1 hét Dorogon. Emellett pedig 1 hetet otthon "nyaraltunk".

Idén a múzeumok közül a Hadtörténetit látogattuk meg március 15.-én, és a Várkert bazárban az I. világháborús kiállítást. S hogy meglegyen a hármas szám a hadi programok terén, voltunk Budaörsön a Honvédelem napján (pedig én bizonyisten fegyverellenes vagyok). Voltunk gyárlátogatáson Gyermelyen, madarásztunk Ócsán,a fiúk megnézték a Dínó show-t.

Céges utazás keretében András eljutott Amszerdamba - igaz, neki dolgozni is kellett, míg én Barcelonába csak kikapcsolódni mentem a kollégákkal.

A  fiúk többször voltak a barátoknál pizsi-partin (vagy csak egyszerűen ott töltötték a hétvégét), ugarbugráltak a Superfly-ban, megküzdöttünk a szabaduló szoba rejtélyével,

Marci beíratkozott gitárra (nem zeneiskolába hanem Kondor Csaba magántanárhoz, kiscsoportos oktatásra). A fiúk továbbra is jártak vízilabda edzésekre a Tromosba.

Idén a gasztronómia terén hódoltunk Fekete Zsóka mangalica termékeinek a Lehet piacról, pizzáztunk a Capri étteremben és a Cayman-ban, robotokkal reggeliztünk, Andrással vacsoráztunk a Krizia-ban, és az El Asador de Pata negra étteremben.

Aztán amikor szeptemberben mi is megkaptuk a vízumot (András vízuma alapján), akkor megvettük a repülőjegyet, és belekezdtünk a kiutazás előkélszületeibe. Eladtam és elajándékoztam a személyes dolgainkat ami nem fért bele a 12 bőröndünkbe. Elrendeztem a fiúk iskolai kikérőit, átrendeztem a lakást, becsomagoltam, megvettem a repülő jegyet. Búcsútalálkozásokat szerveztem a barátokkal, családdal, kollégákkal.
Mindeközben András dolgozott, túlórázott, autót vett, lakást bérelt. Ez az időszak nagyon stresszes és fárasztó volt. Aztán december 8.-án megérkeztünk Új-Zélandra, és nekiláttunk egy új élet kialakításának: a ház berendezése, belakása, új napirendek kialakítása.
A hónap második felében András szabadságon volt, így tudtunk egy kicsit utazgatni a környéken és ismerkedni az országgal.
Hálásak vagyunk a 2019-ben elért eredményekért, megvalósult dolgokért; a sok segítségért és a bíztató szavakért, barátságokért.
Szeretnénk, ha 2020-ban eljönne a felhőtlen boldogság ideje, beérne az eddigi sok erőfeszítés és tapasztalnánk a pozitív eredményét.

Visszapillantó a 2018-as évre

A 2018-as évért hálásak lehetünk,  mert az újévi kívánságaink teljesültek, és összességében jól alakultak a dolgaink, az anyagiakra sem panaszkodhattunk. Sajnos azonban Magyarország politikai és társadalmi helyzetének alakulása elkeserítő irányba fordult, amit a választások meg is pecsételtek, a jövő sötét képet fest.

Marci felvételije nagy örömünkre sikeres volt, így ősztől a 7.osztályt már az Ady Endre Gimnáziumban kezdte meg, és így megszabadult Anna nénitől. Matyi pedig a 4. osztállyal folytatta a Pannónia iskolában Ildikó néni osztályában - viszont szerencsére immár Zita néni nélkül. A vízilabdát egész évben folytatták, bár néha biztatni kellett őket, hogy elinduljanak otthonról.
A fiúkkal kapcsolatos legnagyobb kihívás az volt, hogy kordában tudjuk tartani a számítógépes játékfüggőségüket (most a Fortnite megy), és rávegyük őket az unalmas tanulásra és a kötelességeik elvégzésére.

Én a Solid-BCN Kft.-nél irodavezetővé léptem elő,  András továbbra is a Lightware cégnél dolgozik, mindkettőnk fizetése emelkedett.

A fiúkkal voltunk párszor a Városligeti műjégpályán korizni,  Dobogókőn belekóstoltunk a télbe, Ausztriában Semmeringen síeltünk és szánkóztunk, egy-egy hosszú hétvégén kalandoztunk a Zemplénben, a Bakonyban, a Tisza-tónál; ásványt gyűjtöttünk Pilisjászfalun, játszottunk a Lightware családi napon, bejártuk Tenerifét, megnéztük a Holnemvolt parkot, üdültünk Balatonlellén, kísérleteztünk a Kutatók éjszakáján, csillagokat néztünk Fóton, sárkányt eregettünk Zebegényben, bringáztunk Budapesten, sétáltunk Kolozsváron, leereszkedtünk a Tordai sóbányába, túráztunk a Tordai-hasadékban és Torockón. Kipróbáltuk a szabadulószobát a barátokkal, a Future parkban kreatívkodtunk, fürödtünk a Csillaghegyi termálfürdőben, színházban megnéztük a fiúkkal a Padlás illetve a Pál utcai fiúk c. előadást, jártunk a láthatatlan kiállításon, moziban megnéztük a Hotel Transilvania 3-at, majd pedig a Grindelwald bűnei c. filmet.

A Zöldsporttal végigsétáltuk a Jági tanösvényt, a Lajos forrástól a Kő-hegyi menedékházig tartó túristautat, családi táborban voltunk Szarvason, vitorláztunk a Balatonon, bejártuk a Gaja-szurdokot és sziklát másztunk a Róka-hegyen.

Károlyban voltunk húsvétkor, a fiúk nyaraltak 3 hétig, beugrottunk az őszi szünetben és karácsonykor. Dorogon többször is sütögettünk a szőlőben, illetve Gödöllőn is többször élveztük Maki vendégszeretetét; megkereszteltük Bercikét is.

Andrással kettesben voltunk két városismereti sétán: a Sercli és a Kóser sétán; ettünk a Mosselen, a PolaPola és az Osho étteremben; színházban megnéztük az Anyám orra, majd a Párnaember, az Utánképzés ittas vezetőknek és a Quimby teátrum c. előadást; voltunk Kerekes band koncerten; és megmártóztunk a margitszigeti Palatinus gyógyfürdőben.

 

A fiúk többször is voltak ottalvós buliban Aryannál, Daninál, a Szolnoki reptárban, Gerinél, Dudánál, és persze cserébe nálunk is volt pizsamaparty Csongi és Aryan részvételével kétszer is. Ugrabugráltak a Cyberjump-ban és a Superfly-ban. A Pannónia iskolával Marci Bogácson volt erdei iskolában, az Ady Gimivel pedig gólyatáborban Kétbodonyban, Matyi pedig szivárványhéten vett részt.  Nyáron voltak kajakos táborban, lovas táborban, sporttáborban; harcoltak szülinapokon a Laserfoce-ban.

Így visszatekintve ismét csak azt mondhatom (mint szerencsére évek óta mindig), hogy egy szép, tartalmas évünk volt, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Visszapillantó a 2017-es évre

A 2017-es év igazi hullámvasút volt: történtek nagyon jó dolgok is, de jöttek nagy megpróbáltatások is, érkezett egy új családtag és örökre elment egy másik.

Munkahelyünkön változás nem történt: András továbbra is megbecsült tagja a Lightware cégnek, én pedig a Solid-BCN Kft. lakáskezelőjéből - részlegesen - folyamatfejlesztőjévé léptem elő.
Marci ősztől a 6.osztályt, Matyi pedig a 3. osztályt kezdte meg a Pannónia iskolában.


A fiúkat beírattuk vízilabdára, heti háromszori edzésre - talán ezzel a háterősítés biztosítva van. Én rátaláltam egy helyre, ami közel van, így be tudom illeszteni a napirendbe a heti kétszeri gerinctornát, András pedig odafigyel az étkezésére, így a pocakját lefogyasztotta.
A fiúk is fogszabályzósak lettek: Marci kivehetőt kapott, Matyi alulra fixet, felülre kivehetőt. Így már hárman vagyunk drótosszájúak :)

Marcinál egy erős gyanú alapján belekezdtünk az ADHD kivizsgálásba, aminek a vége egy diagnózis lett júniusban, miszerint sajna érintett. Az év második felét arra szántuk, hogy bővebben utánakutassunk a témának, és először mi szülők ismerkedjünk és szokjuk az új helyzetet. Ezért jártunk szülői csoportba, kiolvastam két könyvet a témáról és persze sok emberrel beszéltem. Marci az év vége felé elkezdte a Nild terápiát.
Sajnos sok probléma volt az iskolában - leginkább Marci osztályfőnöke az, akinek a hozzáállásával gondok vannak.
A 6.-os felvételire egész évben készültünk: Marci külön tanárokhoz járt matekból és magyarból, hétvégenként pedig teszteket gyakoroltunk otthon. De az ADHD beárnyékolja az eredményeket (és az iskolai osztályzatokat is, amik sajna beleszámítanak a felvételi eredményébe) - nem tudom milyen eséllyel indulunk :(

Matyi tanulmányi eredményei vegyesek: magatartása változó - egyrészt mert nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy a haveri körben menősködjön, másrészt sajna a délutános tanító néni nem igazán tudja jól kezelni ezt a helyzetet. Írása csak akkor elfogadható, hogy nagyon koncentrál, helyesírása gyakorlásra szorul, ezért kerestünk neki egy pedagógust, aki foglalkozik vele. Az angol egy katasztrófa, annak ellenére, hogy különórára jár, a túlélésért küzdünk.


Persze a munkahelyi - iskolai feladatok mellett azért igyekeztünk minél jobban kikapcsolódni is.

A fiúk megnézték a robotautó versenyt a Műszaki Egyetemen, a tudományok fővárosa programjait a Várkert bazárban, és a kutatók éjszakáját a Csodák palotájában. Marci járt robotika szakkörre és hip-hop táncra. Ettünk a Hold utcai piacon, Jamie Oliver éttermében a várban, a Stand 25-ben, az Oriental Soup House-ban, a Bock bisztróban és a Vakvarjú étteremben.


Voltunk Dobogókőn és a Tátrában szánkózni, felsétáltunk a Citadellába, jártunk a szentendrei skanzenben, az állatkertben, megnéztük a Grundot, egy hosszú hétvége alatt bejártuk Salgótarján környékét egy másikon pedig az Őrséget,  Aquincumban részt vettünk a Floralia ünnepségen, golfoztunk céges családi napon a Hajógyári szigeten, a fiúk szülinapi bulijára egy jó nagy lézerharcot szerveztünk, játszottunk a Flipper múzeumban, teljesítménytúráztunk a Remete-szurdokban, kirándultunk Botiékkal, Tiszakürtön megnéztük a tiszavirágzást, Ópusztaszeren pedig a nagy nyílzáport, Horvátországban sznorkiztunk a tengerben, szarvasbőgést hallgattunk (volna) Budakeszin, Tatán megnéztük a nagy halászatot és a fényes tanösvényt, gyönyörködtünk a havas tájban Nagyírtáspusztán.

A Zöldsport egyesülettel fellibegőztünk a János hegyre,  bringáztunk Szolnok környékén, eveztünk a sárkányhajó versenyen, felfedeztük a Szigetköz rejtelmeit egy szuper családi táborban, túráztunk a Tátrában, sziklát másztunk a Róka hegyen, felküzdöttük magunkat a Rám szakadékban.

Andrással színházba többször is eljutottunk az év során annak köszönhetően,  hogy sikerült a fiúk mellé találnunk egy kedves gyerekszittert. Láttuk a Berhnardi ügyet, a Kutyaharapást, az Elnöknőket, a Hullaégetőt, moziban pedig a Testről és lélekről c. filmet, és az őszi szünetben eljutottunk Egerszalókra is egy kicsit lelazulni.
Matyiék osztályával láttuk a Pokoli puncs-pancs c. színházi előadást, és A Maszat hegyen túl c. gyerekdarabot, családilag pedig a szuper Pál utcai fiúkat, moziban pedig a Lego ninjago filmet, valamint a Star Wars legújabb részét. Marci pedig Regőékkel a Légy jó mindhalálig c. színdarabot látta.

Volt egy gimis osztálytalálkozóm Illencz Orsiéknál, egy általános iskolai pedig Dorogon.

Családi összejövetelere idén is sor került: volt újévköszöntés, tavaszi szezonnyitó,  grillezés és szüret Dorogon,  Gödöllőn Barni elsőáldozása, karácsonyi családi összejövetel, Matyi névnapi disznótor és Marci névnapi libalakoma nálunk,  de a legnagyobb esemény Bercike megszületése volt.

A fiúk a hosszú nyári szünet alatt voltak Tromos sporttáborban, XIII. kerületi önkormányzati táborban, Makinál úszótáborban, nálunk vízi táborban.


Nagykárolyban töltöttük az iskolai szüneteket: jöttünk húsvétkor, nyáron, az őszi szünetben és karácsonykor. Sajnos a karácsony már Bandi tata nélkül telt, aki agyvérzés következtében dec. 24.-én meghalt, és 27.-én temettük. Az év így szomorúan zárult.

Visszapillantó 2016-os évre

Azt gondolom, hogy egy szép, tartalmas évünk volt, természetesen hullámhegyekkel és -völgyekkel.

Az évkezdés rögtön egy hullámvölggyel indult: előbb Matyi fején a bőrt kellett összevarrni egy iskolai baleset miatt, majd Marci orra miatt kellett kórházba szaladni egy rosszul sikerült ugrás miatt a torna edzésen. De közben a Balaton befagyott, így nagy szerencsénkre a két toldott-foldott gyerekkel meg tudtuk nézni milyen is a végeláthatatlan jégmező.

2016-os elhatározásom volt, hogy bekerülünk egy jó közösségbe, így ennek kapcsán összeismerkedtünk a Zöldsport Egyesülettel, akikkel többször is kirándultunk az év során: voltunk Cinkotán egy buszgarázs bejáráson, kirándultunk Dobogókőn és a Dera szurdokban, bringáztunk a Duna-kanyarban, eveztünk a tatai sárkányhajó fesztiválon, találkoztunk a Mikulással egy túrán.

Családilag kirándultunk egy hosszú hétvégén a Zemplénben, nyaraltunk a Balatonon, meglátogattuk a Miniversumot, részt vettünk egy kiselefánt szülinapján az állatkertben, sátraztuk a Dragán völgyében, kirándultunk Dobogókőn, vásároltunk a PECSA bolhapiacon (mielőtt végleg bezárták volna), ettünk a Hold utcai gasztropiacon, megnéztük az Űr kiállítást a Millenárison, tekertünk a Hermina bringaparkban, megnéztük a Ludovika fesztivált az Orczy parkban, voltunk a Tatai Patarán, és a tatai Víz-Zene-Vírág fesztiválon egy Quimby koncerten, a Lego kiállításon a Millenárison, találkoztunk a barátainkkal Únyon, unokatesókkal piknikeztünk Gödöllőn, bejártuk Esztergomot, sétáltunk a Pozsonyi pikniken, sárkányt eregettünk Zebegényben, kísérleteztünk a kutatók éjszakáján, az ősember nyomába eredtünk Vértesszőlősön meg a Szelim barlangban, szüreteltünk Dorogon, csocsóztunk a CSOPA Playbar-ban, csobbantunk Hajdúszoboszlón.

Az év során színházba többször is eljutottunk: Matyi az osztályával volt kétszer (Óz a csodák csodája, illetve Csoda és Kósza - velünk együtt, és Bábszínházban), én a munkatársaimmal (A két Korea újraegyesítése), illetve Andrással kettesben (Egyasszony).

Marci elkezdte az iskola felső tagozatát - új tanárok, új elvárások. Eleinte kissé visszaestek a jegyei, romlott a magaviselete, de aztán sok beszélgetés után helyrerázódni látszik. Volt alkalmunk személyesen megismerni jónéhány tanárt... Nyáron belecsöppent egy igazi filmforgatásba (és jól keresett vele), ősszel pedig beiratkozott egy robotika szakkörre. Novemberben ultimátumot kaptunk a szertorna edzőjétől, és nehéz napok után úgy döntöttünk, hogy abbahagyja a versenysportot.

Matyi jó eredménnyel tanul az iskolában, de a szavakkal szóban és írásban továbbra is küzd. Focira és úszásra jár, a szertornát Marcival együtt abbahagyta.

Andrással kettesben ünnepeltük a névnapomat (mozi: Saul fia, Macesz bisztró), voltunk Egerszalókon, Kondor Vilmos könyvbemutatón a New York kávéházban, vacsoráztunk a Római parton (amíg még állnak a fák)

Károlyba a családhoz ellátogattunk húsvétkor, nyáron, az őszi szünetben és karácsonyra is. Emellett Kati mama jött segíteni hozzánk a betegségek idején,  illetve nyár elején, amikor nagyon sok munkám volt.

Makinál úszótáboroztak a fiúk, illetve Matyi még ping-pong tábor alatt is nála lakott, Marci pedig sokat edzőtáborozott a nyáron.
Rengeteg szülinapi zsúrt abszolváltunk az év során, illetve mi is szerveztünk a fiúknak a Szent István parkban, aludtak a fiúk a Nemzeti Múzeumban egy pizsamapartin, voltak Halloween partin, iskolai farsangon, erdei iskolában, Marci bringatúrán és ötödikes avatón, Matyi pedig szerepelt gála műsoron és karácsonyi műsoron.

Már 2015-ben elkezdtünk keresgélni egy lakást befektetési célból - de ez nem volt egyszerű feladat, mert nagyon meglódult a lakáspiac, és mindenki őrülten vásárolt - ennek megfelelően az árak is elszabadultak. De nagy szerencsénkre 2016 elején sikerült vennünk egy lakást (részben hitelből), amit év közepén vettünk birtokba. Nem kellett felújítanunk; a nagy feladat a berendezése volt, amire a nyarunk rá is ment. Amit tudtunk használtan vadásztunk össze a netről, így ide-oda cikáztunk Budapesten, mire minden meglett. A lakberendezési hajlamaimat kiéltem végre.

András az év első felében többször is járt külföldön a munkája kapcsán, de közben már sokszor gondoltunk arra, hogy jó lenne váltani egy nyugalmasabb munkára. Nagy szerencsénkre ez a vágyunk teljesült, és András el tudott helyezkedni egy olyan munkahelyen, ami sokkal nyugodtabb, nincs túlóra, többet keres és még közelebb is van.

Én maradtam az eddigi munkahelyemen, s miután nyáron túléltünk egy jól sikerült céges kirándulást, no meg megannyi túlórát, a nyár végén egy nagy beszélgetést kezdeményeztünk kollektívan a tulajdonos-főnökkel - mintegy ultimátumot adva neki a szükséges változtatásokat illetően. Becsületére legyen mondva nagyon konstruktívan állt hozzá, és tényleg elkötelezettnek tűnik a cég átalakításában. Én pedig előléptetést kaptam új feladatokkal és nagyobb juttatással.

2017-től azt várom, hogy a fiúk további háterősítő sportolása rendeződik, Marci felkészül a 6-os felvételi vizsgára, izgalmas utazásokon veszünk részt, sok újat tapasztalunk, régi barátainkkal tartjuk a kapcsolatot és újakat szerzünk.
Remélem a jövő év egész családunk számára egészségben, boldogságban fog telni.

Visszapillantó a 2015-ös évre

Visszaolvastam a tavalyi (2014-es) visszapillantót, és hát azt kell mondanom, hogy a hétköznapjaink napirendjében nem sok változás állt be. András ugyanazon a munkahelyen ugyanolyan sokat dolgozik, én szintén ugyanazon a  munkahelyemen nyomom tovább ahogy eddig, és a fiúkat (főként Marcit) kísérgetem szertorna edzésre oda-vissza. Ennek eredményeképp Marci a versenyeken szépen szerepet: az országoson 11. helyen végzett. Az iskola sajna már nem ilyen sikerélmény: 4. osztályba már nem szívesen jár, nem találja elég érdekesnek. Nagyon sok múlik a pedagógusok személyiségén, oktatási szemléletén -  s e téren nem állunk jól Marci osztályában.
Matyi elballagott az oviból, és szeptemberben elkezdte az iskolát. Nagyon örültünk annak, hogy ahhoz a tanítónénihez került, akihez szerettük volna. A suli mellett délutánonként  jár szertornázni, focizni és kerámia szakkörre.
Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor kissé aggódtam amiatt, hogy utazások szempontjából túltervezzük az évet, de azt kell mondjam, hogy sikeresen abszolváltunk minden eltervezett dolgot: eljutottunk egy hétre Barcelonába; a Balatonra - a szokásos helyünkre; Andrással kettesben egy hétre Svájcba.
Hosszú hétvégéken elutaztunk a Sobri Jóska kalandparkba, Mártaszentimrére, Hajdúszoboszlóra, Andrással kettesben pedig Egerszalókra.
Károlyban voltunk húsvétkor, nyáron (ekkor a fiúk három hétig nyaraltak ott) ősszel és karácsonykor.
A fiúk nyáron voltak Gödöllőn Makinál - és egyúttal úszótáborban, a Honvéd szertorna táborban, valamint többször Regő nagyinál, barátoknál - persze nálunk is voltak többször haverok a suliból.
Sétáltunk a Csömöri horgásztó partján, teljesítménytúráztunk a Szép Juhásznénál, a Budai hegyekben, kirándultunk barátokkal Dobogókőn a Rám-hegynél, a családdal a Lajosforrásnál Dömörkapu környékén.

Gyerekekkel megnéztük moziban a Hős6-ost, a Spongya Bob-ot, a Minyonokat, a Hotel Transylvania 2-t; voltunk a Kolibri színházban a dr. Proktor és a Holdkaméleonok előadáson, eljutottunk a Sziklakórházba, a Planetáriumba, a BMC-ben ismerkedtünk a komolyzenével és jazz-zel (Zenehajó), voltunk a könyvfesztiválon, a Hadtörténeti múzeumban és a Levéltárban, az Opel családi napon, Alcsúton szentjánosbogarakat hajkurásztunk, a Margit szigeten bringóhintóztunk, éjszaka sétáltunk az állatkertben, ugarbugráltunk a Tarzan parkban, fürödtünk a Aquaworld-ben és dorogi tóban, játszottunk a társasjáték klubban és társasjátékoztunk az oviban, sárkányt eregettünk Zebegényben, kerekeztünk a bringa parkban és a Margit-szigeten, szüreteltünk a dorogi szőlőben, rejtvényt fejtettünk a Természettudományi Múzeumban, Drégelypalánkon Szondi legendáját idéztük fel, koriztunk a Városligetben és az adventi vásáron, kézműveskedtünk az Iparművészeti múzeumban.

Az év során több "először"-élményünk is volt: a fiúk idén utaztak először repülőn, most fürödtek először tengerben, most voltak először Spanyolországban (egy olyan országban, ahol számukra idegen nyelvet beszélnek az emberek), most voltak először hotelben, most próbálták ki a szaunát, gőzkamrát és habpartit...és még ki tudja mennyi új dolog volt :)
 
Andrással idén ünnepeltük a 15. házassági évfordulónkat, és szerencsére el tudtunk menni kettesben ide-oda (Svájc, Egerszealók), ezenkívül közösen megnéztük a Liza a Rókatündér c. filmet a moziban, valamint számtalan egyéb filmet otthon; tovább hódoltunk a gasztronómiai hobbinknak és új helyeket próbáltunk ki: ettünk a Hold utcai piacon a Séf utcájában, a La nube tapas bárban, a Zing burger-ben, a Kistücsökben.

Matyi 6. szülinapját az Elevenparkban, Marci 9. szülinapját pedig szokás szerint a Szt. István parkban ünnepeltük a barátaikkal.
Szüleink közül apa, tata és Kati mama idén töltötték a 70. évüket, ajándékul scrapbook fotóalbumot készítettem nekik (ezzel egy új hobbira leltem, melynek eredményeképpen készült képeket itt a blogon is látni lehet).

Volt egy pár küzdelmünk is, ami szinte végighúzódott az éven, de ezek igazából nem tartoznak a fajsúlyos dolgok közé szerencsére (családi konfliktusok, mosogatógép-szervíz, MKB, stb.). Levontuk a konzekvenciákat és továbbléptünk.
Segítséget is kaptunk: apa hűségesen jön minden csütörtökön, amikor én délutános vagyok; Csongor anyukája pedig keddenként hozza el Matyit a suliból. Kati mama is többször jött vigyázni a fiúkra, Makinál is jópárszor időztek a fiúk.

S hogy mit várok 2016-tól?
Több nevetést, több időt a családra és a barátokra. Azt, hogy ami jó, az folytatódjon - s még sok új dolgot ki tudjunk próbálni. Egészséget az egész családnak, s hogy a jövőnkkel kapcsolatos utak elől tisztuljon a köd.

2014 - év végi összefoglaló

A 2014-es évben sok dolog beállt a normál kerékvágásba - ez egyrészt jó, másrészt a nehézség abban volt, hogy napok rutinjai bedaráltak bennünket. Mindkettőnk munkahelye bevált, habár András minden nap 10 órát dolgozik, és utazással együtt 12 órát van távol - ezáltal a gyerekeket gyakorlatilag egyedül neveltem. Sokszor néztem sajnálkozva Marci osztálytársait, akiknek elváltak a szülei, és anyukájuk egyedül neveli őket. Aztán rájöttem, hogy nálunk is ez van. András reggel 8-kor elmegy otthonról, és este 8-kor érkezik haza (jó esetben. De sokszor még ilyenkor is hoz haza munkát estére vagy hétvégére). Én közben reggeliztetek, öltöztetek, mosogatok, pakolok, mosok, teregetek, Matyit oviba viszem, dolgozok, rohanok Marciért a suliba, majd viszem edzésre, megyek Matyiért az oviba, másnapra ebédet főzök, aznapra vacsorát, elmegyünk Matyival Marciért, haza, vacsora, rendrakás, mosakodás, meseolvasás (itt jön haza András), alvás.
Napközben még valahogy intéznem kell a bevásárlást, a gyógyszertárat, a fogorvost, a takarítást, szervezem a család programjait, ha beteg valamelyik gyerek, intézem, hogy ki maradjon vele otthon; megyek a szülőikre; gondolkodom a heti menün; azon,  hogy ki milyen ajándékot kapjon (és be is szerzem); intézem Marci osztályának SZMK-s ügyeit...és még ki tudja mi mindent.
Ehhez a napi rohanáshoz hozzájött még, hogy tavasszal a térdem, a talpam és a keresztcsontom szörnyen fájni kezdett. Az ortopédia, a reumatológia, fizikoterápia, gyógytornász, ultrahang között rohangáltam gyógyírt keresve - gyakorlatilag az egész év során.Volt, hogy több héten keresztül szorosan befáslizott térddel fájdalmakkal küszködve vonszoltam magam a napi 1,5 órás gyalogutamon, hogy a gyerekek eljussanak ahová kell. De nem lehettem beteg, mert akkor ki csinálná helyettem?
Hát így pörgettük végig az évet, ami nem sikerült rosszul - habár (úgy érzem) sokszor erőnkön felül kellett teljesítenünk. Szerencsére azért volt segítségünk is: a csütörtöki napokon, amikor délutános vagyok a munkahelyemen, apa vagy anya viszi Marcit edzésre. Anya többször volt otthon a fiúkkal, ha éppen betegek voltak. Makinál is voltak párszor a fiúk hétvégékre, ill. nyaralni. Károlyban is hosszabb ideig voltak a fiúk nyáron. Regő nagymamája többször is vigyázott a fiúkra. Ági (Dani anyukája) pedig szerdánként vállalja Marcit, amikor Matyival iskola előkészítőn vagyok.
A fentiekben leírt erőfeszítésekkel tudott megvalósulni az, hogy Marci a Honvéd leigazolt versenyzőjeként heti négyszer járjon szertorna edzésre (h-k-cs-p), és az év során többször eljutott versenyre, ahol nagyon ügyesen szerepelt - olyan társait megelőzve, akik már régebb óta tornáznak.
Ezen kívül teljesítménytúrákra is elkezdtünk vele rendszeresen járni, hol én, hol pedig András: így voltunk a Szt Margit nyomában túrán (6 km),  a "Miről mesélnek a kövek" túrán (9 km), és a "Masni" éjszakai túrán (7 km). Persze saját szervezésben is túráztunk: kalandoztunk a Dera szurdokban, kirándultunk a Kőhegyi menedékházhoz, a budaörsi kopárokhoz. Elvittük a fiúkat az Eleven parkba (kétszer is), színházba a Ruminire és a Dzsungel könyvére, a vadasparkba, az Opel családi napra; a könyvfesztiválra, ahol együtt rajzoltak Richard Scarry-val;  Lego tornyépítésre, a Hot wheels apák és fiúk napjára, az etyeki piknikre, kézműveskedni az Iparművészeti múzeumba, a Mese múzeumba huszárosat játszani, moziba az "Így neveld a sárkányodat 2." filmre. 

(Hosszú)hétvégére eljutottunk Mohácsra a busójárásra, Patcára a Katica tanyára. Marci 11 hetes nyári szünetét összefogással sikerült kitöltenünk: nyaraltunk a Balatonon, sátraztunk a Glavojban, a fiúk nyaraltak Károlyban, Dorogon és Makiéknál Gödöllőn,  Marci volt erdei iskolában, edzőtáborban és Regő nagyinál, illetve jött Kati mama is hozzánk.
Húsvétkor - szokás szerint - Károlyban voltunk, szüretelni Dorogon, karácsonyra Gödöllőn és Károlyban.
Matyi a nagycsoportba lépett szeptemberben, és beiratkozott focizni és sakkozni - mindkettőt nagyon szereti. Marci pedig harmadik osztályos lett, már szeret egyedül olvasni (kedvence a Ropi naplója).
A fiúk továbbra is jókat játszanak együtt, bár már vannak vérre menő vitáik is (szó szerint). Matyi sokszor idegesíti, piszkálja Marcit, míg Marci pedig sokszor becsapja, terrorizálja az öccsét.
Andrással kettesben voltunk (ismét) Egerszalókon, fürödtünk  a Király fürdőben, ettünk a Gourmet fesztiválon, nyáron egy fürdőkúrán voltunk a Lukács fürdőben, újabb éttermeket próbáltunk ki (El padrón, Balzac 35), illetve színházba is eljutottunk (Francia rúdugrás). 
Erre az évre is jutott dolog, amitől búcsút kellett vennünk: tatáék eladták a károlyi szőlőt, amihez oly sok szép emlék fűződik; illetve Marci kedves tanítónénije, Enikő néni, elhagyta az osztályt, és otthon maradt babázni. És hát egyre világosabb, hogy Magyarországon búcsút kell venni a saját és a gyerekeink jövőjétől, mert valami iszonyatos mélyrepülésbe kormányozza az országot az aktuális vezetés.  Az elmúlt évek során nem politizáltam, mondván úgysem tudok változtatni semmit, legalább ne bosszankodjak. Hát ennek vége.
Gazdasági-politikai-társadalmi tragédia körvonalazódik - látszik, hogy egyre elkerülhetetlenebb. Már nem lehet nem foglalkozni vele. Ezért több tüntetésen is voltam, hogy legalább ennyivel serkentsem a változást.
Úgy érzem 2015-ben nagy szükség lesz a változásokra - remélem jó irányba mozdulnak el a dolgok.

2013 - év végi összefoglaló

Az idei év egy kissé hullámvasútra emlékeztetett -  főleg az elején. Nagy döntéseket kellett meghoznunk, mire valamelyest beállt a dolgok rendje.
Az évet Andrással egyikünk sem olyan munkahelyen kezdte, amit elképzeltünk magunknak. A tavaly év végi beszámolómban már kitértem a munkahelyi nehézségekre, ez az új év kezdetén folytatódott - sőt az elviselhetetlenségig fokozódott. Igazából a rengeteg munka mellett mindkettőnknél a főnök volt az, aki az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Mindketten azonban mégsem mondhattunk fel. Úgy döntöttünk, hogy András lesz az, aki felmond, és egy ideig otthon a gyerekeknek gondját viseli, míg én megpróbálok kitartani a munkahelyemen. Úgy gondolkodtunk ugyanis, hogy ő könnyebben fog munkát találni, míg nekem nagy szükségem van a hosszú otthonlét után a munkatapasztalatra az önéletrajzomban. Így is lett. Sajnos azonban a főnököm az addigi viselkedését (és a munkamennyiséget) a négyzetre emelte, amíg már nem tudtam éjszakánként aludni, sem nappal enni. Ekkor András teljesen váratlanul kapott egy állásajánlatot (amit el is fogadott), s én fel tudtam mondani. Mindenki hülyének nézett a munkahelyemen, hogy a jól fizető állásomat feladom a semmiért. Merthogy a semmibe ugortam bele. De a dolgok megnyugodtak, a bébiszitterek eltűntek, újra kezembe vettem a háztartást. Pár hét elteltével megszólított Matyi óvónénije: "Mi történt nálunk? Matyi olyan kis nyugodt lett mostanában..."
És aztán egy hónap sem telt el, már nekem is munkahelyem lett (a volt bébiszitterünk kedves segítségével): pont olyan, amire szükségem volt: részmunkaidős, remek kollégákkal, családias hangulatú cégben, s minden idegennyelvtudásomat (angol, német, spanyol) használhattam újra (amire az előző munkahelyeimen nem volt lehetőség). Hát ennyit a munkahelyi kálváriánkról.

Az év utolsó negyedében végre rendeződött Matyi füle - habár ez ügyben is megjártuk a hadak útját. Több orvost is elfogyasztottunk a folytatódó fülgyulladások kapcsán, mire végre egy doktornő újra műtőbe vitte Matyit, és ekkor kiderült, hogy egy évvel ezelőtt nem vették ki rendesen az orrmanduláját. :(
S lám, az újabb műtét után megszűnt ez a panasz.
A műtöttek sorába beállt Kati mama csípő protézissel, András benőtt lábkörömmel, míg végül a sort anya zárta.
Mindezen munkahelyi és egészségügyi fennforgások közben is törekedtünk az élményszerzésre:
a fiúkkal voltunk az állatkertben a Varázshegyben, a Planetáriumban (a Nap családja előadást néztük meg), a Csodák Palotájában, a Babilon centerben, megnéztük a Bábszínházban a Misi mókust és a Minden egér szereti a sajtot, voltunk az alcsúti arborétumban hóvirágokat nézegetni, az Aquaworlben pancsikolni, a Vígszínházban a down-napon, Solymáron majálisoztunk, a Hungaroringen az Opel családi napon autóztunk, elbúcsúztunk a Vidámparktól. Egy hosszú hétvégét töltöttünk Tiszainokán, illetve a Mátrában. Károlyban a nagyszülőket húsvétkor, nyáron és karácsonykor látogattuk meg, nyaraltunk a Balatonon és sátoroztunk Erdélyben a Dragán völgyben, elkirándultunk a Rózsika forráshoz, a biatorbágyi sziklákhoz,  a Gyadai tanösvényt végigjártuk, leugrottunk egy hétvégére a Tisza tóhoz. Dorogon többször is voltunk az év folyamán: szánkóztunk, szedtünk pipacsot, szüreteltünk almát és szőlőt. Végre eljutottunk a Pozsonyi Piknikre, részt vettünk a Pákozdi csatában, megnéztük a Vadasparkot, s a Mikulásgyárat idén sem hagytuk ki.

Andrással fürdőztünk a Dagályban egy téli estén, voltunk a Radnóti színházban egy Libikóka előadáson (Hajós András volt a meghívott vendég), a Madách színházban csoportterápián, a Vígh színházban az Átutazókon, voltunk Visegrádon egy kényeztető hétvégi programon, Quimby koncerten, vacsoráztunk az Onyx étteremben, moziban megnéztük a Nagy Gatsbyt és a Gravityt, a Szépművészeti Múzeumben egy izgalmas esti programon, vonatoztunk a legendás 424-es Bivallyal, a MÜPA-ban zenét hallgattunk.

Idén beléptem a 40 évesek táborába, ajándékba kaptam egy rajztanfolyamot, Marci volt Andrással kakaókoncerten, erdei táborban és úszótáborban, elkezdett szertornára járni (s ebben eléggé tehetségesnek bizonyul), illetve mindkét fiú festeni jár egy művésznőhöz. András volt az új munkahelyi csapatával a Tátrában, máskor pedig a curlinget próbálták ki.

Marci az iskolát továbbra is szereti, az osztálytársaival és a tanító nénikkel jól kijön, s a teljesítménye is rendben van. Habár nem sokat mesél továbbra sem a bent történt dolgokról...Továbbra is sokat és szívesen játszik, rajzol.
Matyi nem lelkesedik az oviért, de azért vannak barátai odabent. Marcit mindenben utánozza, mint egy kis papagáj. És persze folyamatosan megmosolyogtat bennünket a mondásaival.
A fiúk jó testvérek, szívesen játszanak együtt (no persze néha van mosolyszünet is köztük).

Azt gondolom, hogy tartalmas és szép évünk volt, amiért mindenképpen köszönettel tartozunk mindazoknak akik ehhez hozzájárultak. :)

Visszapillantó a 2012-es évre

Minta most lett volna, hogy tavaly ilyenkor itt ültem a gép előtt, és az év végi összefoglalót írtam. És tessék, most újra itt ülök...

A 2012-esévről elmondhatjuk, hogy sok változást és kihívást hozott mindannyiónk életébe.
Az év rögtön úgy kezdődött, hogy Marci úgy eltörte a kezét, hogy műteni kellett. Több hetes tortúra vette kezdetét.
Én az év első felét még otthon töltöttem (még szerencse), de a szokásos otthoni teendők mellett már munkakereséssel is foglalkoztam. Ennek kapcsán nagy mélypontokat éltem meg - tapasztalva azt, hogy mennyire nehéz 6 év otthonlét után visszatalálni a munkaerőpiacra. Senki sem bíztatott semmi jóval...Május végén mégis sikerült állást találnom egy számomra új területen. Remek csapatba kerültem, csak hát a fizetés...Mire beleszoktam a munkába és letettem a szükséges vizsgákat, kaptam egy másik állásajánlatot: érdekesebbnek ígérkező munka, több pénz - váltottam. Itt viszont - az előzetes egyeztetések ellenére - rengeteg munka és túlóra várt, megspékelve rossz munkahelyi légkörrel. Ehhez hozzájött még az is, hogy röviddel ezelőtt (kényszerből) András is munkahelyet váltott egy sokkal stresszesebbre - szintén rengeteg túlórával. Valamint Marci ekkor kezdte az iskolát, Matyi pedig az ovit. Tehát Andrással mindketten rengeteget dolgoztunk, túlóráztunk: meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét, amíg mi haza nem érünk. Két bébiszittert is "beüzemeltünk" amellett, hogy időnként anya is jött vigyázni rájuk. Úgy éreztük, hogy a lakásunk átjáróház lett, a gyerekeket kézről-kézre adjuk, elvesztettük a kontrollunkat felettük. Este fáradtan érkeztünk haza, s úgy telt el a nap, hogy egymással nem is foglalkoztunk semmit.
Sajnos Matyi esetében megismétlődtek a 3 évvel ezelőtti történések (csak akkor Marci volt a főszereplő) - alighogy elkezdte az ovit, jöttek a sorozatos fülgyulladások. Az orvos egyértelműen ormmandula műtétet javasolt.  Egyikünk sem maradhatott otthon a beteg gyerekünkkel - hiszen próbaidősek voltunk.
 Talán az volt a gödör alja, amikor a kitűzött műtétet el kellett halasztani, mert Matyi belázasodott. Már addig is nehéz volt megoldanunk, hogy ki legyen vele otthon (műtét előtt min. 2 hetet otthon kell lenni, hogy ne kapjon el semmi betegséget), de a láz azt jelentette, hogy a gyógyulás után újra még min. 2 hét kell elteljen a műtétig, utána pedig szintén kettő addig, amíg közösségbe mehet. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt.
De jött a segítség. Először anya vállalta Matyit, majd - reményeinken felül - Kati mama jött vigyázni rá. Kati mamának ugyanis tavasz végén volt a csípőprotézis műtéte, s ez eléggé megviselte az egészségét. Azt hittem, már nem fog tudni többet elvonatozni hozzánk, de most hívó szavunkra azonnal jött.
Amíg viszont Kati mama nálunk volt, Bandi tata lett rosszul: az epeműködése leállt. 3 hétig szinte semmit sem evett, megvárta Kati mamát amíg hazajött, majd ment is be a kórházba epeműtétre. Persze mindezt csak utólag árulta el nekünk.
Hát ennyit a nehézségekről.

Szerencsére azért voltak szép élményeink, közös programjaink is az elmúlt évben.
Családostul meglátogattuk a Parlamentet, voltunk dínó és jégkorszaki kiállításon, Marci szülinapját megünnepeltük Klasztrompusztán, voltunk játszóházban, a Vidámparkban, a Gyerekvasúton, a Repülőgép Emlékparkban, a Gyerekszigeten, Kaláka koncerten, Székesfehérváron a tűzzel-vassal fesztiválon, kirándultunk Klastrompusztán, a Naplás tónál, Visegrádon, a Seholszigeten, Királyréten, a Margit szigeten, a Mikulásgyárban, az Iparművészeti múzeumban és persze többször Dorogon és Károlyban.
Fürödtünk a Balatonban, a Dorogi tóban és a Dunában, meglátogattuk Gabeszéket, Anitáékat, Anikóékat.
Marci nyaralt Sukorón, járt tornázni és úszni - sőt, még úszóversenyt is nyert. A fiúk közösen pedig Dorogon és Károlyban nyaraltak.
Nyáron kifestettük a lakást és átrendeztük a gyerekszobát.
Makiáékkal elutaztunk egy-egy hosszú hétvégére a Káli medencébe, valamint Debrecenbe-Nyíregyházára, és kiugrottunk a Medveotthonba is.
Andrással egy romantikus hétvégét tötöttünk Siófokon a Hotel Azúrban, illetve Egerszalókon a Hotel Saliris-ben. Ezen kívül megnéztük a Madách Színházban a Furcsa párt, a Momentán társulat Fröccs interaktív előadására is eljutottunk.
Reggeliztünk a Briós kávézóban a Coffeeshop-ban, ebédeltünk a Kistücsök étteremben, a Culinarisban, vacsoráztunk a La Pampa étteremben és a Paniniben.
Én részt vettem egy barátnőmmel az Agykontroll tanfolyamon, valamint elköltöttünk egy "gyilkos vacsorát" az Orfeumban.
Marci elballagott az oviból, Matyi pedig a bölcsiből - majd Marci elkezdte az iskolát, Matyi pedig az ovit.

Egyszóval ebben az évben sem unatkoztunk, a nehézségeken valahogy túltettük magunkat. Újult erővel és tervekkel vágunk neki az új évnek.