2016. november 25., péntek

Ötödikes avató

Ma egy nagy suli-buli keretében volt Marciék ötödikes avatója. Az egész osztály bohócnak öltözött be (cirkusz volt a keret-téma), és egy kis műsort adtak elő a felső tagozatosoknak és a szülőknek.
Azután pedig az ötödikes osztályok vetélkedője volt - amit nagy meglepetésre Marciék nyertek meg :)
A nap hangulatát némileg befolyásolta, hogy Marci még a buli előtt egy osztályfőnöki figyelmeztetőt hozott haza rossz magaviseletéért (magyar órán).
Így aztán sajna a műsor után nem is maradhatott a bulin :(







2016. november 23., szerda

Matyi mondások

Matyi egy szál alsógatyában áll. Rámordulok:
-"Matyi, miért nem öltözöl?"
-"Öltözök már, csak nem látszik!"
-------------------------------------------------------
-"Matyi, összepakoltad már a táskádat?"
-"Nem, de már rajta vagyok az ügyön!"
-------------------------------------------------------
-"A magatartásomra "jó" osztályzatot kaptam. Feleslegesnek tartom, hogy felmenjek példásra, mert akkor sosem dumcsizhatnék a barátaimmal."
-------------------------------------------------------
 Matyi boldogan újságolja a nagymamájának:
-"Képzeld, van egy háziállatunk!"
-"???"
-"A húsevő növény!"


----------------------------------------------------
Matyi mentegetőzik:
-"Én minden telhetőlemet megtettem!"
----------------------------------------------------
-"Matyi, miért nem hívsz lányokat is a bulidra?"
-"A szülinapi bulimra csak strapabírókat hívok meg!"


 

2016. november 6., vasárnap

Szülinap - névnap Gödöllőn

Maki vendégei voltunk vasárnap, ugyanis családi ünneplésre gyűltünk össze. Ica mama szülinapja és Marci névnapja volt az apropó.
Volt finom ebéd, kutyasimogatás, társasjátékozás, csocsózás:

Marci és Böbe
 









2016. november 5., szombat

Makkemberkéink

Múlkor felfedeztem a neten egy nagyon inspiráló oldalt, s onnantól kezdve csak arra vártam, hogy kipróbálhassuk a kreatívkodást. Őszi kirándulásaink alkalmával (Tatabányán, Károlyban, Egerszalókon) jó sok makkot gyűjtöttünk össze, s Marcival nekiültünk makkemberkéket gyártani.
Minden várakozásomat felülmúlták az első próbálkozásaink:







A család kedvencei Marci alkotásai lettek - nagypapa az unokájával:

:)))))

Az utolsó torna verseny

Igazából tudtuk, hogy el fog jönni ez is. Sosem akartunk élsportolót a gyerekeinkből. Marcit azért kezdtük el szertornára járatni még 2013 őszén, mert kerestünk neki valami háterősítő sportot, amiben ügyes is. Hallottunk a szertornáról egy barátjától, és kipróbáltuk. Heti kétszer 1 óra edzés - pont jó.
Aztán pár hónap elteltével - 2014. januárban beválogatták az utánpótlásba, mert tehetségesnek bizonyult. Na, ekkor dilemmáztunk egy kicsit, mert féltettük; de Marci szerette volna, így belementünk. Bekerültünk egy spirálba. Versenyek, Marci ügyesen szerepelt, egyre több edzés: hétköznap minden nap 2-3 óra, szombatok, iskolai szünetek.
Mi nem szerettünk volna mindent feláldozni a tornáért, ezért bizony Marci kevesebbet járt edzésre, mint a többiek, és hétvégéken / iskolai szünetekben sem a tornateremben votunk, hanem inkább elutaztunk valahová.
Az edzője ezt sokáig elfogadta, mert Marci tehetséges tornász volt, jó eredményeket produkált. Persze aztán a lemaradás kezdett megmutatkozni, s most a Fradi verseny után döntés elé állított bennünket: vagy Marci is ugyannyit jár edzésre, mint a többiek, vagy ne menjen többé.
3 kemény nap következett, mire megszületett a döntés: nem akarjuk tovább növelni a napi adagot, és inkább abbahagyja Marci a tornát.
Én nagyon-nagyon sajnáltam, mert Marci tényleg szereti ezt a sportot, büszke volt arra, hogy ebben tehetséges és sikeres. Szörnyű, hogy nincs középút, amikor az élmény a fontos.
Maga Marci mondta ki, hogy ő fáradt, és nem bírna napi 3 órát tornázni - de szíve fájni fog a tornáért.












Igazából tudtuk, hogy el fog jönni ez is. Csak azt hittem, hogy később, s még van pár évünk tornázni. Hát most minden felborult - 3 év 3 nap alatt.
S hogyan tovább a sportolással? Egyelőre fogalmunk sincs.

2016. november 2., szerda

11. házassági évfordulónk

Idén töltöttük a  11. házassági évfordulónkat, s ezt megünnepelendő (ismét) Egerszalókra utaztunk kettesben. Ezt úgy tudtuk kivitelezni, hogy az őszi szünetben a fiúkat elvittük Károlyba, majd kettesben visszautaztunk Egerszalókra. 3 nap elteltével vissza Károlyba, s majd onnan Budapestre. Hát igen, cikk-cakk, de másképpp nem megy :)







Jó volt egy kicsit relaxálni :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...