Szánkózós kirándulás a Hármashatár-hegyre

Ma a Zöldsport Lurkó csapattal kirándultunk. Gyönyörű napos, hideg téli nap volt. A város szürkeségéből kiszabadulva a hegyen havas erdő várt minket.

Útvonal: Fenyőgyöngye - Újlaki-hegy - Hármashatár-hegy - Fenyőgyöngye
Táv/szint: 6 km / 200m

Persze Matyi ismét hisztériával indította a napot, miszerint ő ugyan el nem jön velünk túrázni, sőt nem is reggelizik, sőt hagyjuk békén. De aztán valahogy csak elindultunk.
Nagyon jó meglepetés volt, hogy eljött Geri, Marci haverja; illetve Milli, Matyi barátnője. Máris messze fújta a szél a hisztit :)

 Hamar egymásra találtak a gyerekek, ment a nagy beszélgetés:

A túra célpontjaként felmásztunk az új Guckler kilátóba.

Az egyedi szerkezetű kilátót egy II. világháborús légvédelmi ütegállás „újrahasznosításával” hozták létre, ahonnan pompás, 360 fokos panorámát élvezhetünk a Hármashatár-hegy tetejéről. 

A nyolcszög alapú, geometriai formákból felépülő, focilabdára emlékeztető építmény kilátószintje mindössze 4 méterrel van a talaj fölött, ez azonban ne tévesszen meg minket: 499 méter magasból gyönyörű körpanoráma nyílik Budapestre, a Dunára és a környező hegyekre.

A kilátó névadója, Guckler Károly (1858-1923) neves erdőmester volt, aki a Budai-hegység, különösen a Hármashatár-hegy csúcsainak fásításában szerzett érdemeket. A főváros tűzifaigénye miatt szinte teljesen lekopaszított hegyoldalakra kis igényű fenyveseket ültetett, melyek megkötötték a talajt, amibe aztán megkezdték az őshonos fajok visszatelepítését.

Innen a kilátóból látszott igazán a várost belepő szürkeség, amiből most olyan jó volt kiszakadni:

 Persze a gyerekek itt is találtak remek jégfelületeket, ahol szuper csúszkapálya volt - és persze hason a legizgalmasabb:

 

Aztán a kilátó aljából indult a nagy szánkózás:

 

 Végül visszabattyogtunk a kiindulópontra, a Fenyőgyöngyéhez, ahol a kocsit hagytuk.

Nagyon jól sikerült kis túra volt, Marci kétszer is megköszönte, hogy elvittük (Matyi csak azért nem köszönte meg, mert ő mindig mindennel ellenkezik, és most is sértette volna az önérzetét beismerni, hogy nagyon jól érezte magát).

:)

Egy mozgalmas nap

Délelőtt beugrottunk Orsiékhoz, hogy a fiúk megismerkedhessenek Palkóval, Orsi férjével (akit én már régóta ismerek még Argentínából). Palkó újságíró (angolul ír az AP hírügynökségnek), de fantasztikus lemezgyűjteménye is van, ugyanis hobbija a zene és a zenekritikák írása.
Szerintem klassz dolog, hogy a fiúk találkozhatnak ilyen érdekes emberekkel mint Palkó, és pici ízelítőt kapnak olyan szakmákból és hobbikból is, ahová egyébként elég nehéz bepillantani.
Palkó lelkesen mesélt nekik:

 

Délután pedig kiugrottunk a sulis haverokkal korizni a Városligetbe:

Hazafelé pedig átsétáltunk a Hősök terén  a fiúk kérésére - pedig itt már eléggé a fagyponton voltam (a kezeim mindenképpen):

 

Jó volt hazaérkezni, és felengedni :)

Robot reggeli

Ma reggelire elmentünk az Enjoy Budapest Café-ba, ahol az az érdekesség, hogy robotok szolgálnak fel, de persze a pincéreken kívül akadt még néhány egyéb robot is:

Pepper, az ajtónálló:

 A technika még megmosolyogtató: olyan, mintha egy kerekeken guruló tálca jönne az asztalunkhoz.

 Mondtam a fiúknak, hogy jegyezzék meg ezt az élményt, és majd meséljék el az unokáiknak akkor, amikor már kiborgok fognak körülöttük szaladgálni. Vicces lesz (kb. olyan, mint amikor most próbáljuk elmesélni a fiúknak milyen volt az élet a mobiltelefon meg az internet előtt...)
Egyébként a reggeli finom volt :)

Síelés a Mátrában 2.

Milyen jó ébredés után a meleg ágyból kinézni a havas fákra, ahogy fújja őket a szél...

Reggeli után kicuccoltunk a szállásunkról és elindultunk a sípályára.

 

 Persze a 10 órás oktatást lekéstük, de mint kiderült nem is baj, mert Matyi az első csúszás után kijött a pályáról azzal, hogy ő mára befejezte, mert nagyon fáj a lába. Marci még csúszott párat.
Egyébként ma még sokkal nagyobb köd volt, mint tegnap, alig lehetett látni valamit.

  Kicsit sétálgattunk, amíg vártunk Marcira:

A pályából és a  síelőkből ennyi látszott:

Aztán egy óra körül összekaptuk magunkat, és hazajöttünk. Már itthon ebédeltünk - nem volt kedvünk ugyanis a hüttében 1 órát sorban állni a kajáért utána meg az ülőhelyért.

Síelés a Mátrában

Folytatva a téli kalandokat, a hétvégére kiruccantunk a Mátrába. Kissé kalandosan indult a pénteki elutazás, mert a kocsi egyik gumija le volt eresztve - amit persze csak a benzinkúton vettünk észre - úgyhogy még szervízt is kellett kerítenünk....
A szállást ismét a Darázshegyi faházikókban foglaltunk.
Szombaton reggel már vettük is az irányt Mátraszentistvánra, a síparkba. Persze kissé késve érkeztünk a szokásos összevissza módon, kiálltuk a sort a pénztárnál, meg a síkölcsönzőnél, meg a síiskolában, felöltöztettük a fiúkat, lekéstük az első oktatást, de valahogy csak elindult a nap.

 

 Amíg az oktatásra vártunk, a fiúkat bemelegítésként ráengedtük a pályára, de a lelkükre kötöttük, hogy csak a gyerekeknek való pályán menjenek (kék 6-os); persze rögtön az első körben lementek a piros 5-ös pályán, mondván, hogy azt a fajta liftet jobban ismerik ami felhoz. Mi ezt persze a pálya széléről kissé tehetetlenül néztük. De ügyesen csúsztak, szerencsére.

Aztán elkezdődött az oktatás - egy délelőtt és egy délután - ami erős középhaladó szint volt.

A párhuzamos lesiklást kell még többet gyakorolniuk.

 

 

 Mire a fiúk végre eltűntek az oktatóval, és kissé szabadon mozoghattunk, mi már kockává fagytunk Andrással. Ködös, szeles, jéghideg idő volt a hegyen.

 Így aztán gyorsan a hüttébe vettük az irányt kiolvadni. Ebédre a fiúk is csatlakoztak.

 

 Már alkonyodott, amikor a szállásunkra indultunk.

 

Itt vacsora után beültünk a forróvizes jacuzziba.

 

 A fiúknak persze ki kellett próbálni, hogy milyen a forró vízből kijőve meghemperegni a hóban:

Az estét hangoskönyvvel zártuk: mostanában nagyon rá vannak cuppanva a Darren Shan vámpírtörténetekre. Utazás közben is ez ment a kocsiban, meg minden adandó alkalommal :)