Februári életképek

Matyi tigrisnek öltözött az ovis farsangra. Itt kissé bedurcizott a fényképezés miatt:

András dobozokat hozott haza (kreatívkodáshoz), Matyi azonban rögtön lefoglalta őket, és berendezkedett éjszakai alvásra:
(persze aztán egy idő után mégis csak átmászott az ágyába aludni):

Nagy családi playmobil játszás - a sálam a folyó, aminek a partján áll a farm:

Marci a suliban bevágta a fejét a falba, felrepedt a bőre:

Fürdés Matyi módra, avagy kád a kádban:

Matyi WC-n ül:

...és a végén két mondás:
1.
Matyi:
-"Anyuci képzeld, hogy most amikor böfiztem úgy csináltam, hogy ne hallatsszon. Tudod, ez egy nagyon bonyolult módszer."

2.
Matyi Marcinak játék közben:
-"(....) Ha elveszetted, keresd is meg, drágám!"
Erre Marci:
-"Te csak nem szólíts engem drágámnak! Én a testvéred vagyok!"

Tiszta tavasz

Ma - ebben a gyönyörű tavaszi időben - kiruccanós programot terveztünk. Először elmentünk a Sziklakórházba. Várakozásomon felül érdekes volt, a fiúknak is nagyon tetszett.
Itt egy jó kis leírás a történetéről.

Majd hazafelé levegőztünk egy kicsit az Olimpia parkban.

Marci már alig bírta kivárni, hogy hazaérkezzünk, és -  a sziklakórházban inspirálódva - katonásdit játszhasson:

A definíciók örökké élnek....

Kb. 30 évvel ezelőtt, amikor én jártam általános iskolába (aztán gimnáziumba)  - be kellett magolnunk egy csomó mindent (ami egyébként az életem folyamán teljesen haszontalannak bizonyult): évszámokat, helyszíneket, neveket - és mindenekelőtt mindennek a definícióját. Ezt különösképpen utáltam. Nemigen értettem a definíciókat, mert tele voltak komplikált és érthetetlen kifejezésekkel, és nem vittek közelebb a dolgok lényegéhez - no de meg kellett tanulni, s annak rendje és módja szerint a számonkérés után 5 perccel már el is felejtettem őket.
Az azóta eltelt 30 évben a világ kétszer kifordult a sarkából: a fejlődés iszonyatosan felpörgött, az emberiség össztudása 1-1,5 évenként MEGDUPLÁZÓDIK.
Nos ezek után mégis minden régi elfeledett emlékem előtolult, amikor Marci azzal jött haza az iskolából, hogy nekik bizony definíciókat kell magolniuk környezetből is, meg magyarból is. Csakúgy, mint nekem 30 évvel ezelőtt. Hiába, van ami nem halad a korral....
Magyarból a monda, rege, mese mítosz definíciói voltak soron. Nem tagadom, gyorsan utánanéztem a neten, hogy mi is a különbség közöttük, mert én ugyan nem tudtam így elsőre. Ezeket találtam:


"a 19. sz.-ban igen kedvelt műfaji megjelölés, amely jelenthet prózai vagy verses elbeszélést, népköltészeti vagy műköltőtől származó alkotást is. – Bár a rege szó „régi mese” értelemben régebben is ismert, a nyelvújítók élesztették fel, s meghatározására több kísérlet történt, hol a → népmesét, hol a → mondát nevezték regének." (Magyar Néprajzi Lexikon)

"Rege: A monda szinonimája (rokon értelmű kifejezése), a monda régi neve, elnevezése. Tehát e szerint a „rege” és a „monda” egy és ugyanazt jelenti.
Egyes irodalomtörténészek viszont megkülönböztetik a kettőt. Szerintük a rege a monda rokon műfaja."

"A kutatók véleménye megoszlik, hogy a mítosz a mesétől hol választható el."

"A mese, a monda és a mítosz között csak árnyalatnyi különbségek vannak."

Nos hát akkor mit is kell bemagolniuk, ha az irodalomtudósok is vitatkoznak ezeknek a fogalmaknak a definícióin? És mi értelme van annak, hogy bemagolják?

A füzetbe lediktált definíciók így kezdődnek: "a monda egy irodalmi műfaj, ami....."
Megkérdeztem Marcit, hogy definiálták-e azt is hogy "irodalom", meg azt is, hogy "műfaj"? Egyáltalán érti, hogy mit jelentenek ezek a szavak? Hát "természetesen" NEM!

Aztán megkérdeztem azt is, hogy olvastak-e példákat a monda, rege, mese, mítosz témákra. Belenéztem a könyvébe is. Monda, rege, mese még akadt, de mítoszt nem találtam egyet sem. Rákérdeztem a tanárra is, hogy olvastak-e mítoszt. A válasz: NEM. Tehát ezek szerint anélkül kell bemagolniuk egy érthetetlen definíciót, hogy egyáltalán példát láttak volna rá!!!!
Kérdeztem a tanárt, hogy saját szavakkal lehet-e definiálni, pl. a mítoszt valahogy így:  "régi korok meséi a korabeli szuperhősökről, akiket akkoriban isteneknek hívtak, és mindenféle szupererőkkel ruháztak fel: pl. Thornak volt egy visszatérő kalapácsa, vagy fel tudta éleszteni a kecskéit, Zeusz villámokat tudott dobálni, stb." A tanár válasza: "Nem. Szó szerint kell megtanulni".
Hajam égnek áll.
Más országok szerencsésebb gyerekei már témaközpontú oktatást kapnak, ahol csoportosan, projekt alapon dolgoznak fel érdekességeket, interaktív digitális tananyagaik vannak, stb.
Mi itt még a 30. évvel ezelőtti módszerek alapján haladunk. Visszafelé.

Rendhagyó reggeli (?)

Marci csillogó szemekkel jön ki az iskolából:
-"Képzeld anyuci, holnap focis kártyát fogunk kapni reggelire!"
-"???" - néztem értetlenül. -"Ezt honnan gondolod?"
-"Hát a konyhás nénik mondták!"
-"Mit mondtak a konyhás nénik?"
-"Hát azt, hogy reggelire tejeskávé lesz és panini. Márpedig a focis kártyát a panini gyártja":

Hát erre nem bírtam felelni, annyira nevetnem kellett. A lelki szemeim előtt láttam, ahogy az egész osztály alig bírja kivárni a holnapot.
De sajna le kellett hűtenem Marci lelkesedését, és elmagyaráztam, hogy mi is az a panini:



ui.: végül is tejeskávé és üres kifli volt reggelire. Ennyit a paniniről....