Idén volt az utolsó alkalmunk ovis évnyitón részt venni a szentendrei Duna-parton, hiszen Matyi már nagycsoportos, ezt nem hagyhattuk ki.
Matyi ovis pályafutása alatt amúgy is ez az első évnyitó itt a parton, ugyanis kiscsoportos korában a rossz idő miatt az ovi udvarán tartották meg az avatást, tavaly nem voltunk, maradt hát az idei utolsó.
Marci is nosztalgiázva jön ilyenkor (ő már járt itt 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben), hiszen találkozhat a régi
óvónénijével, Ági nénivel, no meg a régi barátaival, akiknek a kisebb
testvérei még az oviba járnak.
Idén egyébként extra későn érkeztünk, úgyhogy az esélytelenek nyugalmával vettünk részt a szokásos versenyben.
De a végére valahogy mégis sikerült az összes feladatot végrehajtani:
És csodák-csodája: Matyi (és András) annyi pontot tudott összegyűjteni, hogy dobogós helyezést ért el a versenyben:)
Nagyon büszkék voltunk rá, még ilyen sem fordult elő:)
A finom bográcsebéd elfogyasztása után levezetésként még sárkányt eregettünk az összes gyerek örömére,
és jutott még idő fáramászásra is a haverokkal (Micu és Bambi):
Szép befejezés volt:)
2014. szeptember 27., szombat
2014. szeptember 21., vasárnap
Kirándulás a Kőhegyi menedékházhoz
Ma ebben a gyönyörű időben egy kis kirándulásra indultunk: elautóztunk Pomáz széléig, és onnan felgyalogoltunk a Kőhegyi menedékházig:
Ide a sziklák tetejére vezetett az utunk:
Patakvölgyben gyalogoltunk felfelé (sajna nem volt benne patak)...
...sok felfedeznivaló és érdekesség akadt út közben: pl. ez a kis barlangnyílás:
...vagy éppen az a rengeteg gomba, amivel az erdő tele volt:
A nagy emelkedő előtt volt egy kis forrás, amivel feltölthettük a kulacsainkat:
...és végre felérkeztünk. Gyönyörű kilátás nyílt a sziklák tetejéről a Petőfi pihenőből:
Korgó gyomorral érkeztünk meg a menedékházig (ahogy Matyi mondta: a meredekházig), ahol egy röpke sorbanállás után
végre jól meg tudtunk ebédelni:
Ebéd után még jutott idő fáramászásra, meg szamársímogatásra:
A menedékháznál összefutottunk kedves ismerőseinkkel, így most nem gyalogoltunk tovább, hanem inkább velük beszélgettünk. De legközelebb feltétlenül megnézzük a Vasas-szakadékot meg a Lajos forrást is!
Ide a sziklák tetejére vezetett az utunk:
Patakvölgyben gyalogoltunk felfelé (sajna nem volt benne patak)...
...sok felfedeznivaló és érdekesség akadt út közben: pl. ez a kis barlangnyílás:
...vagy éppen az a rengeteg gomba, amivel az erdő tele volt:
A nagy emelkedő előtt volt egy kis forrás, amivel feltölthettük a kulacsainkat:
...és végre felérkeztünk. Gyönyörű kilátás nyílt a sziklák tetejéről a Petőfi pihenőből:
Korgó gyomorral érkeztünk meg a menedékházig (ahogy Matyi mondta: a meredekházig), ahol egy röpke sorbanállás után
végre jól meg tudtunk ebédelni:
Ebéd után még jutott idő fáramászásra, meg szamársímogatásra:
A menedékháznál összefutottunk kedves ismerőseinkkel, így most nem gyalogoltunk tovább, hanem inkább velük beszélgettünk. De legközelebb feltétlenül megnézzük a Vasas-szakadékot meg a Lajos forrást is!
2014. szeptember 1., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)