Búcsúajándék a téltől

Ma reggel arra ébredtünk, hogy zuhog a hó: micsoda meglepetés!
A fiúkkal tettünk is egy kört a Duna-parton a parkban. Mondtam a fiúknak, hogy jól jegyezzék meg milyen amikor ropog a hó a lábunk alatt, az arcunkat csiklandozzák a hópelyhek, és ne morogjanak, ha bemegy a hó a bakancsukba. Ilyen most egy ideig nem lesz.
Majd elmentünk az Aldiba reggeliért, utána haza, és a falatozás után még visszabújtunk az ágyba. Bekapcsoltuk a TV-kandallót. Matyi megszólalt: "- Na végre karácsonyi hangulatom van."
Milyen jó, hogy még kaptunk egy hó-ajándékot a téltől mielőtt elutazunk :)

  

  

Staycation - avagy otthoni vakáció

Ezen a héten eredetileg a Zöldsporttal mentünk volna a Kis-Fátrába túrázni, de két dolog közbeszólt. Egyrészt Andrásnak elfogyott a szabija az egy hónapos Új-Zélandi kiruccanásra, így nem tudott volna velünk jönni; így viszont nem tudtunk volna autóval menni. Másrészt Gábor szlovákiai via ferratás ámokfutó túravezetése után arra jutottam, hogy én a fiúkkal - András nélkül - nem vállalok be egy egész hetet egy újabb Gábor szervezte túrán.
Szóval így lett az, hogy András dolgozott, mi pedig itthon maradtunk a fiúkkal - de azért minden napra szerveztem programot. Aryan is csatlakozott hozzánk időnként.
Voltunk a Lajta és a Kossuth múzeumhajókon:

Kimentünk a Margit szigetre a Palatinus strandra csobbanni:

Sétáltunk a Duna parton:

A fiúk egy napra átmentek Aryanhoz (ott is aludtak), majd Aryan is átjött hozzánk ittalvós bulira:

 

Megnéztünk a Parlamentet:

Családilag elmentünk a Superfly-ba ugrabugrálni:

Egyszóval jól telt itthon is a hét - és persze mindeközben mi felnőttek tudtunk egy csomó fontos dolgot intézni.

Dunaparti életképek

Ma leugrottunk kicsit levegőzni a Dunapartra:

 

 

Budapesti zöld túra-séta

Ma ismét megjött a hóesés, ezért gyorsan kaptuk magunkat, és sétáltunk egyet a zöld túra budapesti szakaszán - amit már egy ideje kinéztem magunknak.

 A Zöld – nevéhez méltóan – szinte végig zöldterületen halad, még a városi részeken is. Az első 3,5 kilométerét sétáltuk végig, mert a látvány nagyon különleges. A séta "legnehezebb része" a Gellért tértől a Gellért-hegy oldalába vájt ösvényig tartó kis emelkedő. Nem kell felmenni a csúcsig, a Szabadság-szobor előtt 50 méterrel a zöld jelzés diszkréten lefordul a Citadellába vivő fő turistacsapásról. A mintegy 80 méter magasságban a sziklafalon kanyargó ösvény abszolút vadregényes, a folyamatosan változó kilátás pedig a város déli részeitől egészen északig terjed. Egyértelműen a város legszebb panorámaútja.

 Útközben találkoztunk egy éhes kismadárkával, aki hajlandó volt pózolni a kamerának egy kis morzsáért:

 

Aztán persze a hócsatát sem hagyhatták ki a fiúk:

 Az egyik útszakasz a sétálók réme volt: lejtős és jó csúszós. A fiúk rögtön meglátták benne a lehetőséget. Először csak visszafogottan a korlát mellett csúsztak, de hamarosan rákaptak a hasoncsúszás ízére is:

 

 

A Zöld elkanyarodik nyugati irányba, és a Gellért-hegy északi szoknyájának alján, ami tulajdonképpen már nem más, mint a Tabán déli vége. Az erdei sétány egy tisztásban ér véget, ahol furcsa alakú szobrok alkotnak csoportot. Ez a Filozófusok kertje. A 2001-ben felavatott, bronzból és gránitból készült szoborcsoport (Jézus, Buddha, Lao Ce, Ábrahám, Ekhnaton, Mahatma Gandhi, Bodhi Dharma, Assisi Szent Ferenc alakjai) Wagner Nándor Japánban élt szobrász alkotása.

Alig léptünk párat a Hegyalja úti átkelés felé, újabb kompozícióba ütköztünk: a Kilátókő-szobrot (Buda királyfi és Pest királykisasszony) Pest-Buda egyesítése alkalmából készítette Lesenyei Márta 1982-ben.

A sétánk végén elbattyogtunk a Déli pályaudvarig, és hazametróztunk.
Nagyon szép téli időnk volt, jó volt hazaérkezni egy finom ebédre :)