Betti Barcelonában - 3

Utolsó napunkon a Gótikus negyedben kóboroltunk. A Barcelona katedrálisba ezúttal nem tudtunk bemenni, mert valami ünnepi mise volt korabeli jelzebe öltözött emberekkel:

 No de sebaj, a sikátorok felé vettük az irányt:

Nagyon tetszett a hajléktalan Jézus szobra, amint egy padon fekszik, arcát és kezét eltakarja egy takaró, de a keresztrefeszítés okozta sebek a lábán felfedik a kilétét. Az alkotás bronzból készült első példányát a kanadai jezsuiták torontói Regis College épületénél állították fel. Másolatai azóta eljutottak a világ különböző részeire: Ausztráliába, Kubába, Indiába, Írországba, az Egyesült Államok több városába, Vatikánba, és ide Barcelonába. Mint kiderült, Budapesten is van egy.

 Délre visszamentünk a Barcelona katedrális elé, ugyanis itt minden vasárnap hagyományos katalán táncot, sardanát táncolnak a (60 és a halál közötti) helyiek a helyi rezesbanda szólamaira. Jó sokan összegyűltek. Nekem a tánc kissé unalmasnak és monotonnak tűnt (temetési zenével kísérve) - meg is kérdeztem Jul-t, hogy van-e ennél szenvedélyesebb táncuk is. Hát nincs :)

 Ebédre betértünk a közelben egy fánkoshoz, ahol megkóstoltuk a helyi autentikus churros-t forró csokival.

 Közeben egy tüntetés is elvonult az utcán, amit megnéztünk. Barcelona nincs tüntetés nélkül :)

Hát így zárult Barcelonai kiruccanásunk, amiért hatalmas köszönet Jul-nek, a főnökömnek. Nagyon-nagyon jó volt :)

Betti Barcelonában - 2

Az előző barcelonai kiruccanásom alkalmával, 2015-ben, nem tudtunk bemenni a Sagrada Familia templomba, mert valamilyen program miatt zárva volt. Most viszont már előre megvettem a jegyet, hogy biztos legyek a dolgomban.
És hát igen: gyönyörű a templom. Nagy benyomást tett rám: annak ellenére, hogy a túristák nagyüzemben látogatják, mégis meg tudott érinteni. Újra rádöbbentem Gaudí micsoda zseni volt. Hihetetlen, hogy az 1800-as évek végén egy ilyen templomot tudott tervezni.
A fények játéka, a templom sajátságos puritánsága,a természethez kötődése egyszerűen fantasztikus.

 A Miatyánk szövegrészletét 50 nyelven írták ki  az egyik kapura, magyarul is ott szerepel :

 

 Felmentünk a születés homlokzatának tornyaiba is:

 Több, mint 3 órát töltöttünk a Sagrada Familia-ban és a hozzá tartozó múzeumban. Utána kimentünk a tengerpartra sétálni és ebédelni. Én paella-t ettem tenger gyümölcseivel.

 Jó sokan voltak lent a parton, tök jó hangulat volt:

Ezután fel szerettünk volna libegőzni a Montjuic-ra, de már záróra volt. Így kószáltunk egy kicsit a Rambla-n, majd visszamentünk a szállásra. Bevásároltunk, és egy habzsi-dőzsi vacsorát csaptunk. Beszélgettünk, borozgattunk, jól telt az este.

Mindeközben a városban hatalmas tüntetés volt, hogy tiltakozzanak 12 katalán szeparatista politikus és aktivista bebörtönzése ellen, akiket lázadás szításával vádolnak a spanyol hatóságok a 2017. októberre tervezett, függetlenségi népszavazás megszervezésének kísérlete miatt. Természetesen Jul nem maradhatott otthon :) Egyébként engem is jobban érdekelt volna,mint a Rambla - de meghajoltam a többség akaratának...

Betti Barcelonában - 1

Jul céges kiruccanást szervezett, amire az egész csapatot meghívta Barcelonába. Az első napon egy gyönyörű túrára vitt el bennünket Costa Brava partszakaszra a camino de rondán (ami nem is volt ronda...). Kocsival elmentünk kb. 2 órányira északra Barcelonától, Cala de Fosca városkába, ahol leparkoltunk, és innen gyalog indultunk továb.

 Időnként a strandokon mentünk, időnként felkaptattunk a sziklákra, sokszor megálltunk nézelődni - fényképezni.

 Utunk elvezetett a fehér halászkunyhók mellett, amelyek ablakai-ajtajai élénk színeikkel vidám látványt nyújtottak:

 

 

Az időjárás - február közepén - verőfényes koramájusra emlékezetett. Sok bokor virágzott, a levegő illatozott. A tenger felől friss szellő fújdogált.

Emberekkel alig találkoztunk, csak miénk volt a táj!

 Dél körül megálltunk a cala Estreta strandon piknikezni, utána pedig kicsit bemerészkedtünk a vízbe, majd sziesztáztunk egyet:

  

Utunk végén megérkeztünk  Callela de Palafrugell városkába, ahol egy tengerparti kávézóban pihentünk meg:

 De itt még nem ért véget a nap: visszataxiztunk a Cala de Fosca-ban hagyott autónkhoz, majd továbbgurultunk a középkori városkába, Pals-ba. A katalánok szerint innen indult útjára Kolonbusz (nem különbusszal, hanem három hajóval) - habár nehéz megmagyarázni hogyan, ugyanis jelenleg nincs tengerpartja a városnak. A spanyol történészek szerint persze nem innen, hanem Palos de Frontera (Andalúzia) városból indult - aminek a vicc kedvéért szintén nincs közvetlen tengerpartja :)
No de mindegy is - a városkában egyedül mi kóboroltunk: kissé olyan érzés volt, mintha a középkor óta megállt volna itt az idő (és mondjuk az egész város kihalt volna a pestisjárványban).

 

 Itt is ki voltak rakva a jelenlegi tüntetéshullám jelképei: a sárga szalag, a katalán zászló, és a politikai foglyok szabadon engedését követelő felirat:

 

 A gyomrunkban tátongó űrt a nap végén Barcelonában  tapasztottuk be tapasokkal:

 Gyönyörű nap volt, íme két képeslap róla: