Sárkányt eregettünk

A mai napra újra együtt volt a család, és elvonatoztunk Zebegénybe a Sárkányfesztiválra. Ez már a harmadik alkalom, hogy ott voltunk a dombon (2016, 2015). Most jött néhány barát is: Aryanék, Csongorék, illetve a helyszínen csatlakoztak hozzánk Milliék, Svédék, Lukácsék.
Szinte nyári meleg volt, a szél néha lecsendesült, de egyébként mérsékelten fújt.

 A fiúk ismét beneveztek sárkánykészítésre, és megint ezek a sárkányok repültek a legjobban:

 A nap vége felé a gyerekek beneveztek egy twisterre:

Jó kis nap volt.

Zebegényi sárkányfesztivál

A véletlen / hirtelen döntésünk úgy hozta, hogy idén is kiugrottunk Zebegénybe a sárkányfesztiválra - most Csongit is magunkkal vittük.
Habár szél nem nagyon fújdogált, a fiúk futkosással hozták lendületbe a sárkányokat.
Idén is volt jó zene, szép idő, bárányfelhős ég....mi kell több? Még egy jó rétesezéssel is megtoldottuk: tökéletes boldogság!

A fiúk a Dolák-Sali pihentagyú műsorát is végigszórakozták. Matyi a végén autogrammot is szerzett a "művész úrtól":

Idén megvártuk a naplementét: megérte! Így aztán már sötétben mentünk vissza a kocsihoz, és a visszafelé úton "ijesztgetős történetekkel" szórakoztattuk egymást.

Céges karácsonyi parti :)

Főnökünk javasolta, hogy a szokásos "étterembe beülős-degeszre evős" karácsonyi vacsora helyett menjünk inkább kirándulni. Addig-húztuk halasztottuk, míg most került rá sor.
Zebegényben kezdtünk a házi rétesesnél. Majd ráérősen délben (!) vágtunk neki a túrának.

Kedélyes hangulatban túrázgattunk - bár már rögtön az első szakaszon eltévesztettük az utat, így a Julianus kilátó kimaradt.

Három óra körül érkeztünk Nagymarosra, ahol az "Édeskében" jól megebédeltünk.

Ebéd után három kolléganő lelépett, így csak a kemény mag folytatta a túrát. Gyönyörű kilátópontokat érintettünk:

majd elérkeztünk a Remete barlanghoz:

 Az ide vezető út a térképünk szerint zsákutca volt, ezért egy jó darabon vissza kellett volna mennünk (csak így utólag látom, hogy lett volna egy út felfelé is) - ezt azonban nem akartuk, mert jócskán elszaladt az idő.
Főnökünk kitalálta, hogy inkább ereszkedjünk le a hegyoldalon a Duna partra, az sokkal rövidebb út. Nem is értem, hogy miért nem tiltakoztunk, pedig már az út elején ilyen mászás várt ránk:

Még vicces is volt, hogy hegyi kecskéket láttunk magunk alatt a domboldalon :) - s persze egyetlen kirándulót sem.
Aztán olyan meredek csúszós füves-kőlavinás- morzsalékos földes hegyoldal jött, hogy minden izmommal kapaszkodnom kellett az életemért. A seggencsúszást választottam - biztos ami biztos.

Ennek ez lett az eredménye:

...no meg az a hihetetlen izomláz, amivel azóta is küzdök.

Hát, már voltam néhány céges kiránduláson és -csapatépítőn...de ilyenen még sosem :)
Köszönjük, Jul!

Sárkányfesztivál

Ma Zebegényben voltunk, életünk első sárkányfesztiválján.
Vittük a mi kis denevéres sárkányunkat, de emellett Marci ott a helyszínen is csinált egy sárkányt (ez repült a legjobban), illetve Matyinak is vettünk egyet. Így aztán minden fiúnak jutott.

 

...és aztán egész nap csak eregettük a sárkányokat:

 Nagyon-nagyon klassz volt. Olyan igazi szabadság és béke érzés :)