Tisza-Túr kenutúra 6.

A mai napon a csapat Kölcséről Túristvándiig evezett, mi viszont már nem tartottunk velük, mert időben nem fért bele a napba (csak délután 3-4 felé érkeztek volna vissza a táborba).
Így aztán délelőtt pakoltunk, a fiúk még egyszer fürödtek a Túrban, és indultunk hazafelé.

Igazán nagyon jól sikerült túra volt, ismét nagy köszönettel tartozunk a Zöldsportnak érte!

Tisza-Túr kenutúra 5.

Sonkádnál indult az örömóda a Túron. 

Az indulás után 45- 60 perccel (de ha több, az se baj) a Túr egyik legjobb "strandján" kötöttünk ki. Itt egy vicces vetélkedőt szervetek a túravezetők (bekötött szemmel evezés, kenu felborítás, kenu húzás):

Vár ránk az elméletileg 11 km-es, a millió, medren belüli kanyar miatt gyakorlatilag 14 km-es kenuzás maradék 7 (ténylegesen kb.) 10 km-e.
A "plázs" után 15 perccel volt egy átemelés, ahol remek alkalom kínálkozott az ugrálásra:

 Ma is bőven akadt trükkös szakasz. Egy bedőlt fa alatt konkrétan át kellett nyomi a hajókat:

  

 Este ismét finom vacsora várt minket,

majd utolsó este lévén tábortüzet is tartottunk sütögetéssel egybekötve:

 Persze a fiúk eközben is különféle dolgokkal szórakoztatták magukat: pl. faragással:

 és tornamutatványokkal:

 Aztán jól belaktunk a finom a debrecenivel és a szalonnákkal:

 

A panzióban egy szobában voltunk öten a Geráékkal, de teljesen jó volt így. A fiúk jöttek-mentek a csapattal, így aztán maguktól feküdtek is le (én már addigra általában aludtam).

Tisza-Túr kenutúra 4.

Ma Sonkád  környékén barangoltunk a Sebes-Túron. A túranap során a csak nevében sebes, egyébként kedves, jámbor, szelíd, viccesen lassan folydogáló, konkrétan az Öreg-Túrnál is lassabb, sőt, immár az év jelentős részében állóvíz Sebes-Túron szlalomoztunk. A túranap a pihenőkkel és mosdószünetekkel, benne természetesen ebédszünettel, 15-16 óra körül ért véget. 

 

 Az ebédszünetet vicces módon a Túr közepén tartottunk meg. Kikötni nem nagyon lehetett, így állóbüfét rendeztünk a kenuk körül. Meg persze beültünk a vízinövények közé hűsölni:

 Marci is kormányosi babérokra tört, ezért átvette Árpitól a posztot. És meg kell mondjam, hogy jobb is volt Árpinál (aki bevitt minket a csalánosba, és a partba is beálltunk egyszer vele).

 A napot Kölcsén zártuk, egy szuper kézműves fagyizóban, ahol nem győztük kipróbálni a néni alkotásait (sláger volt a som fagyi):

Tisza-Túr kenutúra 3.

Ma délelőtt szabad program volt. Arra gondoltam, hogy ez remek alkalom lenne találkozni Bobékkal, hiszen csak kb. 1,5 órányira laknak innen. Bob és mama bepattantak a kis kocsiba, és átrobogtak hozzánk. Persze hoztak ellátmányt is: finom sütit és rágcsákat.
Marci bemutatta Bobnak a körletet, és átmentünk megnézni a vízimalmot is (amit be is indítottak nekünk):

Ellátogattunk a híres csónakos temetőbe is közösen:

Majd ebéd gyanánt befaltunk egy-egy pizzát indulás előtt. Mamáék megnézték a vízreszállást és elbúcsúztunk tőlük:

 

Ezután a  Felső-Tisza vidékének csodaszép táján evezgettünk:

És persze ma is nem a kenuzás villanyozta fel a fiúkat, hanem a kiszállások, és a mindenféle mókák: