Edit barátnőm egy remek kis programot szervezett nekünk augusztus utolsó hétvégéjére: kiruccanást Poroszlóra, a
Tisza-tavi ökocentrumba.
Szállásunk a
Kúria Vendégházban volt,
ahol a kert végében egykori Tisza-holtág csábította a fiúkat horgászásra (nádszálakkal):
Szombaton az érkezésünk után elfoglatuk a szállásunkat, majd megebédeltünk a
Kormorán Éttereben.
Ezután már indultunk is az Ökocentrumba.
A központi épületig nehezen jutottunk el, ugyanis már addig is akadt jónéhány érdekes dolog:
rögtön a sétány legelején (egy oldalsó kapun mentünk be) volt egy vízi játszótér, ahol meg kellett állnunk, hogy Marci kipróbálhassa az egyedül evezést. Boldogan tetszelgett a kapitány szerepében és fuvarozta Matyikát ide-oda:
Néha révészként is dolgozott:
Matyikának pedig a szarvasok etetése és símogatása tetszett nagyon:
Miután végre megérkeztünk az épületbe, felmásztunk a kilátótoronyba:
Majd bementünk az akvárium-folyosóba:
Itt mindenféle hatalmas édesvízi halak úszkáltak (pl. tokhalak, harcsák, vizák). Olyanok voltak, mint egy-egy kisebb cápa.
De láttunk még vidrát, mindenféle kígyót-siklót is.
Egy kis szösszenet a fiúk társalgásából:
Marci és Matyi beszélgetnek, hogy ki milyen csillagjegyben született.
Marci:
-"Én Kos vagyok. És te, Matyi?
Matyi:
-"Én Ponty."
Ezután kis hajóval átvittek bennünket a vízi sétányhoz,
ahol végeláthatalan nádasban lehetett épített fapallókon csavarogni:
A pallók két madármegfigyelő házat és egy kilátót is érintettek:
Sétánk élvezeti értékéből jelentősen levont az a tény, hogy
elfelejtettünk szúnyogriasztót hozni magunkkal. Mivel a nádas úgy
általában véve is remek szúnyogtanya, ez pedig itt a Hortobágyi Nemzeti
Park területe ahol nem is írtják őket, az a szó, hogy hemzsegtek, nem
tudja kifejezni a valóságot. Folyamatosan mozgásban kellett lennünk, s
ha pár pillanatra megálltunk (pl. fotózni), akkor még a szemüvegemet is
úgy ellepték, hogy alig láttam ki. Matyinak sikerült szúnyogrisztó
spray-t kölcsönkérnünk: ő volt ugyanis az első számú áldozat.
A Tiszta-tó egyébként úgy nézett ki, mint valami zöldfőzelék:
pl. brokkoli főzelék:
a feltét a levelibéka volt rajta:
no meg jónéhány szép virágocska:
Itt állnak készenlétben a falatozásra váró madarak:
Eddig a nádról azt hittem, hogy csak egyféle van: a NÁD.
De itt a másfél órás sétánk alatt rá kellett jönnöm, hogy a nádnak rengeteg féle megjelenési formája van.
A puhalevelű szélben hullámzó:
a kócos szárazlevelű:
a jómagas zörgőlevelű:
...és még ki tudja hány félét tudtam volna megfigyelni, ha hagyták volna a szúnyogok.
Az estét grillezéssel zártuk a szállásunk kertjében, majd bezuhantunk az ágyakba. Az éjszaka csendjét csak a vakarózások zavarták meg...
Másnap a reggeli után újra felkerekedtünk az Ökocentrumhoz, ahol egy újabb izgalmas kalandra vállalkoztunk:
GPS-csónaktúrára.
A tó partján némi letét fejében egy rövid oktatást követően teljesen önállóan el lehet vinni egy motorcsónakot meg egy GPS készüléket, aminek segítségével a kiválasztott beprogramozott útvonalat végig lehet csónakázni a tavon.
A csónakmester fogta a fejét, amikor meglátta, hogy 3 csaj kívánja elvinni a motorcsónakot - férfisegítség nélkül. Így először egy alkalmassági vizsgának vetett alá bennünket: be tudjuk-e rántani a motort, ki tudjuk-e emelni a motort a vízből. Miután szerencsésen átestünk a vizsgán, kiengedett bennünket e tóra. Még látnia kellett ahogy majdnem nekimegyünk a mólónak, majd egy másik csónaknak - fogta is a fejét - míg végül eltűntünk a nádasban.
A csónakot nem volt könnyű ugyanis irányítani. Egyikünk sem akart vállalkozni rá. Végül Henin ragadt a feladat, és szerencsére egészen belejött (csak az eleje volt kissé ijesztő).
A csónakmester a
3-as számú túraútvonalat- at állította be nekünk (gondolom ezt ítélte a képességeinknek megfelelőnek).
Ez a 7,8 kilométer hosszú túraútvonal a Kis-Tisza kanyarulatain
keresztül igyekszik bemutatni a változatos vízinövény- és állatvilágot. A
túrázó valamivel több mint 1 óra hosszúságú túra során betekintést
nyerhet a Tisza-tó sokszínű világába. Követve a kijelölt útvonalat,
először egy nádasokkal és más vízinövényekkel szegélyezett csatornán,
majd a túra második felében parti horgászokkal és sokszínű madárvilággal
teli nyílt vízfelülettel találkozhat.
Heni kormányoz, Edit nézi a GPS-t, én fotózok, a fiúk pedig élvezik az utazást:
Azt mondanom sem kell, hogy vastagon bekentük magunkat szúnyogriasztóval (előző este vásároltuk) - erre egy szál szúnyog nem volt. A nap viszont erősen sütött - hát persze, hogy naptej nem volt nálunk. Mindig egy nappal az események után kullogtunk:)
Egy szakaszon nagyon sűrű volt a vízinövényzet, így alkalmaznunk kellett a motorkiemelést. Letisztogattuk a lapátot, visszaengedtük, majd újra berántottuk. Sikeresen.
Egy kicsit izgultunk a beparkolás miatt. Fejben elterveztük, hogy szépen nagy ívben rákanyarodunk a mólóra, majd kikapcsoljuk a motort, végül pedig kicsit visszamenetbe kapcsolunk.
Mindez a valóságban úgy alakult, hogy nem sikerült oda beállnunk, ahová terveztük, megkavarodtunk, orral belementünk a sűrű nádasba, majd hátramenetben majdnem nekimentünk a mólónak - ekkor ugrott bele a csónakmester a hajónkba, és átvette az irányítást...
Szóval végül minden jól alakult:)
A csónakázás után még megnéztük a szabadstrandot - persze a fiúk belementek a vízbe - megebédeltünk, majd indultunk haza.
Nagyon tartalmas és szép programunk volt a hétvégén: köszönjük, Edit!
