de közben gyakran megálltunk egy kicsit málnázni,
egy kicsit patakozni; közben ilyen szép szú-mestermunkát talált Marci:
Végül még az eső is cseperegni kezdett, így visszafordultunk.
Másnap az Ördögmalom vízesést tűztük ki célul, a sárga jelzésen megközelítve:
A távolság nem volt nagy (kb. 2 km oda), de szintben azért mászni kellett - egy hegyen át kellett kelni (kb. 400 m fel, aztán kissé le, majd ugyanez vissza).
Út közben persze meg kellett állnunk áfonyázni,
meg pihenni,
így aztán lassan haladtunk. Sajnos túl kevés ennivalóval indultunk útnak, de még így is elértük a Dragán patakot (gyakorlatilag majdnem a célnál voltunk már), amikor úgy döntöttünk, hogy mára ennyi, és inkább visszafordultunk.
Másnap újra nekiveselkedtünk, ezennel a kék kereszt jelzésen.
Most is lassan haladtunk, mert jó sok málna és áfonya volt az út mentén:
A Dragán patak völgyében haladtunk egyenletesen felfelé
...de a végén bedurvult az út, és egy hatalmas kőfolyáson kellett átkelnünk. Egyébként ezt élvezték leginkább a fiúk:
És végül (magam sem hittem volna) elértük az Ördögmalom vízesést!
6 órát túráztunk, visszafelé már végig barchobáztunk, hogy eltereljük a fiúk (főleg Matyi) figyelmét a fáradtságáról. Persze Matyi is aktívan részt vett a játékban, ő is gondolt valamire. Hosszas kérdezgetéssel kiderítettük, hogy
- állat
- 4 lábú
- változtatja a színét
- az Északi-sarkon él.
Na itt feladtuk a találgatást. Megkérdeztük Matyit:
-"Mire gondoltál, Matyu?"
-"Hát a jeges kaméleonra."
Matyi a túra végén már feladta:
Így már könnyebben megy:
Egyébként teljesen büszke voltam a fiúkra, hogy ilyen stramm módon bírták a túrákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése