Színkör

Kiss-Péterffy Márta: SZÍNKÖR

Nekem zöld ízű a tavasz,
sárga hangon súg a nyár,
s rőt illatú őszöm dombja
fehér léptű télre vár.

Neked piros – nekem kerek, illatos és édes.
Neked sárga – nekem ragad, zamatos és lépes.
Neked kék, de nekem csobog, hűvös íze selymes.
Neked zöld, de nekem susog, dalol, zúg vagy csendes.
Neked barna – nekem poros, göröngyös és süpped.
Neked fehér – nekem hideg, orrom hegyén ül meg.

Fekete szín? – neked-nekem nem más!
Összeköt és körülölel – szinte látjuk egymást.

A fiúk asztala

László Noémi: A MI SZOBÁNK

egy közönséges káosz. Jobban hasonlít
szeméttelephez, mint gyerekszobához.
ketten lakunk benne, a renddel
mindig egyiken a sor.

Ez működött egy ideig, aztán elveszítettük
a fonalat valahol. Nem bírunk megegyezni:
ki a következő. Apa szerint nem is szoba,
hanem mohácsi csatamező.

Mert ki látott zoknit az asztalon,
tányért az ágy alatt, papírt, ceruzát
szétszórva az ágyon.

Azonnal szüntessük meg a felfordulást,
ha nem akarjuk, hogy mint Krisztus
a vargát, jól megrázzon.

Mi csak verekszünk, húzzuk egymás
haját, nem értjük: hogy jutottunk bajba.
Legjobb volna, ha anya vagy apa
titokban rendet rakna. 

Március 15

László Noémi: VANNAK ÜNNEPLŐ RUHÁK

Azok szerintük szépek, mert azokban
egészen ember-formám van. Megesz
bennük a méreg, mert nem szabad
szaladni, kúszni, mászni.

Ha elesel, fiam, ezt nem lehet csak úgy
kirázni. Uralkodj magadon, nem leszel
rosszul tőle. Falhoz ne dörgölőzz, nem
telik lépten-nyomon új ünneplőre.

Hiába mondom: nem kell
lakkcipő, gallér, selyem, bársony,
hogy évnyitó-évzáró díszünnepségen
az egész rokonság szem-szájat tátson rám.

Egyszer az összes nagybecsű rongyot
kihajítom. Ünnepeljenek benne a kóbor
kutyák; a halászok a Garibaldi hídon.

Pitypang

"Hajlítom kezem, ujjaim,
gömböt formálok csendesen.
Pitypangra pillantok kedvesen.
Játékát utánzom szelíden:
ujjaim nyitom:
el nem szállnak…
Pitypangra fújok: szél vagyok:
repülnek ernyős csillagok.

…és a pihés ernyők alatt…
rejtőzik az aprócska mag."
(Devecsery László: Pitypang)