A fiúk asztala

László Noémi: A MI SZOBÁNK

egy közönséges káosz. Jobban hasonlít
szeméttelephez, mint gyerekszobához.
ketten lakunk benne, a renddel
mindig egyiken a sor.

Ez működött egy ideig, aztán elveszítettük
a fonalat valahol. Nem bírunk megegyezni:
ki a következő. Apa szerint nem is szoba,
hanem mohácsi csatamező.

Mert ki látott zoknit az asztalon,
tányért az ágy alatt, papírt, ceruzát
szétszórva az ágyon.

Azonnal szüntessük meg a felfordulást,
ha nem akarjuk, hogy mint Krisztus
a vargát, jól megrázzon.

Mi csak verekszünk, húzzuk egymás
haját, nem értjük: hogy jutottunk bajba.
Legjobb volna, ha anya vagy apa
titokban rendet rakna.