Az utolsó torna verseny

Igazából tudtuk, hogy el fog jönni ez is. Sosem akartunk élsportolót a gyerekeinkből. Marcit azért kezdtük el szertornára járatni még 2013 őszén, mert kerestünk neki valami háterősítő sportot, amiben ügyes is. Hallottunk a szertornáról egy barátjától, és kipróbáltuk. Heti kétszer 1 óra edzés - pont jó.
Aztán pár hónap elteltével - 2014. januárban beválogatták az utánpótlásba, mert tehetségesnek bizonyult. Na, ekkor dilemmáztunk egy kicsit, mert féltettük; de Marci szerette volna, így belementünk. Bekerültünk egy spirálba. Versenyek, Marci ügyesen szerepelt, egyre több edzés: hétköznap minden nap 2-3 óra, szombatok, iskolai szünetek.
Mi nem szerettünk volna mindent feláldozni a tornáért, ezért bizony Marci kevesebbet járt edzésre, mint a többiek, és hétvégéken / iskolai szünetekben sem a tornateremben votunk, hanem inkább elutaztunk valahová.
Az edzője ezt sokáig elfogadta, mert Marci tehetséges tornász volt, jó eredményeket produkált. Persze aztán a lemaradás kezdett megmutatkozni, s most a Fradi verseny után döntés elé állított bennünket: vagy Marci is ugyannyit jár edzésre, mint a többiek, vagy ne menjen többé.
3 kemény nap következett, mire megszületett a döntés: nem akarjuk tovább növelni a napi adagot, és inkább abbahagyja Marci a tornát.
Én nagyon-nagyon sajnáltam, mert Marci tényleg szereti ezt a sportot, büszke volt arra, hogy ebben tehetséges és sikeres. Szörnyű, hogy nincs középút, amikor az élmény a fontos.
Maga Marci mondta ki, hogy ő fáradt, és nem bírna napi 3 órát tornázni - de szíve fájni fog a tornáért.

Igazából tudtuk, hogy el fog jönni ez is. Csak azt hittem, hogy később, s még van pár évünk tornázni. Hát most minden felborult - 3 év 3 nap alatt.
S hogyan tovább a sportolással? Egyelőre fogalmunk sincs.

19. hét

Honvéd-Mikulás

Idén már nem volt olyan meglepetés a Honvéd mikulásünnepség, mint tavaly, de azért így is jó volt. A kosárlabda csarnok volt játszóháznak berendezve, itt voltak a felfújt ugrálóvárak, ahonnan csak a Mikulás csomag átvételére jöttek ki a fiúk, ott voltak egészen addig, amíg le nem eresztették őket (mármint az ugrálóvárakat).
Akkor azt hittem, hogy mehetünk haza, de nem. A fiúk ugyanis beálltak kürtős kalácsot sütni. Ezt nem is bántam különösebben, mert nagyon jó karácsonyi hangulatom lett tőle. Füstszag keveredett friss fenyőillattal amikor kint a hidegben szürcsölgettem a forralt boromat. Nemsokára pedig frissen sült kürtős kalácsot majszoltunk  - ami nagyon finomra sikeredett.

Országos tornaverseny

Barcelona 1

Ma nagy útra indultunk: 1 hétre Barcelonába. Ez az út több szempontból is mérföldkő: a fiúk most utaznak először repülővel, most látnak majd először mediterrán országot, most fürödnek először a tengerben. Én pedig 10 év kihagyás után (amikor is szintén Spanyolországba utaztunk - csak akkor Andalúziába) most ülök újra repülőre, gyerekkel meg most először megyek.

Egyszóval nagy izgalom előzte meg az utazást :)

Persze  megint kimaxoltuk a napot: délelőtt Marci még egy országos tornaversenyen vett részt (egyébként szép eredményt ért el a csapat):

Aztán délután végre elindultunk. Bejártuk a repülőteret, mindent felfedeztünk.

A felszállás volt a legnagyobb élmény :)

Jó későn érkeztünk meg Barcelonába. Szerencse, hogy Jullel együtt utaztunk, és ők autóval elszállítottak minket a szállásunkra:

(persze amikor megérkeztünk akkor éjszaka volt). Belevetődtünk az ágyba, és álomba merültünk.

December 13 - az év utolsó versenye - KSI kupa

Marci egyéniben 11. lett

csapatban pedig 5. helyen végeztek

Életképek tornaversenyekről

Marciék csapata két versenyen is volt az elmúlt napokban: a Fradi kupán és az országos ifjúsági tornaverseny második fordulóján. Marci szép eredményeket ért el: a csapatból a második helyen van.
Következzen néhány életkép a versenyekről:

Az első Mackó kupa

Elérkezett Marci első Mackó kupája is. Ez egy honvédos rendezésű verseny, a saját tornacsarnokban.
Nagyon örültünk neki, hogy Marciék csapata bronzérmet szerzett. Nagy boldogság volt ez Marcinak:)

várakozva

verseny előtt felsorakozva

Marci akcióban

izgő-mozgó csoportkép

Bronzérem a nyakba kerül

...és az éremhez járó kézfogás sem marad el

yesssss!

juhúúúú!