Barnika elsőáldozása

Vasárnap hivatalosak voltunk Barnika "esőáldozására" - ahogy Matyi mondta - Máriabesnyőre.

A templom után pedig átmentünk a Napsugár étterembe egy finom ebédre:

Tavaszünnep Aquincumban

Már régóta terveztem, hogy kimegyünk a fiúkkal Aquincumba, azonban kissé bizonytalan voltam, hogy a sok kőhalmaz vajon érdekelni fogja-e őket. Azonban most megelevenedett a helyszín, tavaszünnepet (Floralia) ünnepeltek s ezen alkalomból sok-sok korabeli ruhába öltözött szereplő szórakozatta a látogatókat.
Egyszóval időutazáson vettünk részt: egészen Hadrianiánusz uralkodásának idejére mentünk vissza.
A fiúk rögtön a kelta táborba mentek, ahol egy harci kiképzésen vettek részt:

 

Marci a láncinget is felpróbálta:

  

 Matyi pedig kelta harci festést kért az arcára:

Aztán neki is láttak az ütközetnek:

Ezek pedig már a langobard harcosok:

Aztán részt vettünk az ünnepi meneten és szertartáson Flora istennő tiszteletére:

  Ebédre római jellegű ételeket ettünk (grillezett jércemell, sült zöldségekkel, kovászos kenyérrel):

Marci beíratkozott a gladiátoriskolába, mi Andrással pedig a latin gyorstanfolyamra.
Megnéztük  az "Én vagyok Hadrianus!" hasonmásverseny eredményhirdetését és a gladiátorjátékokat. A kedvenc gladiátorom: Szőrös Mell kis kék ruciban:

...és a barbár-római összecsapást és rabszolgavásárt.
Nagyon-nagyon érdekes nap volt.
Amikor hazajöttünk, a fiúk kivonultak a kertbe az Aquincumban vett fegyvereikkel (mert persze venni kellett dárdát meg kardot), és rögtön tábort alapítottak. Jópár gyerek csatlakozott hozzájuk a házból és egy sötétedésig tartó játszás kerekedett :)

Céges családi nap a Hajógyári szigeten

András cégének családi napjára voltunk hivatalosak a Hajógyári szigeten a Golf tanyára.
Rögtön érkezés után belevetettük magunkat a különböző játéklehetőségekbe:

 persze a villám-golf tanfolyamot sem hagytuk ki:

ilyen gyönyörű volt a Duna-part:

...persze a pihenésre is jutott idő:

élő csocsó:

óriás távirányítós autó:

ugrálóvár:

 mezítlábazás:

körhinta:

...és persze sok finom enni- és innivaló:

A Pál utcai fiúk nyomában

Marcinak most  Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk c. könyve a kötelező olvasmány. Persze az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy hétfőre ki kell olvasni, így aztán nem maradt más megoldás, mint berongyolni a plázába és gyorsan megvenni a könyvet.
Kissé fanyalogva adtam ki ennyi pénzt a könyvre (olcsó diákkönyvtáros kiadás nem volt), mondván, hogy micsoda pénzkidobás - én ugyanis sose szerettem a Pál utcai fiúkat - hát még Marci, gondoltam én.
Azonban Marci teljesen rácáfolt az előítéleteimre. Másfél nap alatt kiolvasta, és a végén csak ennyit mondott:
-"Ez a könyv annyira izgalmas, hogy le sem lehet tenni!"
Utána egy napig üveggolyóztak Matyival :)
Innen jött az ötlet, hogy járjuk be a regény néhány emlékhelyét (amelyek egyébként helyileg nem pont ott vannak, mint a regényben).
Első helyszín a híres "einstand" jelenet:

"Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: "Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!" És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: "Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!" De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: "Te, Nemecsek, hagyjuk abba." Azt mondom neki: "Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem abbahagyjuk." Közben a Richter már gurított, de annak a keze már reszketett a félelemtől és félszemmel a Pásztorokra nézett, hát persze, hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak zsebre dugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat.És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: "Einstand!" Én hátranéztem, és Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: "Kérem, ehhez maguknak nincs joguk." De akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: "Nem hallottad, hogy einstand?!" Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Kende a Múzium sarkáról kukucskáltak vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót sem szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész."

Utána pedig az ikonikus "grund":

"A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul... igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett. Ezt a másik nagy telket egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal. Szabályos kockákba rakva állott itt az ölfa, s a hatalmas kockák közt kis utcák voltak. Valóságos labirintus. Ötven-hatvan kis szűk utca keresztezte egymást a néma, sötét farakások közt, s nem volt könnyű dolog ebben a labirintusban eligazodni. Aki mégis nagy nehezen keresztülvergődött rajta, az egy kis térre jutott, amelyen kis házikó állt. Ez a házikó volt a gőzfűrész. Furcsa, titokzatos, félelmes kis ház volt"

"Hát kellett ennél gyönyörűbb hely a mulatozásra? Nekünk, városi fiúknak bizony nem kellett. Ennél szebbet, ennél indiánosabbat mi el se tudtunk képzelni. A Pál utcai telek gyönyörű sík föld volt, s ez volt az, ami az amerikai prériket helyettesítette. A hátulsó rész, a fatelep, ez volt minden egyéb: ez volt a város, az erdő, a sziklás hegyvidék, szóval mindennap az volt, amivé éppen aznap kinevezték. És valahogy azt ne higgyétek, hogy védtelen hely volt a fatelep! Az egyes nagyobb farakások tetejébe várak, erődök voltak építve. Hogy melyik pontot kell megerősíteni, azt Boka határozta meg. Az erődöt azonban Csónakos meg Nemecsek építette. Négy-öt ponton volt erőd, és minden erődnek megvolt a maga kapitánya. Kapitány, főhadnagy, hadnagy. Ez volt a hadsereg."

A rövid délutáni kiruccanásunkat a fogyatékossággal élő emberek által üzemeltetett Nemadonfel kávézóban zártuk egy kis társasozással, jegeskávéval, üdítővel: