Síelés a Mátrában 2.

Milyen jó ébredés után a meleg ágyból kinézni a havas fákra, ahogy fújja őket a szél...

Reggeli után kicuccoltunk a szállásunkról és elindultunk a sípályára.

 

 Persze a 10 órás oktatást lekéstük, de mint kiderült nem is baj, mert Matyi az első csúszás után kijött a pályáról azzal, hogy ő mára befejezte, mert nagyon fáj a lába. Marci még csúszott párat.
Egyébként ma még sokkal nagyobb köd volt, mint tegnap, alig lehetett látni valamit.

  Kicsit sétálgattunk, amíg vártunk Marcira:

A pályából és a  síelőkből ennyi látszott:

Aztán egy óra körül összekaptuk magunkat, és hazajöttünk. Már itthon ebédeltünk - nem volt kedvünk ugyanis a hüttében 1 órát sorban állni a kajáért utána meg az ülőhelyért.

Síelés a Mátrában

Folytatva a téli kalandokat, a hétvégére kiruccantunk a Mátrába. Kissé kalandosan indult a pénteki elutazás, mert a kocsi egyik gumija le volt eresztve - amit persze csak a benzinkúton vettünk észre - úgyhogy még szervízt is kellett kerítenünk....
A szállást ismét a Darázshegyi faházikókban foglaltunk.
Szombaton reggel már vettük is az irányt Mátraszentistvánra, a síparkba. Persze kissé késve érkeztünk a szokásos összevissza módon, kiálltuk a sort a pénztárnál, meg a síkölcsönzőnél, meg a síiskolában, felöltöztettük a fiúkat, lekéstük az első oktatást, de valahogy csak elindult a nap.

 

 Amíg az oktatásra vártunk, a fiúkat bemelegítésként ráengedtük a pályára, de a lelkükre kötöttük, hogy csak a gyerekeknek való pályán menjenek (kék 6-os); persze rögtön az első körben lementek a piros 5-ös pályán, mondván, hogy azt a fajta liftet jobban ismerik ami felhoz. Mi ezt persze a pálya széléről kissé tehetetlenül néztük. De ügyesen csúsztak, szerencsére.

Aztán elkezdődött az oktatás - egy délelőtt és egy délután - ami erős középhaladó szint volt.

A párhuzamos lesiklást kell még többet gyakorolniuk.

 

 

 Mire a fiúk végre eltűntek az oktatóval, és kissé szabadon mozoghattunk, mi már kockává fagytunk Andrással. Ködös, szeles, jéghideg idő volt a hegyen.

 Így aztán gyorsan a hüttébe vettük az irányt kiolvadni. Ebédre a fiúk is csatlakoztak.

 

 Már alkonyodott, amikor a szállásunkra indultunk.

 

Itt vacsora után beültünk a forróvizes jacuzziba.

 

 A fiúknak persze ki kellett próbálni, hogy milyen a forró vízből kijőve meghemperegni a hóban:

Az estét hangoskönyvvel zártuk: mostanában nagyon rá vannak cuppanva a Darren Shan vámpírtörténetekre. Utazás közben is ez ment a kocsiban, meg minden adandó alkalommal :)

Tél, tél, tél! - 2

Vasárnap gyönyörű napsütéses téli napra ébredtünk. Egy kiadós reggeli után összepakoltunk, és átautóztunk Galyatetőre szánkózni.

Szánkózás után pedig megnéztük a sípályát is, ahol remek alkalom kínálkozott egy újabb hempergőzésre a hóban:

A téli mulatság végén megebédeltünk, majd kora délután visszajöttünk a városi szürkeségbe...
Nagyon-nagyon jól sikerült a hétvége, egyöntetűen megszavaztuk, hogy ide még jövünk!

Tél, tél, tél! - 1

Végre megérkezett a tél egy kiadós havazással - persze nem ide Budapestre, hanem a Mátrába. Okulva a tavalyi évből, amikor is gyakorlatilag kimaradt az életünkből a tél, most gyorsan összecsomagoltunk, és másfél óra múlva egy másik évszakba csöppentünk bele. Az egyik jól bevált helyünkre, Mátraszentimrére mentünk el, ahová már többször visszatértünk.
Amint megérkeztünk - bár már este volt - a fiúk rögtön kiszaladtak a kertbe, és belevetették magukat a hóba: ugrándoztak, hemperegtek, törték a jégcsapokat, alig lehetett behívni őket aludni :)

Másnap havazás kezdődött amikor nekivágtunk a hegyoldalban fekvő erdőnek.

Nem jutottunk messzire, mert a fiúk nekiálltak hatalmas hógolyót  görgetni,

 havat enni,

hógolyózni, 

míg végül teljesen behavazódtunk....

Kora délután tértünk vissza a kis faházunkba. Gyors ebéd után a fiúk persze újra kimentek a hóba. Még vacsora után is kint voltak szánkózni. Szerencse, hogy padlófűtés volt a faházban, mert így viszonylag gyorsan megszáradtak a cuccaink a földön :)

Hosszú hétvége a Mátrában 3.

A hoszzú hétvégénk utolsó napjánkicuccoltunk a szállásunkról, majd Mátraházáig meg sem álltunk az autóval. Itt viszont kiszálltunk egy jó kis túrára. Megmásztuk ugyanis Magyarország legmagasabb hegyét, a Kékestetőt, az ország leghosszabb sípályáján (1,8 km):

Mivel jól megéheztünk mire felértünk, a Tető étteremben megebédeltünk, majd fellifteztünk a TV toronyba is: a presszóban jöhetett a desszert (jégkrém). Persze a kilátóba is kimentünk.

Íme a csúcsfotó:

...és egy kis visszatekitő 2005-be, amikor legutóbb itt jártunk:

Hosszú hétvége a Mátrában 2.

Vasárnap Galyatetőre autóztunk, majd onnan túráztunk egy rövidet. A cél a Galya vár volt. Ez igazából a hegygerincen egy sziklásabb rész. Ha nem tudtuk volna, hogy valaha itt vár állt, nem vettük volna észre.

A történetéről ezt találtam:

Galyavár

Magyarország mai területének legmagasabban fekvő várhelye, a Galyatető északnyugati nyúlványára épült 837 méter tengerszint feletti magasságban. A várat Galyatetővel egy 820 méter magas nyereg köt össze, a többi oldalon kb. 250 méter magas meredek lejtők határolják.

A vár déli végén található első gerincet átvágó árok és az északi sziklás végződés között a távolság 250 méter. Az vár déli végétől az északi véget alkotó szikláig a keleti lejtőn egykori palánk nyomvonala látható. A várat délről két egymást követő árok határolja, ami után három várrész következik. Az első várrész 76 méter hosszú és 18 méter széles, amit több árok és terasz választ el az 50 méter hosszú és 15 méter széles második várrésztől, ami egy 3-4 méteres sziklatörésben végződik. Ezután következik a 40 méter hosszú harmadik várrész, amely északon a vár végét alkotó sziklában végződik.

Galyavárról semmilyen történeti adat nincs, azonban feltételezik, hogy a középkorban használták, megerősítették a korábbi időkben épült sáncokat.

Süvítő szélben meneteltünk a hegygerincen:

Majd megálltunk, s a domb szélcsendes oldalában letelepedtünk. Volt időnk megfigyelni a természetet,

...hanyatt feküdtünk az avarban (jó meleg volt), s néztük a fák hajladozását a szinte viharos szélben. Csak mi voltunk a hatalmas erdőrengetegben -  elmerengtünk a korok múlásán: "vár állott, most kőhalom..."
Vajon kik éltek itt, mit csináltak, hová tűntek?

Jó éhesen érkeztünk a szállásunkra, s bizony jól jött a még otthon megfőzött csülökpörkölt: