Búcsúajándék a téltől

Ma reggel arra ébredtünk, hogy zuhog a hó: micsoda meglepetés!
A fiúkkal tettünk is egy kört a Duna-parton a parkban. Mondtam a fiúknak, hogy jól jegyezzék meg milyen amikor ropog a hó a lábunk alatt, az arcunkat csiklandozzák a hópelyhek, és ne morogjanak, ha bemegy a hó a bakancsukba. Ilyen most egy ideig nem lesz.
Majd elmentünk az Aldiba reggeliért, utána haza, és a falatozás után még visszabújtunk az ágyba. Bekapcsoltuk a TV-kandallót. Matyi megszólalt: "- Na végre karácsonyi hangulatom van."
Milyen jó, hogy még kaptunk egy hó-ajándékot a téltől mielőtt elutazunk :)

  

  

Szánkózás Visegrádon

Folytatva a tegnapi téli hangulatot, mára szánkózást terveztünk be. Reggel gyorsan elszaladtunk a Dechatlonba, mert nem volt téli túra/sí-nadrágjuk a fiúknak, Matyi még a hótaposóját is kinőtte. Beszereztük a cuccokat, és utána már vettük is az irányt Visegrádra.
Visegrádon több szánkópálya is van; szerintem az ország legszebb panorámájú pályája címre joggal pályázhatnak: a Duna-kanyarra és a Visegrági fellegvárra nyílik kilátás szánkózás közben.
A fiúkat nem kellett nagyon bíztatni: rögtön felszaladtak a dombra és már csúsztak is.
Habár a hótakaró kissé kopottas volt, azért még remekül csúszott.

Egy kis pihenő:

Voltak jó nagy bukkanók, meg borulások is. Ez a pálya pl. nagyon gyors volt, alig lehetett kormányozni rajta. Meg is lett az eredménye:

Ebédre bementünk a hüttébe, ahol jó volt egy kicsit melegedni, mert eléggé fagyos volt a hangulat odakint.

Aztán a fiúk csúsztak még néhányat, és a lenyugvó nap utolsó sugaraival búcsúztunk Visegrádtól. 

 

Ekkor már tényleg eléggé vacogtunk. Jó volt felmelegedni a kocsiban, aztán otthon folytattuk egy kis forró levessel, végül pedig egy jó meleg fürdővel.

Budapesti zöld túra-séta

Ma ismét megjött a hóesés, ezért gyorsan kaptuk magunkat, és sétáltunk egyet a zöld túra budapesti szakaszán - amit már egy ideje kinéztem magunknak.

 A Zöld – nevéhez méltóan – szinte végig zöldterületen halad, még a városi részeken is. Az első 3,5 kilométerét sétáltuk végig, mert a látvány nagyon különleges. A séta "legnehezebb része" a Gellért tértől a Gellért-hegy oldalába vájt ösvényig tartó kis emelkedő. Nem kell felmenni a csúcsig, a Szabadság-szobor előtt 50 méterrel a zöld jelzés diszkréten lefordul a Citadellába vivő fő turistacsapásról. A mintegy 80 méter magasságban a sziklafalon kanyargó ösvény abszolút vadregényes, a folyamatosan változó kilátás pedig a város déli részeitől egészen északig terjed. Egyértelműen a város legszebb panorámaútja.

 Útközben találkoztunk egy éhes kismadárkával, aki hajlandó volt pózolni a kamerának egy kis morzsáért:

 

Aztán persze a hócsatát sem hagyhatták ki a fiúk:

 Az egyik útszakasz a sétálók réme volt: lejtős és jó csúszós. A fiúk rögtön meglátták benne a lehetőséget. Először csak visszafogottan a korlát mellett csúsztak, de hamarosan rákaptak a hasoncsúszás ízére is:

 

 

A Zöld elkanyarodik nyugati irányba, és a Gellért-hegy északi szoknyájának alján, ami tulajdonképpen már nem más, mint a Tabán déli vége. Az erdei sétány egy tisztásban ér véget, ahol furcsa alakú szobrok alkotnak csoportot. Ez a Filozófusok kertje. A 2001-ben felavatott, bronzból és gránitból készült szoborcsoport (Jézus, Buddha, Lao Ce, Ábrahám, Ekhnaton, Mahatma Gandhi, Bodhi Dharma, Assisi Szent Ferenc alakjai) Wagner Nándor Japánban élt szobrász alkotása.

Alig léptünk párat a Hegyalja úti átkelés felé, újabb kompozícióba ütköztünk: a Kilátókő-szobrot (Buda királyfi és Pest királykisasszony) Pest-Buda egyesítése alkalmából készítette Lesenyei Márta 1982-ben.

A sétánk végén elbattyogtunk a Déli pályaudvarig, és hazametróztunk.
Nagyon szép téli időnk volt, jó volt hazaérkezni egy finom ebédre :)