Őszi szünet 6.

Reggel kimásztunk a kényelmes ágyainkból, jól bereggeliztünk, és átautóztunk a szomszédos Torockószentgyörgyre.

 Torockószentgyörgy határában, a falutól mindössze két kilométerre találhatók Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjai. Meredek sziklafalakkal emelkedik a Havas-patak völgye fölé. A völgy lapályáról a 200 méteres szintkülönbség a sziklafalak meredeksége, de komorsága miatt sokkal többnek látszik, a vár megközelíthetetlennek tűnik.
A vár az Ákos nemzetséghez tartozó Thoroczkay család történetével fonódik össze.
A vár legrégebbi része a 14. századból származik: ennek a résznek az építtetője minden bizonnyal I. Thoroczkay Ehellös volt.
A vár déli része a 15. századból való nagyobb helyiségekkel, lovagteremmel, erkéllyel, nagyobb ablakokkal. A belső udvarokkal az akkori viszonyok szerint szinte fényűző kényelmet biztosított lakóinak.
Az 1514-es parasztlázadás során a várat feldúlták. 1516-ban Thoroczkay Ferenc új adománylevelet kért birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Ez az a bizonyos adománylevél volt, amelyben Torockó bányaváros lakossága és a bányák is benne foglaltattak, és ami miatt Torockó város lakói a Thoroczkay családdal 300 éven át perlekedtek: az adománylevél ugyanis szolgasorsba taszította őket. Ezt követően a várúr a nyugati oldalon a várat megerősítő falakat építtetett. A Thoroczkay család a Rákóczi-féle felkelést is támogatta. Ezért viszályba került az osztrákokkal, akik megtorlásul 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt a pusztítást a család már nem hozatta helyre, leköltöztek a faluba udvarházakba.
A torockószentgyörgyi vár a 18. századra elveszítette addigi őrző-védő szerepét, az ott élő emberek történelmének sziklára emelt tanúja csupán.

 A vár felé vezető útról a Székelykő egy fekvő óriásnak tűnt:

 A fiúkat azonban sem a látvány, sem a vár nem kötötte le túlságosan, ugyanis megjelent három kiskutya:

 És innentől csak azt hallgathattuk, hogy "vigyük haza őket!". Gondolom majd jó nagy bundás pásztorkutya lesz belőlük :)

A kutyáktól végül az mentett meg, hogy jött egy iskolás csoport, és kezelésbe vették őket. A kis csalfa kutyák pedig rögtön hozzájuk csapódtak. Mindenesetr a kocsiban egy ideig nagy volt a szomorúság a fiúk részéről, hogy kutyák nélkül tértünk haza.

Őszi szünet 5.

Kis kiruccanásuk 4. napja Torckón virradt ránk a Gizella vendégházban.

 Kiadós és nagyon finom reggeli várt minket, amiből jól befalatoztunk rákészülve az aznapi túrára.

A Székelykő monumentális sziklatömbjének árnyékában fekvő Torockó  Erdély egyik legszebb falva.
Egykori bányászváros, a lakói betelepült székelyek.

A téren áll a vajor (itató), melyet állatok itatására, mosásra használtak. A vizet egy 400 éves vezeték hozza a Tilalmas oldalából. Ma is csobog a víz a több lépcsős itatóba, ahol a szabály szerint fent az emberek, a következő medencében az állatok ihattak, majd az alsó nagyobban moshattak az asszonyok.

 És valóban, még ma is mosnak szőnyegeket benne:

 Megtöltöttük a kulacsainkat a nagy túra előtt.

 A Torockói-hegységben található Székelykő nevét a hős székelyekről kapta, akik a tatárjárás idején megmentették a falut. Tettükért cserébe megkapták a hegyen akkoriban még álló várat és annak környékét.
A hegy egyik oldala sziklás, meredek, míg a másik fele lankásabb, füves. Bárhonnan is közelítjük meg a csúcsot, érdemes felmászni, mert a látvány valóban káprázatos innen.600 m szintkülönbséget kellett leküzdenünk a csúcsig, de megérte!

  A Nagy Árkon felérve a gerincre megpihentünk, majd érintve a Székelykő csúcsát (1128 m), utunkat a gerinc mentén déli irányba folytattuk, élvezve azt a páratlanul szép kilátást, ami innen a völgyre nyílik.
Az ereszkedő ösvény a csúcs közeléből indul és a Székelykő keleti oldalán levő ritkás, fás-gyepes legelőt szeli át, majd délkeleti irányba, a Geszteg-patak völgyfője felé tart, hogy aztán a patak mentén leérjen a Székelykő lábánál elterülő lapályra. Innen gyalogoltunk vissza a falu határában fekvő szállásunkra.

 

  

 

A hegyháton láttunk egy kígyót is. Először azt hittük, hogy vipera, de este utánanéztem a neten, és kiderült, hogy csak egy ártalmatlan rézsikló került az utunkba:

Hazafelé találkoztunk egy nyájjal meg a hozzá tartozó pásztorral és persze a felénk rohanó kutyákkal is. De szerencsére megúsztuk harapás nélkül.

 

 Este finom vacsorával vártak minket a szállásadóink, és koccintottunk a túra sikerére :)

Őszi szünet 4.

Mára az idő megjavult: az eső elállt és a viharos szél is csillapodott. Ismér a Rusalkában reggeliztünk, majd túrázni indultunk a Tordai hasadékba, ami egy nagyobb beszakadt barlangrendszerből jött létre. Ezt a beszakadt völgyet mosta ki a benne folyó Hesdát-patak sok-sok ezer éven keresztül, míg elnyerte mai formáját.
A hasadék keletkezésének legendája szerint a győztes kun sereg üldözőbe vette Szent Lászlót, akit már-már utolért. De midőn a Szent király Istenhez fohászkodott, az alatta elhelyezkedő hegy megrepedt s áthatolhatatlan gátat vont a király és pogány üldözői közé. Tehát isteni csoda hozta létre a hasadékot. A király lova patkójának a helye még ma is látszik az egyik kősziklán, a Patkós-kövön.

Maga a hasadék 1270 m hosszú összesen. Az útvonal jól kiépített, romantikus függőhidak és sziklaperemek váltogatják egymást a kanyonban. Utunkat 200-250 méter magas sziklafalak szegélyezték.

 A veszélyesebbnek tűnő kitett részeken láncok biztosítják a továbbjutásunkat.

 

  Tordai hasadék sok barlangot rejt, pontosabban 32 elismert ilyen hely van, ám ezek közül csak 12 több mint 6 m hosszú.

  

A hasadék végén a piros turistautat választva, fölkapaszkodtunk a hasadék peremére mintegy 390 méter szintkülönbség leküzdésével, s a jelzett turistaúton látványos sétával tértünk vissza.

  

 

 A hasadék hegyhátáról fantasztikus kilátás nyílt. Egészen a Déli-Kárpátok havas hegycsúcsait is látni lehetett:

Jó kis túra volt! Estére átautóztunk Torockóra, a következő szállásunkra.