Őszi szünet 6.

Reggel kimásztunk a kényelmes ágyainkból, jól bereggeliztünk, és átautóztunk a szomszédos Torockószentgyörgyre.

 Torockószentgyörgy határában, a falutól mindössze két kilométerre találhatók Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjai. Meredek sziklafalakkal emelkedik a Havas-patak völgye fölé. A völgy lapályáról a 200 méteres szintkülönbség a sziklafalak meredeksége, de komorsága miatt sokkal többnek látszik, a vár megközelíthetetlennek tűnik.
A vár az Ákos nemzetséghez tartozó Thoroczkay család történetével fonódik össze.
A vár legrégebbi része a 14. századból származik: ennek a résznek az építtetője minden bizonnyal I. Thoroczkay Ehellös volt.
A vár déli része a 15. századból való nagyobb helyiségekkel, lovagteremmel, erkéllyel, nagyobb ablakokkal. A belső udvarokkal az akkori viszonyok szerint szinte fényűző kényelmet biztosított lakóinak.
Az 1514-es parasztlázadás során a várat feldúlták. 1516-ban Thoroczkay Ferenc új adománylevelet kért birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Ez az a bizonyos adománylevél volt, amelyben Torockó bányaváros lakossága és a bányák is benne foglaltattak, és ami miatt Torockó város lakói a Thoroczkay családdal 300 éven át perlekedtek: az adománylevél ugyanis szolgasorsba taszította őket. Ezt követően a várúr a nyugati oldalon a várat megerősítő falakat építtetett. A Thoroczkay család a Rákóczi-féle felkelést is támogatta. Ezért viszályba került az osztrákokkal, akik megtorlásul 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt a pusztítást a család már nem hozatta helyre, leköltöztek a faluba udvarházakba.
A torockószentgyörgyi vár a 18. századra elveszítette addigi őrző-védő szerepét, az ott élő emberek történelmének sziklára emelt tanúja csupán.

 A vár felé vezető útról a Székelykő egy fekvő óriásnak tűnt:

 A fiúkat azonban sem a látvány, sem a vár nem kötötte le túlságosan, ugyanis megjelent három kiskutya:

 És innentől csak azt hallgathattuk, hogy "vigyük haza őket!". Gondolom majd jó nagy bundás pásztorkutya lesz belőlük :)

A kutyáktól végül az mentett meg, hogy jött egy iskolás csoport, és kezelésbe vették őket. A kis csalfa kutyák pedig rögtön hozzájuk csapódtak. Mindenesetr a kocsiban egy ideig nagy volt a szomorúság a fiúk részéről, hogy kutyák nélkül tértünk haza.