Ma esős nap volt (de ezt tudtuk előre, hogy így lesz) - így aztán a Tordai sóbányát terveztük be programként.
Mindenekelőtt jól megreggeliztünk a főtéren a Rusalka étteremben, majd tele gyomorral mentünk a bányához, mert oda ételt nem lehet bevinni.
A bejárattól lépcsőkön mentünk le a Ferenc József alagútba, ami a két fő tárnához vezet.
A Névsorolvasás termében sóba faragott oltár látható, ahol hetente
tartott istentiszteletet egy lelkész: ezeken részt vett a sóbánya
vezetősége és a helyi nemesség; a műszakváltások előtt pedig itt
imádkoztak a bányászok. Az oltár
termében történt a munkások névsorának felolvasása a munka megkezdése
előtt és a befejezése után.
Az oltárt és annak termét az 1700 körül
megépült Gazdagok lépcsője
segítségével közelíthetjük meg: a
fából készült lépcsőt a nemesek használták akkor, amikor meglátogatták a
bányát, innen ered a név.
Az ember lélegzete is eláll, amikor a tárnák bármelyikébe belép: hatalmas mélységek és magasságok, fantasztikus dimenziók fogadják. Ez az
egyik legjelentősebb sóbánya volt Erdélyben: a munkálatok 1690-ben
kezdődtek meg és a XVIII. században igazi fellendülésnek voltak tanúi a
helybéliek. Hanyatlása 1840 után kezdődött, az első világháború után a
tevékenység folyamatosan csökkent, majd
1932-ben le is állt a kitermelés. Addig mindössze egy százalékát
bányászták ki az itt található sónak. A második világháborúban a város lakossága itt keresett
menedéket a légitámadások elől, aztán a bánya szinte teljesen feledésbe
merült.
A fő attrakció természetesen a két legnagyobb tárna a Terézia és a Rudolf tárna. Ezek egymás mellett helyezkednek el, neveiket a Mária Terézia királynőről és a Habsburg-Lotaringiai Rudolf főhercegről kapták, megnyitásukkor ugyanis a sóbánya osztrák vezetés alatt állt.
A benti hőmérséklet állandóan 11 Celsius fok körüli. A Rudolf tárnát körbe lehet sétálni a mennyezethez közel egy falba rögzített fa szerkezeten. Marci először félt, de aztán csak körbesétált velünk.
A trapéz alakú tárna rendelkezik egy erkéllyel
is, amely szigorúan csak azoknak ajánlott, akiknek nincs tériszonyuk és
van merszük lenézni a mélybe a Terézia tárnába, ahol van egy
földalatti, nyolc méter mélységű, magas sótartalmú tó van. Ezt a
beszivárgó víz hozta létre és most csónakázni lehet rajta. Ha
felpillant az ember, szinte szédül: a magasban látható, honnan indultak
el annak idején a bányászok és hogyan haladtak harang alakban lefelé.
Ez a tordai sóbánya legrégebbi tárnája,
itt 1690 és 1880 között a vízszintes kivágás módszerével folyt a
kitermelés. A munka befejezése után a most mintegy két kilométer hosszú
Ferenc József szállítási alagút meghosszabbításából származó törmeléket
itt helyezték el - így alakult ki az a sósziget, amelyről most a
csónakokkal elindulhatunk utunkra, akárcsak egy kikötőből.



A Rudolf tárnát is és
a Terézia tárnát is úgy rendezték be, hogy mindenki találjon magának
elfoglaltságot a többórás itt tartózkodás alatt: a Rudolf tárnában van asztaltenisz, továbbá minigolf, teke, billiárd és egy
panorámás óriáskerék. Persze mindent kipróbáltunk :)
Van egy kisebb, a közönség elől elzárt tárna is: az 1740-ben megnyitott József tárna.
A Ferenc József alagúttal egy szinten lévő erkélye az egyetlen hely,
ahonnan valamelyest rálátást kapunk. Ez is harang alakú. Formájának és elszigetelt fekvésének köszönhetően itt egy
különleges jelenségnek lehetünk tanúi: az elkiáltott szavak visszhangzanak, így ezt a helyet a Visszhangok termének nevezték el. Megszámoltuk: tízszer verték vissza a falak a hangunkat. Már záróra volt, de alig bírtunk elszakadni ettől a teremtől.