Via ferrata Szlovákiában - 2.

Ma a Szlovák Paradicsomban túráztunk: az igazi cél a Kysel szurdok bejárása volt. 40 év kellett ahhoz, hogy a Szlovák Paradicsom talán egyik legszebb, de mindenképp legvadabb szurdoka újra járható legyen. Ennyi időre volt szüksége a természetnek, hogy egy tűzvészt követően regenerálódjon, és a nemzeti park dolgozói úgy gondolják, most már újra látogathatóvá teszik a nagyközönség számára – de a régi vaslétrák és tálcák helyére via ferrata lett kiépítve, amitől még izgalmasabbá vált ez a természeti csoda. A podlesoki kempingtől, nagyjából 4 óra gyaloglással jutunk el a szurdokig. Normál esetben a teljes kör, a via ferrataval együtt 7-9 óra – tempótól függően – és cirka 15-16 kilométer. Ezek után nem is értem, hogy nekünk hogyan sikerült 26-28 km-es túrát kerekítenünk belőle...

A  Hernád mentén a kék-jelzésen indultunk el, mely több függőhidat és sziklafalba rögzített fémtálcákat érint. Majd a nagy függőhídtól a Klastoriska Roklina elnevezésű, egyébként az egyik legvadregényesebb, mésztufás képződményekkel és vízesésekkel teli szurdokon (zöld-jelzés) keresztül kapaszkodtunk fel a fennsíkra, Klastoriskohoz (magyar nevén Menedékkő – itt található egy 13. századi kolostor romja valamint egy turistaház, amit 1923-ban építettek). Habár hideg sörre és meleg ebédre számítottunk, sajna a ház zárva volt. Innen a sárga-jelzésen, egy nagyon meredek ösvényen leereszkedünk a Biely Potok azaz a Fehér-patakhoz, ahonnan 100 méterre található a Velky Kysel bejárata.

 A mederben sok helyen hatalmas gátként rakódott egymásra rengeteg kidőlt fatörzs, a nagyobb esőzések utáni bőséges vízhozam óriási sziklahalmokat görgetett össze. Mindkét oldalunkon hatalmas sziklafalak takarják ki a kék eget, melyekről kisebb-nagyobb foltokban buja növényszigetek lógnak.

 

 

Több kisebb vízesés „leküzdését” követően, kb. 2 órával a szurdok kezdetétől megérkeztünk a Velky Kysel legnagyobb zuhatagához, mely közel 30 méter magas. A vasalt út ennek balján, a többnyire függőleges (olykor picit kifele dőlő) falon halad. A vízesés felett húzódó hídról lélegzetelállító látvány tárul elénk visszafele, a szurdokba.

Innen nagyobb fémtálcákon lépdelhetünk a méter szélesre összeszűkülő falak között, majd hirtelen kiszélesedik a tér.

  

  

Innen még fel kellett kapaszkodni a hegy tetejére, és jóóó hosszú sétával leereszkedni a kiindulási pontra.
A túra szerintem nagyon fársztó volt, és eléggé megcsúsztunk időben. Este 7-kor érkeztünk a parkolóba, ahol még vacsoráztunk az indulás előtt. Habár dög fáradtak voltunk, még haza kellett kocsikáznunk. András szegény alig bírta nyitva tartani a szemét. Végül hajnal fél egyre értünk haza.
Hát elég durva volt másnap munkába menni, a fiúknak pedig táborba.

Via ferrata Szlovákiában - 1.

A Zöldsport Egyesület csapatával mentünk viaferrátázni Szlovákiába: Skalka - Kremnica volt az első nap helyszíne. Itt több nehézségű pálya van, mi kettő kivételével (létra , és "E" pálya) bejártuk az összeset. Ezek a pályák A, B, és C nehézségűek voltak, de eléggé változatosak: volt függőhíd, barlang, szakadék felett drótkötél, stb.

 

 

 

 

 

A napo végén kellemesen kifáradtunk, így átautóztunk 2,5 óra alatt a szállásunkra, ami a másnapi túra kiindulásához volt közel. Itt elfoglaltuk a szállásunkat és gyorsan bevacsoráztunk egy étteremben.

Via ferrata Ausztriában - 3

Ma megint felküzdöttük magunkat a Hohe Wand aljáig, de nekem ma jobban ment, ellenben Matyi végig zsörtölődött. 

Ma a Frauenluckensteig-et (szabad fordításban asszonyluka-mászóút) jártuk be: kezdésnek ismét egy függőleges fal, de most voltak rajta lépések, utána pedig a kémény: függőleges hosszú létra egy barlangon keresztül (B-C). Ezt mindenki ügyesen megcsinálta. Marci olyan gyorsan előrerohant, hogy alig tudtam elcsípni egy fénykép erejéig:

 Így értünk fel a hegy tetejére.

Itt körbementünk a Skywalk-on:

A háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék felé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátás a platformról egészen elképesztő, szó szerint a lábunk alatt terül el az iszonytató mélység, térképszerűen rajzolódik ki a táj, a kis falvakkal, zöld mezőkkel, erdőszigetekkel.

 Ezután lesétáltunk az autókhoz.

Út közben megnéztük a régi út egy feltárt darabját, amin ökrösszekerekkel szállították a helyiek a hegyre dolgaikat. A kerekek nyoma mélyen belecsiszolódott a sziklába:

 

 Aztán kocsiba pattantunk, és felmentünk a Kohlröserlhaus-hoz, ahol ettünk-ittunk, majd a hütte alatt kiépített, több mint 200, fémből készült lépcsőn végigsétáltunk a szakadék felett (Felsenpfad).

 

 Ééééés ez volt a vége: innen hazafelé vettük az irányt.

Nagyon jó kis túra volt, és a fiúk vagányul végigcsinálták!