Nyaralás a Tátrában 5.

28.-án pénteken:
Ótátrafüred – Rainer emlék (kék) – Magisztrális út (piros) – Sziléziai ház 2,5 ó  ↑650 m              
Sziléziai ház – Tátraszéplak (sárga) 2 ó ↓650 m Tátraszéplak – Ótátrafüred villamossal

Nagyon szép időben,  hatalmas áfonyásokon keresztül indult a napunk.

 

 

Persze egyre csak felfelé...innen fentről, a magisztrális útról Ótátrafüred már a távolba vész:

Kitartóan gyalogoltunk a törpefenyő rengetegben,

  

míg végre megérkeztünk a Sziléziai házhoz. Gyönyörű volt a látkép, a hatalmas hegyek övezte völgy a kis tóval és vízeséssel.
Itt első dolgunk volt a kiadós ebéd a felújított túristaházban. Csakhogy míg mi falatoztunk, odakint szépen rázendített az eső.

 

Így aztán - habár terveinkben volt, hogy kicsit még feljebb megyünk - már csak arra futotta, hogy körbejárjuk  atavat, és elkezdjük a leereszkedést Ótátrafüredre.

Útközben aztán elállt az eső, majd újra eleredt, és ezt eljátszotta még egyszer. Jó dunszt alakult ki ruhán kívül és belül.
Ma nem volt semmiféle könnyítési lehetőség, úgyhogy bizony nap végére megvolt az 1300 m szintkülönbség.

Nyaralás a Tátrában 4.

27.-én csütörtökön: Ótátrafüred – Csorba-tó villamossal
Csorba-tó – Furkota völgy – Szoliszkó mh 2 ó ↑500 m
Csúcsra vágyóknak:
Szoliszkó mh. – Elülső Szoliszkó oda vissza 1,5 ó ↑↓250 m
Szoliszkó mh. – Csorba-tó 1,5 ó ↓500 m (levonóval)
Csorba-tó – Ótátrafüred villamossal

 Ma ismét a Csorba tó volt a kiindulási helyszín, csak éppen sokkal jobb volt az idő :)

 Egy kis séta és körhintázás után be az erdőbe, és felfelé a köveken:

 

Egy kis pihenő, mielőtt nekivágunk az utolsó emelkedőnek:

 

Mateusz, a túravezető kismackó:

Én megálltam a túristaháznál, és míg a fiúk a Solisko csúcsra törtek, addig szépen megebédeltem.
Tehát ezeket már András fotózta:

 

Visszapillantva a Csorba-tó:

 

 

 

A túristaháztól levonóval jöttünk le egészen a tóig (a csapat gyalogolt). Innen visszapillantva szépen látszik az elülső csúcs:

Nyaralás a Tátrában 3.

26.-án szerdán:
Ótátrafüred – Tarajka 45 p ↑275 m (siklóval),
Tarajka – Zamkovszky mh. – Kőpataki tó 2,5ó ↑500
Kő-pataki tó – Lomnici-nyereg oda vissza 2 ó ↑↓ 450 m (felvonóval)
Kő-pataki-tó –Tátralomnic 2 ó ↓900 m (levonóval)
Tátralomnic – Ótátrafüred villamossal

Ma - bevallom őszintén - Matyival könnyített úton kezdtük a napot: siklóval mentünk fel Tarajkára, és ott vártuk be a gyalogló csapatot (András és Marci is köztük volt).
Először is átsétáltunk a Rainer menedékházhoz. Útközben találkoztunk egy jópofa rókával.

Majd nekivágtunk az emelkedőnek:

 

Visszapillantva már egészen parányi csak a Rainer kunyhó:

Útközben a Zamkovszky menedékháznál álltunk meg pihenni, majd egészen az Enciánig (Kőpataki tó) meneteltünk:

 

 

Itt elszakadtunk a csoporttól, akik még nekivágtak a Nagy Morgásnak. Mi ehelyett ebédeltünk egy jót az étteremben és körbejártuk a tavat.

Sokat dilemmáztunk azon, hogy felmenjünk-e lanovkával a Lomnici gerincre, ugyanis vastag felhőrétegbe burkolózott. Végül úgy döntöttünk, hogy nekivágunk. És nagyon jó döntés volt! Fent ugyanis a felhőt mintha félbevágták volna. A hegy túloldalára remek volt a kilátás. A Téry menedékházat is megcsodálhattuk fentről.

 A hófogókkal tűzdelt ködbe vesző hegyoldal  egészen furcsa hangulatú volt.

 

 

 Végül egészen Lomnicig lelanovkáztunk és visszavillamosoztunk Ótátrafüredre. A csoport többsége legyalogolt, és ők bizony jó későn és fáradtan érkeztek vissza.