Honvédelem napja

Matyi barátja szólt, hogy nem mennénk-e velük ki Budaőrsre  a repülőtérre, ahol a Honvédelem napja rendezvényei zajlottak. Persze, hogy kimentünk :)
A nagy dugó miatt késve érkeztünk, így az utcán éltük át, ahogy a Magyar Honvédség légierejének gépei díszelgő áthúzással (ez nagyon vicces megfogalmazás) elsüvítettek a fejünk fölött:

 A helikopter bemutatóra már odaértünk:

 Aztán jó volt az ejtőernyős ugró-bemutató is:

 Körbejártuk a harckocsikat, fegyvereket, és a fiúk kipróbáltak néhány dolgot:

 

 Azért én folyamatosan tudatosítottam bennük, hogy az összes dolog, amit itt látnak, csupa rossz dologra szolgál.
Végezetül  a béke és szabadság jelképeként hatalmas szappanbuborékokat eregettek a fiúk:

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagy volt tömeg, mindenhez sorba kellett állni (pl. a kajákhoz olyan hosszú sorok kígyóztak, hogy be sem álltunk), a nap erősen tűzött , árnyék sehol sem volt, a bemutatókat csak részlegesen láttuk az előttünk állóktól, a kocsival irgalmatlan messze tudtunk parkolni, egész nap kutyagoltunk...de a fiúk ennek ellenére azt mondták, hogy jó volt.

Múzeumlátogatás a fiúkkal

 A fiúkkal ma elmentünk a Várkert Bazárba „Az Új világ született – 1914-1922” című kiállításra. Első része 2015 nyarán nyílt meg „Európai testvérháború” címmel, a következő szakasz 2016 novemberében „A háború urai” elnevezést kapta, míg a befejező rész 2018 novemberében indult „Új világ született” címmel. Mi most jutottunk el megnézni.

 Habár 12 éves kortól ajánlott, mi bátran bevállaltuk, és nem tettük rosszul. Bejelentkeztünk múzeumpedagógiai foglalkozásra, és egy fiatal történész vezetett végig minket és mesélt érdekes dolgokat.

Olyan kérdésekre kaptunk választ, hogyan élték meg az emberek az első világháború hétköznapjait kint a fronton, illetve a hátországban? Hány százalékban adtak le halálos lövéseket a katonák? Hogyan vették ki a részüket a háborúból az állatok? Tényleg az amerikai propaganda volt a legkíméletlenebb? Az óra keretében először az átlag ember szemével néztük végig, hogy milyen lehetett az élet az első világháború alatt a lövészárokban élet-halál harcot vívó katonáknak, illetve az otthon maradt szeretteiknek. Majd beleképzelhettük magunkat a két oldal propagandájának helyébe, illetve, hogy hogyan vált egyre nehezebbé a lakosság meggyőzése a háború folytatásáról. Végül pedig bepillantottunk a háborút irányító elit (királyok, császárok, miniszterelnökök) mindennapjaiba is.

Netről szedett képekkel tudom illusztrálni, mert bent nem lehetett fényképezni:

 Marcira nagy hatással volt a csatatér, ahol füstölgő ágyúgolyó-kráterek és bugyogó vértócsák voltak:

  Érdekes volt  a háborúban résztvevő állatokról történeteket hallgatni:

Nagyon nyomasztó volt a teljesen élethűen felépített lövészárokba bemenni:

 És persze elgondolkodtató volt a háborús halottak szimbolikus temetője:

Nagyon tetszett a fiúknak a kiállítás, örültek, hogy ennyi mindent megtudhattak az első világháborúról.

Matyi erdei iskolában

Matyi már nagyon várta, hogy végre elmenjen ottalvós erdei iskolába - az előző években ugyanis csak "szivárványhéten" voltak az osztállyal, ami azt jelentette, hogy napi kirándulásokon vettek részt, de mindenki otthon aludt. Ez igazából a pedagógusok bevállalósságától függ, hiszen Marci minden évben ottalvós táborban volt, már elsőtől kezdve. Egyszóval nagy várakozás előzte meg a velencei egy hetet.

Voltak Dinnyésen a Várparkban, ahol csapatokban ügyességi próbákon kellett megfelelni  (pl. kislabdával kellett megdobni egy sárkányt, ahányan eltalálták a sárkányt, annyi fejű fenevadat sikerült legyőzniük, stb.). De a területen volt kb. 3-4 szabadon kószáló tyúk, így néhány vitéz nagyobb boldogságot látott a tyúk kergetésében, mint a sárkány legyőzésében, úgyhogy lehet, hogy a Várparkban majd elgondolkoznak ezen a szabad tartáson! :) Persze Matyi is ezen vitézek közé tartozott...

 

A nagy lovagi játék után kézműves feladatokkal foglalatoskodtak a csemetéink: a fiúk kovácsoltak, a lányok nemezeltek.
 

 

 

Voltak hajóval a Szúnyog-szigeten. A pákozdi emlékmű és a kiállítás megtekintése után, nagy boldogságukra vásárolhattak kicsit, aminek eredménye lézer vagy kis pisztolyos kulcstartó lett, szinte minden gyereknél.

 

Az utolsó program sárkányhajózás volt a tavon. Némi elméleti oktatás után, a sárkányfiókák beszálltak az anyahajóba. Ritmusra, egyformán, profi módon jöttek visszafelé.

 Matyi koszosan, fáradtan és szétkarmolt arccal jött haza (összeverekedett egy osztálytársával, aki ping-pong ütővel zárta le a vitát végül). Azt mondta, hogy az erdei iskola "nem az ő műfaja". A programok és a társaság  jó volt, de hiányzott neki a család és a megszokott kis otthoni helye.

Nagy Futam

Ma, május 1. lévén szünnapunk volt. A fiúkkal délelőtt kiugrottunk megnézni a Nagy Futam paddock-ját, és megcsodáltuk a sok-sok versenyautót:

 Ebédre hazamentünk, majd délután ismét kijöttük, hogy megnézzük, ahogy Max Verstappen, a Forma 1-es Red Bull csapat versenyzője végigdübörög az Andrássy úton a versenyautójával. Most legalább hallották a fiúk, hogy milyen hangos egy ilyen autó.

Max Verstappen, a Forma-1-es Red Bull csapat holland versenyzője

Max Verstappen, a Forma-1-es Red Bull csapat holland versenyzője

Max Verstappen, a Forma-1-es Red Bull csapat holland versenyzője

Amikor meguntuk a nézalődést, akkor hazasétáltunk.

 

 Hazafelé beültünk a Mekibe fagyizni-kávézni, majd hazabattyogtunk a Duna-parton.