Az évet Andrással egyikünk sem olyan munkahelyen kezdte, amit elképzeltünk magunknak. A tavaly év végi beszámolómban már kitértem a munkahelyi nehézségekre, ez az új év kezdetén folytatódott - sőt az elviselhetetlenségig fokozódott. Igazából a rengeteg munka mellett mindkettőnknél a főnök volt az, aki az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Mindketten azonban mégsem mondhattunk fel. Úgy döntöttünk, hogy András lesz az, aki felmond, és egy ideig otthon a gyerekeknek gondját viseli, míg én megpróbálok kitartani a munkahelyemen. Úgy gondolkodtunk ugyanis, hogy ő könnyebben fog munkát találni, míg nekem nagy szükségem van a hosszú otthonlét után a munkatapasztalatra az önéletrajzomban. Így is lett. Sajnos azonban a főnököm az addigi viselkedését (és a munkamennyiséget) a négyzetre emelte, amíg már nem tudtam éjszakánként aludni, sem nappal enni. Ekkor András teljesen váratlanul kapott egy állásajánlatot (amit el is fogadott), s én fel tudtam mondani. Mindenki hülyének nézett a munkahelyemen, hogy a jól fizető állásomat feladom a semmiért. Merthogy a semmibe ugortam bele. De a dolgok megnyugodtak, a bébiszitterek eltűntek, újra kezembe vettem a háztartást. Pár hét elteltével megszólított Matyi óvónénije: "Mi történt nálunk? Matyi olyan kis nyugodt lett mostanában..."
És aztán egy hónap sem telt el, már nekem is munkahelyem lett (a volt bébiszitterünk kedves segítségével): pont olyan, amire szükségem volt: részmunkaidős, remek kollégákkal, családias hangulatú cégben, s minden idegennyelvtudásomat (angol, német, spanyol) használhattam újra (amire az előző munkahelyeimen nem volt lehetőség). Hát ennyit a munkahelyi kálváriánkról.
Az év utolsó negyedében végre rendeződött Matyi füle - habár ez ügyben is megjártuk a hadak útját. Több orvost is elfogyasztottunk a folytatódó fülgyulladások kapcsán, mire végre egy doktornő újra műtőbe vitte Matyit, és ekkor kiderült, hogy egy évvel ezelőtt nem vették ki rendesen az orrmanduláját. :(
S lám, az újabb műtét után megszűnt ez a panasz.
A műtöttek sorába beállt Kati mama csípő protézissel, András benőtt lábkörömmel, míg végül a sort anya zárta.
Mindezen munkahelyi és egészségügyi fennforgások közben is törekedtünk az élményszerzésre:
a fiúkkal voltunk az állatkertben a Varázshegyben, a Planetáriumban (a Nap családja előadást néztük meg), a Csodák Palotájában, a Babilon centerben, megnéztük a Bábszínházban a Misi mókust és a Minden egér szereti a sajtot, voltunk az alcsúti arborétumban hóvirágokat nézegetni, az Aquaworlben pancsikolni, a Vígszínházban a down-napon, Solymáron majálisoztunk, a Hungaroringen az Opel családi napon autóztunk, elbúcsúztunk a Vidámparktól. Egy hosszú hétvégét töltöttünk Tiszainokán, illetve a Mátrában. Károlyban a nagyszülőket húsvétkor, nyáron és karácsonykor látogattuk meg, nyaraltunk a Balatonon és sátoroztunk Erdélyben a Dragán völgyben, elkirándultunk a Rózsika forráshoz, a biatorbágyi sziklákhoz, a Gyadai tanösvényt végigjártuk, leugrottunk egy hétvégére a Tisza tóhoz. Dorogon többször is voltunk az év folyamán: szánkóztunk, szedtünk pipacsot, szüreteltünk almát és szőlőt. Végre eljutottunk a Pozsonyi Piknikre, részt vettünk a Pákozdi csatában, megnéztük a Vadasparkot, s a Mikulásgyárat idén sem hagytuk ki.
Andrással fürdőztünk a Dagályban egy téli estén, voltunk a Radnóti színházban egy Libikóka előadáson (Hajós András volt a meghívott vendég), a Madách színházban csoportterápián, a Vígh színházban az Átutazókon, voltunk Visegrádon egy kényeztető hétvégi programon, Quimby koncerten, vacsoráztunk az Onyx étteremben, moziban megnéztük a Nagy Gatsbyt és a Gravityt, a Szépművészeti Múzeumben egy izgalmas esti programon, vonatoztunk a legendás 424-es Bivallyal, a MÜPA-ban zenét hallgattunk.
Idén beléptem a 40 évesek táborába, ajándékba kaptam egy rajztanfolyamot, Marci volt Andrással kakaókoncerten, erdei táborban és úszótáborban, elkezdett szertornára járni (s ebben eléggé tehetségesnek bizonyul), illetve mindkét fiú festeni jár egy művésznőhöz. András volt az új munkahelyi csapatával a Tátrában, máskor pedig a curlinget próbálták ki.
Marci az iskolát továbbra is szereti, az osztálytársaival és a tanító nénikkel jól kijön, s a teljesítménye is rendben van. Habár nem sokat mesél továbbra sem a bent történt dolgokról...Továbbra is sokat és szívesen játszik, rajzol.
Matyi nem lelkesedik az oviért, de azért vannak barátai odabent. Marcit mindenben utánozza, mint egy kis papagáj. És persze folyamatosan megmosolyogtat bennünket a mondásaival.
A fiúk jó testvérek, szívesen játszanak együtt (no persze néha van mosolyszünet is köztük).
Azt gondolom, hogy tartalmas és szép évünk volt, amiért mindenképpen köszönettel tartozunk mindazoknak akik ehhez hozzájárultak. :)
