Glavoj 6

Itt a Glavoj - Pádis környékén rengeteg látnivaló van, aminek most csak a töredékét tudtunk megnézni.
Ha  majd a fiúk nagyobbak lesznek feltétlenül visszajövünk, és a nagyobb felkészültséget igénylő túráknak is nekivágunk (Alvilág, Galbina kőköz, Szamos bazár, stb.)

Glavoj 5

A mai utolsó teljes napra pihenést ütemeztem be. Gondoltam kicsit átsétálunk a Ponor rétre, és patakozunk. Hát az időjárás közbeszólt. Igazából egész nap esett az eső kisebb-nagyobb megszakításokkal. Így a napot a sátorban töltöttük, és ha éppen nem esett, akkor kint sertepertéltünk.

Például a Dragán völgyéből  magunkkal hozott túrabot idén is elkísérte Andrást, aki az idei helyszínt is belefaragta:

Glavoj 4

Ma (is) finom reggeliről gondoskodott Bob: túróval illetve áfonyával töltött placsintát ( lángosféle) hozott a reggeli tejeskávénkhoz:

A finom kis reggeli után nekiveselkedtünk az útnak a Bársza katlan felé.

Odafelé egy kis kitérőt  tettünk az Eszkimó jégbarlang felé.

Az Eszkimó (Focul Viu) barlangba lejutó látogatót még nyáron is (igaz akkor már a bejárat közelében elvékonyodó) hatalmas mennyiségű (több ezer köbméter) jégtömeg fogadja. A nagyteremben található két alakzat neve Eszkimó és Eszkimóné: de az Eszkimóné minden nyáron elolvad. Íme a magányos kis Eszkimó:

Ezután leereszkedtünk a csúszós-vizes Bársza- katlanba, ami egy önálló, zárt, 2,5 km2-nyi lefolyástalan medence a Pádis-Csodavár karsztfennsíkon. A területre rendkívüli vadság és érintetlenség jellemző, a különösen nedves klíma egy dús, mocsári jellegű füves növényzet kialakulását eredményezte.
Találhatunk itt víznyelőt, gödörbe rejtett fekete vizű, felfüggesztett tavat (Fekete-tó, Tăul Negru), valamint számos barlangot.
Mi a Fekete barlangba merészkedtünk be:

A fiúk teljesen fellelkesedtek a barlangászaton:

víznyelő

A Fekete tó partján álltunk meg ebédelni, ami egy dolinában alakult ki. A kerek tavacska 14 m mély, állandó forrás táplálja, és vize a valamivel lejjebb található patakba szivárog át.

Miután kimásztunk a katlanból, a Bál rétre érkeztünk ki.

Itt legelésztek a lovacskák, akik rendszeresen meglátogatták a sátrainkat is. Egyik nap, amikor hazaérkeztünk a túránkról, a szétrágcsált uborkáink látványa fogadott, amit rafkósan zacskóstul kihúztak a sátrunkból.

Este ismét tábortűz, melegedés.

A takarodót minden este pontban 9-kor egy kempinglakó vonyította a domboldalról - s persze minden táborlakó "farkas" nagy élvezettel vonyítással válaszolt erre (a fiúk sem maradhattak ki).

Glavoj 3

Ma ébredés és reggeli után...

egy újabb túrának vágtunk neki. Ezennel a Csodavár dolináit jártuk körbe, majd leereszkedtünk az egyikbe.

Hatalmas szakadékok mellett haladtunk, tátongó mélységekbe néztünk le.

Végül nekiveselkedtünk, és leereszkedtünk az egyikbe (akkor még valamiért azt hittük, hogy az egyesbe, de később kiderült, hogy a hármasba).

Őszintén szólva én le sem ereszkedtem teljesen, mert egy különösen csúszós és kapaszkodó nélküli szakasznál besokalltam, és inkább ott maradtam. Persze a többiek hallani sem akartak visszafordulásról, ezért megvártam őket a sziklafalba simulva (később még több parázós turista is csatlakozott hozzám).

Íme a bátor csapat, aki célba ért:

Többen megtapsolták a fiúkat odalent, hogy ilyen ügyesen és bátran leereszkedtek (nem semmi teljesítmény).

Egy kis pihi, és indultunk vissza a sátrakhoz.

Glavoj 2

Másnap pontban 7 órakor a birkaébresztő keltett fel minket (és aztán a többi napon is): a nyáj kolompolva végigvonult a sátraink mellett.

Habár a reggel ködösen indult, mire reggelizni kezdtünk már gyönyörűen ragyogott a nap. Milyen jó is így enni!

Nekivágtunk az első túránknak (ami végül jó 10 km-esre sikeredett):

Átsétáltunk a Ponor rétre,

Majd bemásztunk a köveken megnézni a Ponor forrást, ami egy bővízű patak formájában bukkan elő egy barlangból:

Feltöltöttük  a kulacsainkat, pihentünk kicsit, 

és újra nekivágtunk az útnak az Elveszett világ felé. Patakokon kellett átkelnünk,

gyalogolni,

hegyet mászni:

Ebédelni a Hideg forrásnál álltunk meg:

Desszertnek egy kis málnát ettünk:

Felkapaszkodtunk az Elveszett világba, és megnéztünk az Iker-zsombolyokat. Ez a kettős nyílású akna kb.15-20 m átmérőjű és 86 m mély. Féltem is belenézni:)

Aztán még elég sok gyaloglás várt ránk vissza a sátrunkig. Útközben Matyi már jócskán elfáradt, de a gumicukor-szünet (no meg a fülizés) újult erővel töltötte fel:

"Lábunk alatt puha árnyék,
Hajunkban fénytulipán ég,
Hoztuk forrás hűs vizéből,
Fontuk csillag leveléből.

Lángja búcsút mond az égnek,
Megyünk északnak és délnek,
Fénnyel töltünk minden árkot,
Átsuhanjuk a világot!"

(Pinczési Judit - egy szó különbséggel)