A finom kis reggeli után nekiveselkedtünk az útnak a Bársza katlan felé.
Odafelé egy kis kitérőt tettünk az Eszkimó jégbarlang felé.
Az Eszkimó (Focul Viu) barlangba lejutó látogatót még nyáron is (igaz akkor már a bejárat közelében elvékonyodó) hatalmas mennyiségű (több ezer köbméter) jégtömeg fogadja. A nagyteremben található két alakzat neve Eszkimó és Eszkimóné: de az Eszkimóné minden nyáron elolvad. Íme a magányos kis Eszkimó:
Ezután leereszkedtünk a csúszós-vizes Bársza- katlanba, ami egy önálló, zárt, 2,5 km2-nyi lefolyástalan medence a Pádis-Csodavár karsztfennsíkon. A területre rendkívüli vadság és érintetlenség jellemző, a különösen nedves klíma egy dús, mocsári jellegű füves növényzet kialakulását eredményezte.
Találhatunk itt víznyelőt, gödörbe rejtett fekete vizű, felfüggesztett tavat (Fekete-tó, Tăul Negru), valamint számos barlangot.
Mi a Fekete barlangba merészkedtünk be:
A fiúk teljesen fellelkesedtek a barlangászaton:
 |
| víznyelő |
A Fekete tó partján álltunk meg ebédelni, ami egy dolinában alakult ki. A kerek tavacska 14 m mély, állandó forrás táplálja, és vize a valamivel lejjebb található patakba szivárog át.
Miután kimásztunk a katlanból, a Bál rétre érkeztünk ki.
Itt legelésztek a lovacskák, akik rendszeresen meglátogatták a sátrainkat is. Egyik nap, amikor hazaérkeztünk a túránkról, a szétrágcsált uborkáink látványa fogadott, amit rafkósan zacskóstul kihúztak a sátrunkból.
Este ismét tábortűz, melegedés.
A takarodót minden este pontban 9-kor egy kempinglakó vonyította a domboldalról - s persze minden táborlakó "farkas" nagy élvezettel vonyítással válaszolt erre (a fiúk sem maradhattak ki).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése