Túra a Säntisre

Svájci kiruccanásunk csúcsa (szó szerint) a Säntis túra volt. Ezzel ki kellett várnunk a ragyogó szép időt, és ez pénteken jött el.
Korán indultunk, és autóval Swägalp-ra mentünk - ezúttal Sabine is velünk tartott.
Innen (1352 m-es magasságból) indultunk a 2502 m-es csúcsot meghódítani. Ez olyan, mintha egy 250 emeletes ház tetejére kellene fellépcsőznünk. A meredekség is hasonló volt :)

A túra felénél, amikor már totál erőtlennek éreztem magam, jött a megváltás: a Tierwies étterem :)

Remek alkalom a pihenésre és a feltöltődésre!

Ismét helyi specialitásokat ettünk: zöldséglevest, sajtos tésztát almaszósszal és itt készült édességeket.

 A túra igazán gyönyörű része ezután következett csak....

Valamiféle gleccservölgyön mentünk felfelé, ami olyan volt,. mintha a kőkorszakba csöppentünk volna vissza.

Itt már bizony hófoltok is voltak. A hőmérséklet úgy 5 fok körül lehetett.

Elértük a felhők szintjét:

És ez már a hegygerinc csipkéje. Ilyen, amikor a kő és az ég találkozik:

Az utolsó szakaszon már igyekeztem nem lenézni :)
 

Ez pedig már a csúcsra vezető "halállépcső": teljesen függőleges és néha még szemből is jöttek!

De végül csak felértünk!

Rövid pihenő a csúcson, majd levonóval lejöttünk.
Egy kis móka: ilyenek lennénk appenzelli kiadásban:

A nemzeti ünnep tiszteletére egy hatalmas svájci zászlót feszítettek ki a hegyre:

Este pedig egy finom fondüvel zártuk a napot (kárpótlásul amiért Sankt Gallen-ben nem tudtunk enni).

 

Életem egyik legszebb hegyitúrája volt. Furcsa módon másnap még izomlázunk sem volt.

Egy kis séta a Rajna vízeséstől Schaffhausen-ig (meg vissza)

Ma szép napos idő kínálkozott egy kis sétához. Laufen-be autóztunk, majd onnan a Rajna partján végig elsétáltunk Schaffhausenbe és vissza.
Persze először megnéztük Európa legnagyobb vízesését az egyik oldalról:

 
Egy kerekesszékes utat választottam a sétához - csak a biztonság kedvéért :)

A Rajnában rengeteg hal (gyanítom pisztráng) él - ott nyüzsögnek a part közelében:

Schaffhausenben már készülnek az aug.1.-i nemzeti ünnepre:

Fecaplattunk a város jelképeként ismert Munot erődbe, ami még a 16. században épült.

Az erőd sosem volt lakott, innen figyelték a hajókat a Rajnán, meg a várost is, hogy nem üt-e ki tűz valahol. Ha ellenség jött, a város lakói ide menekülhettek.

 

 

A városnézés után visszasétáltunk Laufenbe, és megnéztük a vízesést a másik partjáról is:

Nagyon-nagyon szép ki kirándulás volt.

Zárjuk a bejegyzést egy kis statisztikával:

Width of the Falls	150 metres
Height of the Falls	23 metres
Depth of the basin	13 metres
Age of the Falls	approx. 15'000 years
Capacity of flow in summer	approx. 600'000 litres per second
Capacity of flow in winter	approx. 250'000 litres per second
Lowest capacity of flow	1921, 95'000 litres per second
Greatest capacity of flow	1965, 1'250'000 litres per second

Sankt Gallen esőben

Na, ami a mai nap esősre sikeredett. No de sebaj, a házban pihengettünk, filmet néztünk, majd kiruccantunk Sankt Gallenbe. Célpontunk egy fondüző hely volt, amely azonban nyári szabadságra ment.
Maradtunk hát a helyi sült kolbásznál - ami egyébként teljesen olyan, mint a nálunk kapható jófajta debreceni:

A helyiek szerint a mustár abszolút tabu a  kolbász mellett: rögtön látják, hogy az illető idegen, ha mustárt eszik. Mi ettünk :)

Kicsit sétáltunk, aztán mentünk haza.

Victorinox mindörökké :)

Ezen napunk csúcspontja egy "zarándoklat" volt a Victorinox látogatóközpontjába Brunnenbe. András nagyon készült rá :)
Ennek ellenére kissé csalódás volt: azt gondoltuk, hogy egy ilyen nagy hírű nemzetközi cégnek, mint a Victorinox, sokkal nagyobb és impozánsabb látogatóközpontja van. A valóságban azonban olyan kicsi volt, hogy először meg sem találtuk. Még egy átlagos késboltnak is nagyobb a kínálata, mint itt.

Ennyi volt összesen a múzeum: 1 szoba.

A múzeumlátogatás várva-várt  eseménye - András saját kezűleg összeszerelt egy bicskát:

Ha már ott voltunk a közelben, akkor beugrottunk Luzernbe is. A belvárosban cirkáltunk egy kicsit, nézegettük a kirakatokat (és szörnyülködtünk az árakon). A város szép fekvésű, de tele-tele van turistákkal :(