A napot a kertben indítottuk, ahol az asztal svájci finomságokkal volt tele: csokikák, Rivella (Svájc "nemzeti" üdítője, ami a sajtgyártáskor keletkező tejsavóból készül) + ehhez jött a tó panorámája és a mérhetetlen csend és nyugalom (meg a mókusok).
Életünkben először ültünk motorcsónakon (sőt, András vezette is): hát nem lopta be magát a szívembe. Úgy pattogott a hullámokon, hogy teljes hátizomzatomat felhasználva kellett megkapaszkodnom, hogy nehogy akaratomon kívül megmártózzak a tóban (ami egyébként a nagy hőségnek hála rekord meleg volt).
Frank rögtön bemutatta vízisíelő tudományát :)
A Boden-tó hosszabb tengelye 69 km, legnagyobb mélysége pedig 254 m (na ezért sem szerettem volna belepottyanni). Vizét főleg a Rajnából kapja, és oda folyik le is.
Első kikötőnk Meersburg volt (német oldal), ahol egy rövid sétát tettünk. Nekem a kikötés műfaja is új volt: az, hogy egy 3 m magas vaslétrára kellett átugrani a himbálózó csónakról, és azon kimászni a partra - hát.....
Majd továbbálltunk, és Hagnau kikötőjébe is besoroltunk. Itt egy finom kis estebédet ettünk. Én megkóstoltam a helyi halspecialitást, a tavi pisztrángot (Felchen). Állítólag ebből a halból már elég kevés van a tóban, mivel a tó vizének tisztítását túlzásba vitték, és szegénynek nincs mit ennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése