Vasárnap Galyatetőre autóztunk, majd onnan túráztunk egy rövidet. A cél a Galya vár volt. Ez igazából a hegygerincen egy sziklásabb rész. Ha nem tudtuk volna, hogy valaha itt vár állt, nem vettük volna észre.
A történetéről ezt találtam:
Galyavár
Magyarország mai területének legmagasabban fekvő várhelye, a
Galyatető északnyugati nyúlványára épült 837 méter tengerszint feletti
magasságban. A várat Galyatetővel egy 820 méter magas nyereg köt össze, a
többi oldalon kb. 250 méter magas meredek lejtők határolják.
A vár déli végén található első gerincet átvágó árok és az
északi sziklás végződés között a távolság 250 méter. Az vár déli végétől
az északi véget alkotó szikláig a keleti lejtőn egykori palánk
nyomvonala látható. A várat délről két egymást követő árok határolja,
ami után három várrész következik. Az első várrész 76 méter hosszú és 18
méter széles, amit több árok és terasz választ el az 50 méter hosszú és
15 méter széles második várrésztől, ami egy 3-4 méteres sziklatörésben
végződik. Ezután következik a 40 méter hosszú harmadik várrész, amely
északon a vár végét alkotó sziklában végződik.
Galyavárról semmilyen történeti adat nincs, azonban
feltételezik, hogy a középkorban használták, megerősítették a korábbi
időkben épült sáncokat.
Süvítő szélben meneteltünk a hegygerincen:
Majd megálltunk, s a domb szélcsendes oldalában letelepedtünk. Volt időnk megfigyelni a természetet,
...hanyatt feküdtünk az avarban (jó meleg volt), s néztük a fák hajladozását a szinte viharos szélben. Csak mi voltunk a hatalmas erdőrengetegben - elmerengtünk a korok múlásán:
"vár állott, most kőhalom..."
Vajon kik éltek itt, mit csináltak, hová tűntek?
Jó éhesen érkeztünk a szállásunkra, s bizony jól jött a még otthon megfőzött csülökpörkölt:
