Évzáró az oviban

Matyi kijárta a kiscsoportot:)
Az ovisok egy szép kis ünnepséggel - versekkel, énekekkel készültek az évzárón.
Ráadásként még apák napját is tartottak.

Matyika már előre elénekelt otthon pár dalocskát a repertoárból. Az egyik dal után így szólt: -"Csak egy baj van ezzel a dallal. Hogy közben fel kell kérni egy lányt táncolni."
Íme a táncparkett ördöge Norcsival:

A műsor közben Marci pedig...

...egy rágót mázgált szét a kezén-arcán-pólóján:(

Születésnapomra

B40 programsorozat

Andrással már jó régen megállapodtunk egymással, hogy különböző alkalmakra nem tárgyakat, hanem élményeket ajándékozunk egymásnak.
A közelgő 40. születésnapomra András nagy szervezkedésbe kezdett - teljes hírzárlat mellett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mivel készül. Hát kérem egy egész programsorozatot állított össze: 4 naposat - egy-egy nap minden 10 évért:)
A programsorozatból mindig csak annyit árult el, ami éppen soron következett - így minden egyes nap, sőt még azon belül az egyes programok is az utolsó pillanatig titokban maradtak.


2013.05.23. csütörtök
A 4 nap törzsét egy Jobbagyféltekés rajztanfolyam adta. Régen (általános- és középiskolás koromban) nagyon szerettem rajzolni, sokat is firkálgattam akkoriban, de ez lassan abbamaradt. Sosem jártam rajztanfolyamra. Nagyon jó érzés volt megint nekifogni. Kaptam négy napnyi időt arra, hogy csak rajzoljak.

A tanfolyam egyébként - a neve ellenére - nem valami hókuszpókusz, és szerintem a jobb agyféltekéhez sem sok köze van: egyszerűen megtanítják az alap rajztechnikákat (pl. árnyékolás) és megtanítanak figyelni.

Egy kézrajzom a tanfolyam elejéről és a végéről:

Egy portrérajzom a tanfolyam második feléből:

És végül az a bizonyos önarckép, amivel általában reklámozzák az ilyen tanfolyamokat. Azt azért tudni kell, hogy az első önarcképet tükörből rajzoltuk, és volt rá kb. 30-40 percünk (látszik is, hogy éppen csak elkezdtem), a tanfolyam végén pedig egy nyomtatott fotóról dolgoztunk (középen), és volt 2,5 óránk a nagy műre. (Aki nem volt különösebben tehetséges, annak továbbra sem nagyon hasonlított a portréja saját magára...)

Nagyon élveztem, és elhatároztam, hogy néha fogok rajzolgatni - már ha az időm engedi.

Este az Onyx étteremben vacsoráztunk. Ez Magyarország egyik Michelin-csillagos étterme, és az árai is ennek megfelelően alakulnak, ezért eddig csak szemeztünk vele, de be nem mentünk:)
Hát most ajándékba kaptam egy vacsorát. Pazar volt. Tényleg jelent valamit az a Michelin-csillag.
Az étterem, a teríték, stb. nagyon elegáns, a személyzet nagyon figyelmes, az ételek nagyon finomak.

Mi egy menüsort választottunk:

Magyar Evolúció Menü

• Sültpaprika esszencia, paradicsom, mangalica töpörtyű 
• Libamájtorta, medvehagymás kalács 
• Pisztráng lágyan marinálva, burgonyasaláta, tojássárgája 
• Gulyásleves (Bocuse d’Or Lyon 2013)
• Faszénen sült mangalicakaraj és lapockalekvár, tavaszi babvariációk, tárkony 
• Somlói XXI. század

A felsoroltakon kívül volt még frissen sült kenyérválogatás (a kelkáposztás kenyértől az olíváson át mindenféle volt friss vajjal szervírozva). Ezzel kezdtünk, és alig bírtuk abbahagyni:)
A menüsor végén pedig sütiválogatás volt. Hát ez is mennyei volt. Habár már jól voltam lakva, nem bírtam abbahagyni:)

Az ételek miniatűr kidolgozásúak, az adagok 3-4 falatnyiak - de kidurranásig jóllaktunk a 3 órásra nyúlt vacsora végére. Nekem nagyon tetszik az a koncepció, hogy többféle ételből együnk inkább kevesebbet.
Ez itt a somlói - nyamm:

2013.05.24. péntek
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig a Spazio Caffé-ban vacsoráztunk, a  majd a Vígszínházban az Átutazók c. előadást néztük meg.
Nagyon tetszett a darab, jó választás volt.

2013.05.25. szombat
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig életem első Quimby koncertjén vehettem részt. Már nagyon kíváncsi voltam rájuk, mert a zenéjüket szeretem.
A nagyszabású szabadtéri koncert jó volt - eszembe juttatta szingli koromat, amikor olyan sokat jártam esténként ide-oda:)

2013.05.26. vasárnap
A nap folyamán rajztanfolyam, este pedig egy meglepetés torta + virágcsokor + a család és anyáék vártak otthon:)

Ezzel a köszöntéssel ért véget a születésnapi programsorozatom.
András feltette az ominózus kérdést, hogy "milyen érzés 40 évesnek lenni?" - erről eszembe jutott a 30. születésnapom, ahol szintén megkaptam ezt a kérdést a barátaimtól (csak más évszámmal). Akkor már túl voltam a köszöntésükön, ami szintén meglepetés volt: kb. 20 barátomtól egy esti program után váratlanul kaptam egy 30 szálból álló rózsacsokrot: teljesen elérzékenyültem:) Hát még akkor, amikor egy hét múlva barlangászás után - amikor alkonyatkor kijöttem a barlangból a rét fel volt díszítve lufikkal és mécsesekkel, és minden barátom engem ünnepelt. Akkor azt válaszoltam arra a bizonyos kérdésre, hogy "ha ennyi kedves barát ennyit szervezkedett titokban, hogy engem felköszönthessen - akkor én nagyon szerencsés és boldog ember vagyok."
Most is hasonlóképpen tudok válaszolni: "ha a férjem ennyit szervezkedett titokban, hogy engem felköszönthessen; és megkaptam a legnagyobb ajándékot: egy-egy puszit a két kisfiamtól és a férjemtől - akkor én nagyon szerencsés és boldog ember vagyok."

Köszönöm!

Hosszú hétvége Tiszainokán 2.

Az idő gyönyörű napos, meleg volt - igaz a szél fújdogált. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kenuzást. Szállásadóinktól kölcsönöztünk kenut, és Tiszugra ugrottunk, hogy a Holt-Tiszán evezzünk.

Beültünk a kenuba az alábbi sorrendben (később ennek még jelentősége lesz):

Majd találomra elindultunk a holtágon. Persze (mint fent látszik) a hosszabb szakaszt választottuk (a holtág teljes hossza 3,7 km).
Odafelé hátszéllel eveztünk, és hát ment, mint a karikacsapás.

Visszafelé jött azonban a fekete leves. Szembeszéllel a kenu egyszerűen irányíthatatlanná vált. Az orrát folyamatosan oldalra fordította, nem tudtuk egyenesben tartani. Ha viszont hátrafelé eveztük (vagyis mi Andrással voltunk a hajó orrában), akkor viszonylag haladtunk. Ezért tehát vért izzadva hátrafelé haladtunk cikkcakkban a vízen. Gondolom kissé furcsa látvány lehettünk kintről. Még így is volt olyan szakasz (főként a kanyarok)  - ahol egyszerűen nem boldogultunk. Végül - utolsó kétségbeesésünkben a part felé vettük az irányt, ahol találtunk egy talpalatnyi helyet a kikötésre. Itt megcseréltük a sorrendet a hajóban: én ültem elöl, a fiúk középen, András hátul. Innentől kezdve gond nélkül ment a dolog.
Odafelé fél óra alatt tettük meg a távot, míg vissza másfél órát eveztünk. A tenyerem a végén pedig így nézett ki:

Hálát adtam, hogy ismét száraz föld van a talpam alatt, és hogy nem borultunk a vízbe.
A parton még egy kicsit lepihentünk, ezalatt a fiúk bementek a vízbe:

és hát rövid úton lekerült róluk a ruha:

Este még futotta az erőnkből egy kis sütögetésre is:

A tiszainokai hétvégénk nagyon jól sikerült: sokat mászkáltunk a jó levegőn, megfigyeltük a természetet,

az állatokat. A kertben volt kis tó, madárfészek, a szomszédban tanyasi állatok, sőt, még egy őzike is: mind-mind érdekes dolog.

Zárásképpen vasárnap elmentünk Cserkeszőlőre a strandra, ahol egy nagyot csobbantunk a meleg vízben.
A fiúk kedvence a gyerekmedencében a vödörből lezúduló víz volt, amit nem hagyhattak ki:)

Hosszú hétvége Tiszainokán

A pünkösdi hosszú hétvégére ismét egy számunkra új tájegységet vettünk célba: a Tiszazugot, ezen belül pedig Tiszainokát szállásként. Eddigi utazásaink közül itt voltak a legkedvesebb szállásadóink: Panni és Zsolt a Tiszatanyáról. A fiúk úgy megszerették őket, hogy alig lehetett levakarni róluk, állandóan csak náluk lettek volna.

A szállásunkat hamar birtokba vettük, és rögtön kipróbáltuk a sportlehetőségeket: pingpongoztunk, lengő-tekéztünk.

Alighogy kipakoltunk, a szállásadóink már vittek is minket a szomszédba a barátaikhoz, ahol éppen birkanyírás volt - nagy érdekesség a fiúknak:

Persze a szomszédok is nagyon kedvesek voltak: egy adag birkagulyással tértünk vissza tőlük:)

Délután felkerekedtünk, és ellátogattunk a Tiszakürti Arborétumba.
Hatalmas fű,

hatalmas fák,

és hatalmas virágok között bóklásztunk:

Megfigyeltük a szitakötőket is...

...de leginkább a szúnyogokat:)
Habár befújtuk magunkat szúnyogriasztóval - s csak megmosolyogtuk az arborétum bejáratánál kitett szöveget: "AZ ARBORÉTUM TERÜLETÉN SOK A SZÚNYOG. UTÓLAGOS REKLAMÁCIÓT NEM FOGADUNK EL." - nemsokára lehervadt az arcunkról a mosoly. Ezer szúnyog döngött körbe minket, s bizony jópár meg is csípett.
Nem nyúlt hosszúra hát a sétánk az arborétumban, de utolsó csepp vérünk árán még leugrottunk a Tisza-partra megnézni az árteret:

Anyák napi ünnepség az oviban

Matyi első anyák napi ünnepségére voltam hivatalos az oviba.
A faliújságot a gyerekek rajzai díszítették. Matyi így ábrázolt engem:)

Aztán szép kis verseket mondtak,

..és saját készítésű virágot adott át nekem:

:)

Vidámpark utoljára

A fiúk a születésnapjukra- immár hagyományos módon - kaptak egy vidámparki napot is. Sajnos azonban a hagyománynak az idén vége szakad, mert a Vidámparkot ősszel bezárják. Ígyhát kissé keserédesre sikerült az idei vidámparkozás, mert közben - legalábbis én - gyakran gondoltam arra, hogy sajnos ez az utolsó alkalom.
A fiúk nagyon élvezték, persze.

A minden taroló kedvenc a dzsungel vasút volt, illetve a dodzsem. Estig maradtunk, de persze a fiúkat még akkor sem volt könnyű kiszedni a játékokból.

Sajnálom, hogy ennyi volt, vége:(