Hosszú hétvége Tiszainokán 2.

Az idő gyönyörű napos, meleg volt - igaz a szél fújdogált. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kenuzást. Szállásadóinktól kölcsönöztünk kenut, és Tiszugra ugrottunk, hogy a Holt-Tiszán evezzünk.

Beültünk a kenuba az alábbi sorrendben (később ennek még jelentősége lesz):

Majd találomra elindultunk a holtágon. Persze (mint fent látszik) a hosszabb szakaszt választottuk (a holtág teljes hossza 3,7 km).
Odafelé hátszéllel eveztünk, és hát ment, mint a karikacsapás.

Visszafelé jött azonban a fekete leves. Szembeszéllel a kenu egyszerűen irányíthatatlanná vált. Az orrát folyamatosan oldalra fordította, nem tudtuk egyenesben tartani. Ha viszont hátrafelé eveztük (vagyis mi Andrással voltunk a hajó orrában), akkor viszonylag haladtunk. Ezért tehát vért izzadva hátrafelé haladtunk cikkcakkban a vízen. Gondolom kissé furcsa látvány lehettünk kintről. Még így is volt olyan szakasz (főként a kanyarok)  - ahol egyszerűen nem boldogultunk. Végül - utolsó kétségbeesésünkben a part felé vettük az irányt, ahol találtunk egy talpalatnyi helyet a kikötésre. Itt megcseréltük a sorrendet a hajóban: én ültem elöl, a fiúk középen, András hátul. Innentől kezdve gond nélkül ment a dolog.
Odafelé fél óra alatt tettük meg a távot, míg vissza másfél órát eveztünk. A tenyerem a végén pedig így nézett ki:

Hálát adtam, hogy ismét száraz föld van a talpam alatt, és hogy nem borultunk a vízbe.
A parton még egy kicsit lepihentünk, ezalatt a fiúk bementek a vízbe:

és hát rövid úton lekerült róluk a ruha:

Este még futotta az erőnkből egy kis sütögetésre is:

A tiszainokai hétvégénk nagyon jól sikerült: sokat mászkáltunk a jó levegőn, megfigyeltük a természetet,

az állatokat. A kertben volt kis tó, madárfészek, a szomszédban tanyasi állatok, sőt, még egy őzike is: mind-mind érdekes dolog.

Zárásképpen vasárnap elmentünk Cserkeszőlőre a strandra, ahol egy nagyot csobbantunk a meleg vízben.
A fiúk kedvence a gyerekmedencében a vödörből lezúduló víz volt, amit nem hagyhattak ki:)