Bevettük a Tarzan parkot

Ma délután elmentünk a Tarzan parkba a fiúkkal. Olyan ez a hely, mint egy jó nagy játszótér - érdekes játékokkal.

A rövid bemelegítő körök után...

...a vizes rész mágnesként bevonzotta a fiúkat:

Mindenféle fröcskölő játékok voltak, amitől alig tudtak szabadulni:

végül a homokozó csábította el őket, ugyanis itt szabadon lehetett vizezni, dagonyázni:

Még egy kis hajókázás, falmászás és csúszdázás, aztán le is telt a 4 óra, amire a jegy szólt.

Persze nem volt elég :)

Esti séta az állatkertben

Ma este zárás után bementünk az állatkertbe....persze szervezett keretek között :)
Esti sétára indultunk egy idegenvezetővel, ami fél héttől tízig tartott. Három fő állomás volt: a vízilovak, a vidrák és a madárház - ezeken a helyeken hosszabb ideig is megálltunk és etettük az állatokat, hallgattuk a gondozók érdekes beszámolóit az állatokról. De persze még számtalan más állat ketrecei előtt is megálltunk: csak a miénk volt az egész állatkert!

 Megsimogathattuk a vízilovakat, hallgattuk a vidrák kiáltozásait, megnéztük a tojáskeltetőt.

Nagyon érdekes volt, persze otthon a fiúkat nem kellett altatni :)

Vidám vasárnap

Reggeli ébredés, avagy vasárnapi borz-alom :), ebéd, otthoni szöszmögés, majd délután indulás a Margitszigetre: bringó-hintózás, lángos, fagyi, foci, lazulás.

Szentjánosbogár leső túra az alcsúti arborétumban

Már régóta készültem erre a programra, ma este végre összejött: kiruccantunk egy szentjánosbogár rajzás néző sétára az Alcsúti arborétumba.
"Meghitt kis csoportban" -  mintegy 1800 emberrel együtt indultunk útnak az erdei ösvényeken. Hömpölyögtünk együtt a tömeggel, mint a Nyugati téri mozgólépcsőn a legzsúfoltabb időszakban.
Mi csak mentünk, mentünk, szentjánosbogár sehol, közben lassan besötétedett. Matyinak kikötődött a cipője, de én rászóltam: "- Le ne hajolj bekötni, mert agyontapos a tömeg a sötétben!"
Nagy nehezen előbukkant néhány világító bogárka. A fiúk boldogan vetették magukat utána:

(Forrás:net)

De mindig akadt valaki önjelölt smasszer a tömegben, aki rájuk szólt/kiabált, hogy "azonnal tessék visszajönni az útra!". De én is megkaptam a magamét: "Maga tényleg arra biztatja a gyerekeket, hogy fogják be a bogarakat?" (pedig nem is biztattam, de nem volt szívem megtiltani nekik, hogy közelebbről is megvizsgálják ezt a repülő csodát):

(forrás: net)

Miközben egy dühös nő éppen leordította a hajunkat egy kis szentjánosbogár megfogása miatt, egy bazi nagy traktor végigpöfögött az erdőn, és a fél bogárpopulációt letarolta....

Szóval én ezt az egész szentjánosbogár rajzást úgy képzeltem, hogy letelepedünk egy mező szélén, ahol bogarak milliói repkednek, s mi csendben csodáljuk-vizsgáljuk őket:

De igazából ez valahogy így történt:

Összefoglalva: az idén túl kevés szentjánosbogár volt kíváncsi az emberek rajzására az Alcsúti arborétumban.

Marci lezárta a 3. évet a suliban

Marcikánk szép bizonyítvánnyal (mindenből jeles, csak magatartásból jó) fejezte be a harmadik osztályt a suliban.
Jöhet a nyár!!!

Lajosforrás - Dömörkapu: családi piknik

A szülinapom és Barnika névnapjának ünneplése volt mára családilag tervbe véve. Egy kis pikniket terveztem a szabadba - eredetileg a Margitszigetre - de mivel mára hőségriadót fújtak a meteorológusok, inkább picit módosítottam a terven. Erdőbe mentünk, hűs forrás mellé: a Lajos forráshoz (Szentendre mellett van). Itt piknikeztünk, a fiúk fociztak, hűsöltünk. Majd leereszkedtünk Dömörkapuhoz, ahol egy kis patakozással zártuk a napot:

Matyi elballagott az oviból

Nem is olyan rég még Marcit ballagtattuk, aztán Matyi elkezdte az ovit, és huss.....elrepült a három év:

"A kilincsig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém."

Az oviban már egy ideje lázas készülődés folyt a ballagásra, a gyerekek egy egész színházi előadással készültek:

Matyi volt az egyik királyfi (természetesen Mátyás király):

Volt még egy kis ovi-búcsúztató versösszeállítás:

Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
(ezt a versszakot mondta Matyi)

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

Majd kiballagás az udvarra, ahol közösen elengedtek egy lufit:
"Mindenki csukja be a szemét, és gondoljon egy kívánságra!" - mondták az óvónénik. Erre Matyi hangosan megszólalt: -"Azt kívánom, hogy ne repüljön el a lufi!"
...és a lufi tényleg nem repült el - hanem fennakadt egy fán :)

aztán jött a dínom-dánom:

Matyinak mondtuk, hogy most már az egész életében összesen csak két napot kell járnia az oviba. Erre ő:  -"Jaj de jó, legalább nem kell többé találkoznom a lúzerekkel!"

Szőlővirágillatú kánikulai hétvége

Szombaton barátok szülinapja a CeramiCafé-ban, vasárnap pedig Dorog: Juliska néniék, szőlő, tó.