Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém."
Az oviban már egy ideje lázas készülődés folyt a ballagásra, a gyerekek egy egész színházi előadással készültek:
Matyi volt az egyik királyfi (természetesen Mátyás király):
Volt még egy kis ovi-búcsúztató versösszeállítás:
Donászi Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.
(ezt a versszakot mondta Matyi)
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
Majd kiballagás az udvarra, ahol közösen elengedtek egy lufit:
"Mindenki csukja be a szemét, és gondoljon egy kívánságra!" - mondták az óvónénik. Erre Matyi hangosan megszólalt: -"Azt kívánom, hogy ne repüljön el a lufi!"
...és a lufi tényleg nem repült el - hanem fennakadt egy fán :)
aztán jött a dínom-dánom:
Matyinak mondtuk, hogy most már az egész életében összesen csak két napot kell járnia az oviba. Erre ő: -"Jaj de jó, legalább nem kell többé találkoznom a lúzerekkel!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése