Március 15. a Budai várban

Habár olyan, mintha csak tavalyelőtt lett volna, de igazából már 4 éve voltunk a várban március 15.-én. Most ugyanazokra a helyszínekre: a Hadtörténeti Múzeumba és a Levéltárba mentünk el. Most Aryan is  jött velünk a nagyijával.

Mikor - hosszú órák után - kijöttünk a várból, a Széll Kálmán téren megmutattuk Aryannak a kis szobrokat, és most felfedeztük Mekk Mestert is, ami a múlkor kimaradt:

Hazaérkezve Marci folytatta a csatát:

Március 15. a szentendrei skanzenben

Március 14.-én hétágra sütött a nap. Március 16.-án gyönyörű napsütéses tavaszi idő volt. De pont március 15.-én borús, szeles, hideg idő kerekedett  :(
No de minket ez nem tántorított el attól, hogy kimenjünk a skanzenbe.
Ahogy a hatalmas dugó, a betelt parkoló, és a bejáratnál kígyózó sor sem tántorított el. Egyszóval elmentünk a skanzenbe. Bent már egyáltalán nem volt tömeg - jól eloszlott a nép a nagy területen - csupán a 2 db kaját árusító helynél no meg a WC-nél kígyózott a sor.
Ahogy bementünk előbb éhesek voltak a fiúk, utána pisilni kellett, majd megint éhesek lettek.
Miután háromszor is kiálltuk a sorokat (és teljesen szétfagytunk), azért még maradt egy kis erőnk szétnézni is.
A szénakazal nagyon bejött :)

(bár utána a nap hátralévő részében a szúrós szénát szedegettük még az alsóneműnkből is)

 

A végén még egy kis kreatívkodásra is beneveztünk, majd nagy-nagy unszolásra a fiúk is beleegyeztek, hogy hazamenjünk. Ők ugyanis remekül érezték magukat. Ha jobb lesz az idő, még visszajövünk :)

Március 15

László Noémi: VANNAK ÜNNEPLŐ RUHÁK

Azok szerintük szépek, mert azokban
egészen ember-formám van. Megesz
bennük a méreg, mert nem szabad
szaladni, kúszni, mászni.

Ha elesel, fiam, ezt nem lehet csak úgy
kirázni. Uralkodj magadon, nem leszel
rosszul tőle. Falhoz ne dörgölőzz, nem
telik lépten-nyomon új ünneplőre.

Hiába mondom: nem kell
lakkcipő, gallér, selyem, bársony,
hogy évnyitó-évzáró díszünnepségen
az egész rokonság szem-szájat tátson rám.

Egyszer az összes nagybecsű rongyot
kihajítom. Ünnepeljenek benne a kóbor
kutyák; a halászok a Garibaldi hídon.

Március 15. a Budai várban

Idén végre nem esett a hó, de még csak viharos szél sem fújt március 15.-én, sőt, egész tavaszias volt az idő. Ezért hát úgy döntöttünk, hogy megnézzük a családi programokat a várban. 4-5 helyszín is jónak ígérkezett, gondosan kijegyzeteltük őket. De, mint később kiderült, túl optimisták voltunk - mármint a programok mennyiségét illetően. Ugyanis csak 2 helyszínre jutottunk el.
Rögtön az első helyről, a Hadtörténeti Múzeum  „Forradalmi Forgatagából"  3,5 óra után is alig bírtuk kirobbantani a fiúkat.
Itt egyrészt időszaki kiállítás nyílt, amely bemutatja a kard, mint történelmi vágófegyver fejlődését a honfoglalás korától napjainkig. Persze megnéztük, ahogy az állandó kiállításokat is.
Ezen kívül volt még

• Hagyományőrző bemutató – a látogatók a múzeumba érkezve a honvéd sereg táborába csöppenhetnek. Huszárok, tüzérek, gyalogosok várják a lelkes újoncokat, hogy megmutassák, hogyan is harcoltak a szabadságharc idején.
• Népi játszóház – a múzeum Díszudvarán számos hagyományőrző népi ügyességi játék várja a látogatókat, amelyekben minden korosztály örömét lelheti és próbára teheti magát.
• Kézműves foglalkozás – maradandó élmény és emlék; március 14-én és 15-én kreatív kézműves programokkal várják az alkotni vágyókat, kisebbeket és nagyobbakat egyaránt.
Mindent kipróbáltak a fiúk:

Nagy nehezen sikerült átmozdulnunk a második helyszínre, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára épületébe.

Itt kalandos időutazás várt bennünket, melynek során végigjárhattuk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős színtereit, megismerhettük annak legfontosabb eseményeit, szereplőit.
7 állomás feladatain mentünk végig a fiúkkal, akik fáradhatatlanul oldották meg a feladatokat:

1. állomás: Buda város rendőri hivatala
Korabeli íróasztalok mellett az írnokok tintával írt útlevelet állítanak ki a látogatók számára, melyet ezt követően minden állomáson, az adott feladat sikeres teljesítése után lepecsételnek a szigorú hivatalnokok.

 
2. állomás: Kecskeméti honvédtoborzás
A forradalmi hadseregbe belépő újoncok eldönthetik, melyik fegyvernemben akarnak szolgálni, ennek megfelelően kell kiszínezniük a kapott egyenruharajzokat. A legkisebbek foglalópénz gyanánt mézeskalácsból készült krajcárokat kapnak. A toborzásban részt vesznek honvéd hagyományőrzők is, akik emellett a rendezvény során, a többi helyszínen is időről időre felbukkannak.

3. állomás: Az önkéntes mozgó nemzetőrség váci tábora
A besorozott honvédek itt kapják meg a szükséges kiképzést. A puskatöltés fázisainak ábráit helyes sorrendbe állítva kell bizonyítaniuk, hogy már tökéletesen tudnak bánni a fegyverükkel. Hagyományőrző honvédek segítségével egyenruha felismerés és fegyverismeret.

 
4. állomás: Pákozd
A hadba vonuló honvédek megkapják a felszerelésüket. A gyerekek kemény kartonból elkészíthetik az eredetihez megszólalásig hasonlító tölténytáskájukat, illetve huszár figurákat hajtogathatnak színes papírból.

5. állomás: Kossuth írnoka
A szabadságharc jeles szereplőjének leveleiből néhány szó kimaradt, az eredeti kéziratokat elolvasva ezeket kell pótolniuk tintával a vállalkozó kedvűeknek. A leveleket ezután boríték formában összehajtjuk és gyűrűs pecsétet viaszba nyomva lezárjuk.

 
6. állomás: A szabadságharc csataterein
Március 15-e és 1848–49. legfontosabb helyszíneinek és eseményeinek beazonosítása korabeli metszetek alapján.

 7. állomás: Komárom
A próbák többségét sikeresen teljesítők saját névre (igazi tintás tollal) kiállított komáromi menlevéllel hagyhatják el az épületet.

Mi Andrással ezután a "röpke" 6 óra után már csak vonszoltuk magunkat hazafelé, de a fiúk még a nap egész hátralévő részében huszárosdit játszottak :)

Íme a 2015-ös márciusi ifjak:

Március 15. az iskolában

Marci első Március 15.-i iskolai ünnepségére szépen kiöltözött. Az igazság szerint kétszer is:)
Marci ugyanis kedden azzal jött haza a suliból, hogy másnapra kokárdát kell vinni a suliba. Ez meglepetésként ért minket, én ugyanis abban a hitben éltem hogy csak csütörtökön lesz az ünnepség...
De Marci mondta, hogy az üzenőbe is beírta a tanító néni. Persze megmutatni nem tudta, mert bennhagyta az iskolában.
Vad kokárdahajkurászásba kezdtünk tehát (megfűszerezve azzal, hogy este még fogászatra is mentünk). Másnap szépen felöltöztettük, majd bent az iskolában szembesültünk vele, hogy nem is aznap lesz az ünnepség...
A következő napon kezdhettük elölről. A "végeredmény":

Ezt a Petőfi Sándor képet pedig az osztályban készítették. Marci is az alkotók között szerepel: