25. hét

Tatai víz, zene, virág fesztivál

Az egész úgy kezdődött, hogy a Zöldsport Egyesület programjaihoz csatlakozva rögtön kiszúrtam a sárkányhajó evezés versenyt. Még sosem voltam ilyenen - mekkora élmény lenne, gondoltam. Aztán majdnem lemondtunk róla, mert mostanában kissé összetorlódtak a teendők, de a múlt heti bringatúrán biztatást kaptunk, hogy igenis menjünk :)
Aztán észrevettem, hogy péntek este ott Tatán lesz egy Quimby koncert is, és a programot máris kibővítettem: pénteken délután indulás, este Quimby koncert, majd szállás az Öreg tó kemping faházaiban. Szombaton pedig sárkányhajózás. Marci barátját, Botit, is vittük magunkkal - erősítendő az evezős csapatot :)
Péntek este:

Szombat:
Amikor éppen nem eveztünk, akkor a fiúk a tóban fürödtek - gyakorlatilag egész nap, ugyanis rekkenő hőség volt.

Nagyon izgalmas volt a sárkányhajó evezés, mert most próbáltuk először - s ezzel mi voltunk az egyetlen csapat, aki nem volt profi + csak nálunk eveztek gyerekek.

Ritka pillanat, amikor éppen nem a vízben voltak a fiúk: csak a korgó gyomruk csalogatta ki őket a partra.

Utolsó helyen végeztünk, de nagy meglepetésre mégis kaptunk egy kupát: mert díjazták, hogy teljesen kezdőként nekivágtunk a versenynek, és álltuk a sarat (nem is lett olyan rossz az időeredményünk) +  a gyerekek pedig érmet kaptak :)

Nagyon izgalmas kaland volt, a fiúknak nagyon tetszett.
(itt Marci már kissé morcos képet vág, ugyanis a rekkenő hőségben leégett a feje...)

24. hét

Bicikli túra a Börzsönyben

Szinte még ki sem pihente a fenekem a lecsúszást a hegyről a Duna-kanyarban, máris visszatértem a helyszínre egy bringatúra keretében. Most a bringaülés tette próbára a hátsómat :)
A Zöldsport Egyesület szervezésében vettünk részt egy gyerekes kerékpártúrán - ami nagyon jól sikerült. A Nyugatiból indultunk vonattal...

...s alighogy megérkeztünk Nagymarosra, máris egy Duna-parti büfében letelepedtünk. Már ekkor szimpatikus lett a szervezés :)

út közben Zebegény felé

Majd irány Zebegény - hajózástörténeti múzeum és a tulajdonos, aki Matyit tiszteletbeli hajósinassá választotta:

Ez már Szob - Malomvölgyi tábor és a környezettudatos erdész:

Az esti magyar-izlandi EB meccset nem lehetett kihagyni:

 Matyi nagy drukker volt:

amikor mi kaptunk - és amikor mi rúgtunk egy gólt

 ...de azért én mégis inkább kihagytam a meccset, és mókuslesre indultam:

Este még jött egy bogaras előadás:

 Másnap reggeli...

a bikák legnagyobbika :)

 ...majd ismét felpattantunk a bringákra

kisvasúttal felmentünk Márianosztrára

ott jól megebédeltünk a Hangulat étteremben (röpke 1,5 órát vártunk az ételre)

 majd erdei terepúton (jó köves, gallyas) lebrinyóztunk Szobra. Innen pedig vonattal hazajöttünk :)

Marci ezúttal külön utakon járt: amíg mi 2 keréken tekertünk, ő filmforgatáson volt (ennek a haja látta a kárát, viszont érdekes tapasztalatokkal gyarapodott):

23. hét

Koranyár a dorogi szőlőben

Céges karácsonyi parti :)

Főnökünk javasolta, hogy a szokásos "étterembe beülős-degeszre evős" karácsonyi vacsora helyett menjünk inkább kirándulni. Addig-húztuk halasztottuk, míg most került rá sor.
Zebegényben kezdtünk a házi rétesesnél. Majd ráérősen délben (!) vágtunk neki a túrának.

Kedélyes hangulatban túrázgattunk - bár már rögtön az első szakaszon eltévesztettük az utat, így a Julianus kilátó kimaradt.

Három óra körül érkeztünk Nagymarosra, ahol az "Édeskében" jól megebédeltünk.

Ebéd után három kolléganő lelépett, így csak a kemény mag folytatta a túrát. Gyönyörű kilátópontokat érintettünk:

majd elérkeztünk a Remete barlanghoz:

 Az ide vezető út a térképünk szerint zsákutca volt, ezért egy jó darabon vissza kellett volna mennünk (csak így utólag látom, hogy lett volna egy út felfelé is) - ezt azonban nem akartuk, mert jócskán elszaladt az idő.
Főnökünk kitalálta, hogy inkább ereszkedjünk le a hegyoldalon a Duna partra, az sokkal rövidebb út. Nem is értem, hogy miért nem tiltakoztunk, pedig már az út elején ilyen mászás várt ránk:

Még vicces is volt, hogy hegyi kecskéket láttunk magunk alatt a domboldalon :) - s persze egyetlen kirándulót sem.
Aztán olyan meredek csúszós füves-kőlavinás- morzsalékos földes hegyoldal jött, hogy minden izmommal kapaszkodnom kellett az életemért. A seggencsúszást választottam - biztos ami biztos.

Ennek ez lett az eredménye:

...no meg az a hihetetlen izomláz, amivel azóta is küzdök.

Hát, már voltam néhány céges kiránduláson és -csapatépítőn...de ilyenen még sosem :)
Köszönjük, Jul!

22. hét