Síelés a Mátrában 2.

Milyen jó ébredés után a meleg ágyból kinézni a havas fákra, ahogy fújja őket a szél...

Reggeli után kicuccoltunk a szállásunkról és elindultunk a sípályára.

 

 Persze a 10 órás oktatást lekéstük, de mint kiderült nem is baj, mert Matyi az első csúszás után kijött a pályáról azzal, hogy ő mára befejezte, mert nagyon fáj a lába. Marci még csúszott párat.
Egyébként ma még sokkal nagyobb köd volt, mint tegnap, alig lehetett látni valamit.

  Kicsit sétálgattunk, amíg vártunk Marcira:

A pályából és a  síelőkből ennyi látszott:

Aztán egy óra körül összekaptuk magunkat, és hazajöttünk. Már itthon ebédeltünk - nem volt kedvünk ugyanis a hüttében 1 órát sorban állni a kajáért utána meg az ülőhelyért.

Síelés a Mátrában

Folytatva a téli kalandokat, a hétvégére kiruccantunk a Mátrába. Kissé kalandosan indult a pénteki elutazás, mert a kocsi egyik gumija le volt eresztve - amit persze csak a benzinkúton vettünk észre - úgyhogy még szervízt is kellett kerítenünk....
A szállást ismét a Darázshegyi faházikókban foglaltunk.
Szombaton reggel már vettük is az irányt Mátraszentistvánra, a síparkba. Persze kissé késve érkeztünk a szokásos összevissza módon, kiálltuk a sort a pénztárnál, meg a síkölcsönzőnél, meg a síiskolában, felöltöztettük a fiúkat, lekéstük az első oktatást, de valahogy csak elindult a nap.

 

 Amíg az oktatásra vártunk, a fiúkat bemelegítésként ráengedtük a pályára, de a lelkükre kötöttük, hogy csak a gyerekeknek való pályán menjenek (kék 6-os); persze rögtön az első körben lementek a piros 5-ös pályán, mondván, hogy azt a fajta liftet jobban ismerik ami felhoz. Mi ezt persze a pálya széléről kissé tehetetlenül néztük. De ügyesen csúsztak, szerencsére.

Aztán elkezdődött az oktatás - egy délelőtt és egy délután - ami erős középhaladó szint volt.

A párhuzamos lesiklást kell még többet gyakorolniuk.

 

 

 Mire a fiúk végre eltűntek az oktatóval, és kissé szabadon mozoghattunk, mi már kockává fagytunk Andrással. Ködös, szeles, jéghideg idő volt a hegyen.

 Így aztán gyorsan a hüttébe vettük az irányt kiolvadni. Ebédre a fiúk is csatlakoztak.

 

 Már alkonyodott, amikor a szállásunkra indultunk.

 

Itt vacsora után beültünk a forróvizes jacuzziba.

 

 A fiúknak persze ki kellett próbálni, hogy milyen a forró vízből kijőve meghemperegni a hóban:

Az estét hangoskönyvvel zártuk: mostanában nagyon rá vannak cuppanva a Darren Shan vámpírtörténetekre. Utazás közben is ez ment a kocsiban, meg minden adandó alkalommal :)

Semmering 3 - síel az egész család

Hát erről a napról nem túl sok kép született, ugyanis felbátorodva a fiúk tegnapi gyors haladásán, mi felnőttek is beneveztünk síoktatásra - eközben pedig nem tudtam fényképezni (mert a túlélésre koncentráltam).
A fiúk már a "nagy" pályán száguldoztak, és tanulták a párhuzamos léchasználatot + már botot is kaptak:

Mi Andrással pedig kezdtük az alapoktól. Az oktatónk kezdetben nagyon optimista volt, és azt mondta, hogy délutánra már mi is a nagy pályán fogunk lecsúszni - de aztán, látva a fejleményeket - szépen lejjebb adta. Végül a bébipályáról ki sem mozdultunk.
Ez alatt az egy nap alatt nagyjából megtanultuk használni a mini liftet (én egyszer beestem a 40 centis  minilift alá, és  halálfélelemmel küzködve kapálóztam kifelé sílécekkel a lábamon, miközben a nyakamat majdnem elfűrészelte a drótkötél, és az utánam következő pedig majdnem felnyársalt a síléceivel - mivel a liftet nem állították le), és nagyjából megtanultunk hóekével lecsúszni a pályán centinként haladva.
Egyszer éppen a megállást gyakoroltuk a lejtőn, amikor látom, hogy András mint a golyó elhúz mellettünk. Az oktató is csak pislogott. Aztán végül egy hatalmas eséssel állt meg - a síléce is lerepült a lábáról. Az oktató csak annyit tudott kinyögni, hogy "András, de én nem mondtam, hogy el lehet indulni!" A fiúk is pont látták a jelenetet a szomszéd pályáról. Marci így mesélte később: "Látom, hogy apa száguld lefelé, és azt gondoltam, hogy milyen jól megy már...ja mégse! (miután elesett).
Azért el kellett telnie egy napnak mire nevetni tudtam a történteken...

Semmering 2 - Stuhleck síelés és szánkózás

A mai napon a másik irányba indultunk, méghozzá Stuhleck-re:

Itt már várt minket a síoktató, akivel előre egyeztettünk a fiúk miatt. Tavaly ugyanis vágyakozva nézték a sok síelőt a Tátrában, ezért idén beneveztük őket erre is:

Igazából nem is gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan fognak haladni. Itt még az alap pályán vannak Gáborral:

 De aztán gyorsan átpályáztak a minilifthez:

 

 Délután magukra hagytuk őket a síoktatóval, mi pedig felmentünk a Stuhleckre szánkózni. Ez már 5 km-es pálya, és kb. 500 m szintkülönbség. Jó merdeken indult:

Mire visszajöttünk, a fiúk már a középhaladó pályán csúszkáltak:

Nagyon bejött nekik a síelés!