Túra a Lajos forrástól a Kő-hegyi menedékházig és vissza

A lehető "legideálisabb" körülmények között, vagyis havas-hideg-ámde dagonyás időben vágtunk neki a Zöldsport Egyesülettel a Lajos forrástól a Kő-hegyi menedékházig és vissza tervezett túrának.
A társaságból négyen már az első pár méter után visszafordultak, de a többiek kitartóan cuppogtak végig az úton.
Voltunk már egyébként még 2014-ben a menedékháznál, csak akkor Pomáz felől közelítettük meg.

A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték, mert a hatalmas sár mellett kövér pocsolyákon úszó jégtáblák kínálták magukat egy kis játékra.

Nem is tudtak ellenállni a remek lehetőségnek, így aztán minden lurkó a túra végére dagonyamalaccá változott.

 

A túra végén a legkitartóbbak még sütögetni is maradtak. Ezen a réten voltunk már a családdal még 2015-ben, csak akkor nem sütögettünk:

A fiúk külön tábortüzet raktak:

Hosszú hétvége a Zemplénben 4.

Mára behavazott tájra ébredtünk:

Sűrű hóesésben kerekedtünk fel Miskolc felé.

 A Miskolctapolcai barlangfürdő volt a cél, ahol kimondottan jól esett kiáztatni magunkat a termálban (kint hideg van, esik a hó, de itt bent...)
Már jártunk itt a fiúkkal 2011-ben, de az ő kis életükben az oly régen volt, hogy nem is emlékeztek rá. Annál nagyobb volt az élmény most :)

Hosszú hétvége a Zemplénben 3.

Mára terveztük a leghosszabb körtúránkat: szerencsére már nem esett az eső, viszont olyan késő őszi, kissé mord időjárás kerekedett.
Először Füzéren megnéztük a várat idegenvezetéssel. Itt igazából sokkal több időt el tudtunk volna tölteni, de hosszú út állt még előttünk, másrészt mivel a felújítás nem volt teljesen kész, elhatároztuk, hogy ide még visszajövünk.

 

Miután leereszkedtünk a várdombról, már éppen meg is éheztünk. Nagyon jó volt betérni a parkolónál lévő Koronaőr étterembe egy finom húslevesre. Kicsit fel is melegedtünk a kandallónál:

Aztán jött a következő állomásunk: a Megyer-hegyi tengerszem. Ezt már a 2016-os zempléni kiruccanásunk alkalmával meg szerettük volna nézni, de akkor nem fért a programba, így most pótoltuk, és tényleg megérte.

Már csak az utolsó napirendi pont volt hátra: Encsen az Anyukám mondta étterem, ami szintén kimaradt legutóbb. Most sikerült asztalt foglalnunk. Ide már sötétben, viharos szében, víszintesen eső hóban érkeztünk. Nagyon jó volt betoppanni. És persze az ételek is nagyon finomak voltak.

 Nyamm!

Hosszú hétvége a Zemplénben 2.

Ma egész nap szakadatlanul esett az eső. De minket ez különösebben nem zavart, mert benti programot terveztünk, méghozzá barlangászást. Aggtelekre vettük az irányt. Eredetileg a hosszú túrára szerettünk volna benevezni, de Matyit még nem engedték nevezni. Így aztán először a rövid túrán vettünk részt, majd pedig a Vöröskői közép túrán. Ez utóbbi tényleg nagyon jó volt.

A túra hossza: 2 300 m
A túra időtartama: kb. 100 perc
A Baradla-barlang leghosszabb, villanyvilágítással ellátott szakasza 2300 m hosszú. A túra a barlang vörös-tói bejáratától indul és a jóvafői kijáratánál végződik, bejárása nagyjából 100 percet vesz igénybe. 
A túra útvonala nagyrészt a Styx-patak medre mentén halad, melyben nagyobb esőzések vagy hóolvadások után valósággal végigdübörög a víz. Színpompás cseppkőoszlopok, zászló-, függő- illetve állócseppkövek között vezet az út, érintve Magyarország legmagasabb állócseppkövét, a 19 m magas Csillagvizsgálót, a Sárkányfejet valamint a barlang legnagyobb termét, az Óriások termét, ahol a barlang akusztikájából lehet ízelítőt kapni.

Hosszú hétvége a Zemplénben 1.

Az idei év szerencsére bővelkedik hosszú hétvégékben, amit kihasználunk egy kis csavargásra. Most Bélapátfalvára vettük az irányt, ahol először az apátsági templomot néztük meg:
 

Majd nekivágtunk egy izgalmasnak ígérkező túrának. Sajnos az időjárás nem kedvezett: ugyanis elkezdett esni az eső. Először csak csöpörgöt egy ideig, majd elállt. Aztán újra kezdte, és már egy kicsit tovább esett. És ez így ment egész nap.

Első állomásunk a régi kőfejtő volt, ahol a hegy gyomra félelmetes dimenziókban tárul fel:

  Persze innen elég nehéz volt elszakadnunk, mert nagyon tetszett a fiúknak. Kis dilemma után ismét nekivágtunk az emelkedőnek a hegy teteje felé. Sajnos azonban az eső ekkor már egyfolytában esett, így nyűglődtünk egy ideig, majd fel kellett adnunk és visszamennünk az autónkhoz.
A 6. pont utánig jutottunk el.
Melegedni és vacsorázni beültünk a Szomjas Csuka étterembe (ami Marci szerint tisztára "Fogadó Benbow admirálishoz" lehetne). Ilyen szép ki tó mellett állt:

Ezután elautóztunk a szállásunkra, Imolára (borzalmas állapotú utak vannak arrafelé), de a szállás nagyon szép volt: