Staycation - avagy otthoni vakáció

Ezen a héten eredetileg a Zöldsporttal mentünk volna a Kis-Fátrába túrázni, de két dolog közbeszólt. Egyrészt Andrásnak elfogyott a szabija az egy hónapos Új-Zélandi kiruccanásra, így nem tudott volna velünk jönni; így viszont nem tudtunk volna autóval menni. Másrészt Gábor szlovákiai via ferratás ámokfutó túravezetése után arra jutottam, hogy én a fiúkkal - András nélkül - nem vállalok be egy egész hetet egy újabb Gábor szervezte túrán.
Szóval így lett az, hogy András dolgozott, mi pedig itthon maradtunk a fiúkkal - de azért minden napra szerveztem programot. Aryan is csatlakozott hozzánk időnként.
Voltunk a Lajta és a Kossuth múzeumhajókon:

Kimentünk a Margit szigetre a Palatinus strandra csobbanni:

Sétáltunk a Duna parton:

A fiúk egy napra átmentek Aryanhoz (ott is aludtak), majd Aryan is átjött hozzánk ittalvós bulira:

 

Megnéztünk a Parlamentet:

Családilag elmentünk a Superfly-ba ugrabugrálni:

Egyszóval jól telt itthon is a hét - és persze mindeközben mi felnőttek tudtunk egy csomó fontos dolgot intézni.

Fiúk Gokart táborban Csömörön

A héten a fiúk Makinál voltak elszállásolva, és onnan jártak a csömöri gokart táborba. Pénteken volt a zárónap egy kis házi versennyel, amire a szülők is hivatalosak voltak. Íme néhány kép az eseményről:

 A verseny után beugrottunk Makihoz:

 A fiúk szerint nagyon jó kis tábor volt, végre autóversenyzők lehettek egy hét erejéig :)

Via ferrata Szlovákiában - 2.

Ma a Szlovák Paradicsomban túráztunk: az igazi cél a Kysel szurdok bejárása volt. 40 év kellett ahhoz, hogy a Szlovák Paradicsom talán egyik legszebb, de mindenképp legvadabb szurdoka újra járható legyen. Ennyi időre volt szüksége a természetnek, hogy egy tűzvészt követően regenerálódjon, és a nemzeti park dolgozói úgy gondolják, most már újra látogathatóvá teszik a nagyközönség számára – de a régi vaslétrák és tálcák helyére via ferrata lett kiépítve, amitől még izgalmasabbá vált ez a természeti csoda. A podlesoki kempingtől, nagyjából 4 óra gyaloglással jutunk el a szurdokig. Normál esetben a teljes kör, a via ferrataval együtt 7-9 óra – tempótól függően – és cirka 15-16 kilométer. Ezek után nem is értem, hogy nekünk hogyan sikerült 26-28 km-es túrát kerekítenünk belőle...

A  Hernád mentén a kék-jelzésen indultunk el, mely több függőhidat és sziklafalba rögzített fémtálcákat érint. Majd a nagy függőhídtól a Klastoriska Roklina elnevezésű, egyébként az egyik legvadregényesebb, mésztufás képződményekkel és vízesésekkel teli szurdokon (zöld-jelzés) keresztül kapaszkodtunk fel a fennsíkra, Klastoriskohoz (magyar nevén Menedékkő – itt található egy 13. századi kolostor romja valamint egy turistaház, amit 1923-ban építettek). Habár hideg sörre és meleg ebédre számítottunk, sajna a ház zárva volt. Innen a sárga-jelzésen, egy nagyon meredek ösvényen leereszkedünk a Biely Potok azaz a Fehér-patakhoz, ahonnan 100 méterre található a Velky Kysel bejárata.

 A mederben sok helyen hatalmas gátként rakódott egymásra rengeteg kidőlt fatörzs, a nagyobb esőzések utáni bőséges vízhozam óriási sziklahalmokat görgetett össze. Mindkét oldalunkon hatalmas sziklafalak takarják ki a kék eget, melyekről kisebb-nagyobb foltokban buja növényszigetek lógnak.

 

 

Több kisebb vízesés „leküzdését” követően, kb. 2 órával a szurdok kezdetétől megérkeztünk a Velky Kysel legnagyobb zuhatagához, mely közel 30 méter magas. A vasalt út ennek balján, a többnyire függőleges (olykor picit kifele dőlő) falon halad. A vízesés felett húzódó hídról lélegzetelállító látvány tárul elénk visszafele, a szurdokba.

Innen nagyobb fémtálcákon lépdelhetünk a méter szélesre összeszűkülő falak között, majd hirtelen kiszélesedik a tér.

  

  

Innen még fel kellett kapaszkodni a hegy tetejére, és jóóó hosszú sétával leereszkedni a kiindulási pontra.
A túra szerintem nagyon fársztó volt, és eléggé megcsúsztunk időben. Este 7-kor érkeztünk a parkolóba, ahol még vacsoráztunk az indulás előtt. Habár dög fáradtak voltunk, még haza kellett kocsikáznunk. András szegény alig bírta nyitva tartani a szemét. Végül hajnal fél egyre értünk haza.
Hát elég durva volt másnap munkába menni, a fiúknak pedig táborba.