2015. december 31., csütörtök

Visszapillantó a 2015-ös évre

Visszaolvastam a tavalyi (2014-es) visszapillantót, és hát azt kell mondanom, hogy a hétköznapjaink napirendjében nem sok változás állt be. András ugyanazon a munkahelyen ugyanolyan sokat dolgozik, én szintén ugyanazon a  munkahelyemen nyomom tovább ahogy eddig, és a fiúkat (főként Marcit) kísérgetem szertorna edzésre oda-vissza. Ennek eredményeképp Marci a versenyeken szépen szerepet: az országoson 11. helyen végzett. Az iskola sajna már nem ilyen sikerélmény: 4. osztályba már nem szívesen jár, nem találja elég érdekesnek. Nagyon sok múlik a pedagógusok személyiségén, oktatási szemléletén -  s e téren nem állunk jól Marci osztályában.
Matyi elballagott az oviból, és szeptemberben elkezdte az iskolát. Nagyon örültünk annak, hogy ahhoz a tanítónénihez került, akihez szerettük volna. A suli mellett délutánonként  jár szertornázni, focizni és kerámia szakkörre.
Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor kissé aggódtam amiatt, hogy utazások szempontjából túltervezzük az évet, de azt kell mondjam, hogy sikeresen abszolváltunk minden eltervezett dolgot: eljutottunk egy hétre Barcelonába; a Balatonra - a szokásos helyünkre; Andrással kettesben egy hétre Svájcba.
Hosszú hétvégéken elutaztunk a Sobri Jóska kalandparkba, Mártaszentimrére, Hajdúszoboszlóra, Andrással kettesben pedig Egerszalókra.
Károlyban voltunk húsvétkor, nyáron (ekkor a fiúk három hétig nyaraltak ott) ősszel és karácsonykor.
A fiúk nyáron voltak Gödöllőn Makinál - és egyúttal úszótáborban, a Honvéd szertorna táborban, valamint többször Regő nagyinál, barátoknál - persze nálunk is voltak többször haverok a suliból.
Sétáltunk a Csömöri horgásztó partján, teljesítménytúráztunk a Szép Juhásznénál, a Budai hegyekben, kirándultunk barátokkal Dobogókőn a Rám-hegynél, a családdal a Lajosforrásnál Dömörkapu környékén.

Gyerekekkel megnéztük moziban a Hős6-ost, a Spongya Bob-ot, a Minyonokat, a Hotel Transylvania 2-t; voltunk a Kolibri színházban a dr. Proktor és a Holdkaméleonok előadáson, eljutottunk a Sziklakórházba, a Planetáriumba, a BMC-ben ismerkedtünk a komolyzenével és jazz-zel (Zenehajó), voltunk a könyvfesztiválon, a Hadtörténeti múzeumban és a Levéltárban, az Opel családi napon, Alcsúton szentjánosbogarakat hajkurásztunk, a Margit szigeten bringóhintóztunk, éjszaka sétáltunk az állatkertben, ugarbugráltunk a Tarzan parkban, fürödtünk a Aquaworld-ben és dorogi tóban, játszottunk a társasjáték klubban és társasjátékoztunk az oviban, sárkányt eregettünk Zebegényben, kerekeztünk a bringa parkban és a Margit-szigeten, szüreteltünk a dorogi szőlőben, rejtvényt fejtettünk a Természettudományi Múzeumban, Drégelypalánkon Szondi legendáját idéztük fel, koriztunk a Városligetben és az adventi vásáron, kézműveskedtünk az Iparművészeti múzeumban.

Az év során több "először"-élményünk is volt: a fiúk idén utaztak először repülőn, most fürödtek először tengerben, most voltak először Spanyolországban (egy olyan országban, ahol számukra idegen nyelvet beszélnek az emberek), most voltak először hotelben, most próbálták ki a szaunát, gőzkamrát és habpartit...és még ki tudja mennyi új dolog volt :)
 
Andrással idén ünnepeltük a 15. házassági évfordulónkat, és szerencsére el tudtunk menni kettesben ide-oda (Svájc, Egerszealók), ezenkívül közösen megnéztük a Liza a Rókatündér c. filmet a moziban, valamint számtalan egyéb filmet otthon; tovább hódoltunk a gasztronómiai hobbinknak és új helyeket próbáltunk ki: ettünk a Hold utcai piacon a Séf utcájában, a La nube tapas bárban, a Zing burger-ben, a Kistücsökben.

Matyi 6. szülinapját az Elevenparkban, Marci 9. szülinapját pedig szokás szerint a Szt. István parkban ünnepeltük a barátaikkal.
Szüleink közül apa, tata és Kati mama idén töltötték a 70. évüket, ajándékul scrapbook fotóalbumot készítettem nekik (ezzel egy új hobbira leltem, melynek eredményeképpen készült képeket itt a blogon is látni lehet).

Volt egy pár küzdelmünk is, ami szinte végighúzódott az éven, de ezek igazából nem tartoznak a fajsúlyos dolgok közé szerencsére (családi konfliktusok, mosogatógép-szervíz, MKB, stb.). Levontuk a konzekvenciákat és továbbléptünk.
Segítséget is kaptunk: apa hűségesen jön minden csütörtökön, amikor én délutános vagyok; Csongor anyukája pedig keddenként hozza el Matyit a suliból. Kati mama is többször jött vigyázni a fiúkra, Makinál is jópárszor időztek a fiúk.

S hogy mit várok 2016-tól?
Több nevetést, több időt a családra és a barátokra. Azt, hogy ami jó, az folytatódjon - s még sok új dolgot ki tudjunk próbálni. Egészséget az egész családnak, s hogy a jövőnkkel kapcsolatos utak elől tisztuljon a köd.


2015. december 28., hétfő

Karácsonyi wellness

Idén a nagy családi karácsonyok közé beiktattunk egy kis wellness kiruccanást is: Hajdúszoboszlón a Hotel Aqua Sol-ban töltöttünk 3 napot - bár inkább úgy kellett volna fogalmaznom, hogy az Aqua Palace-ban a vízben töltöttünk 3 napot:


A fiúk egyébként most először voltak igazi hotelban, ahol kártyával nyílik az ajtó, ahol svédasztalos reggeli és vacsora van (no meg délutáni kávé és süti), ahol jön a takarítónő, élőzene van a vacsorához, stb. - és mindezt persze nagyon élvezték.
De persze mégis a víz volt a legnagyobb szám:


...vízi harc apucival, búvárkodás apucival, csúszdázás apucival...


Külön érdekesség volt az esti habparti - most voltunk először ilyenen:



...no meg a szauna, gőzkamra, relax szoba, ahol szintén most voltak először a fiúk.


...és a legutolsó képen pedig a barlangfürdő színes lámpáinál hülyéskedünk :)


 A hajdúszoboszlói kitérő után Károlyba folytattuk az utunkat. A fiúk út közben megkérdezték: "Hajdúszoboszló útba esik Károly felé? Mert akkor ezentúl mindig errefelé jöjjünk!"

:)

2015. december 19., szombat

Korizni jó!


Ma Móni érkezett hozzánk vendégségbe, és vele együtt kimentünk a Városligetbe a koripályára.
Társaságunk tagjai különböző vérmérséklettel fogadták a jeget:
Matyi azonnal jégre pattant, és habár eleinte sokat esett, egyre gyorsabban száguldozott, önállóan rótta a köröket.
Marci félve szállt jégre, majd megállapította, hogy ez nagyon csúszik, és ő inkább kimegy. De csak nem bírt a kíváncsiságával: újra jégre merészkedett, és egyre jobban nekibátorodott - de azért egyedül még nem vagánykodott.
Betti (vagyis én) tett néhány kört a maga kis tempójában, majd átadta a terepet (és a korit) Móninak.
Móni életében először szállt jégre, és annyira belelkesedett, hogy alig akart lejönni.
András biztosította a segítő hátteret a  pálya széléről: kézenfogva koriztatott, korcsolya fel és lehúzásban segített, etetett-itatott :)

Újra téli hangulatba kerültünk, juhé!

2015. december 13., vasárnap

Adventi kézműveskedés az Iparművészeti múzeumban


Az idén is ellátogattunk az Iparművészeti múzeumba kézműveskedni. Először egy szép kis betlehemest néztünk meg a fiúkkal, majd belevetettük magunkat a szalvétatechnikás karácsonyfadísz készítésbe.
Nagyon klassz volt, mert ismét kevesen voltak, így bőven jutott hely az asztaloknál. Csináltunk még ajándékdobozokat és papírszalag-gömböket is.

Korizás az adventi vásáron


2015. december 12., szombat

Adventi mézeskalács sütés


Az egész úgy indult, hogy mézeskalács házikót fogunk sütni. De aztán kiderült, hogy a sablonunk nem igazán működik jól: a tészta minduntalan beleragadt.
Végül feladtam, és inkább kiszaggattuk őket, megsütöttük, majd szépen kidíszítettük a sütiket.

2015. december 6., vasárnap

Házigyurma

A fiúk gyurma-lázban égnek napok óta. Megígértem nekik, hogy fogunk csinálni itthon. Nos, végre nekiugrottunk :)
Én diktáltam a receptet, András pedig a fiúkkal együtt csinálta. Jól sikerült, tényleg olyan lett, mint a play-doh.



Hozzávalók:
2 bögre liszt
1 bögre apró szemű só
2 bögre langyos víz
2 tk citromsav
1 ek olaj
ételszínezék
 
  •  Keverd össze a hozzávalókat csomómentesre. Tedd egy vastagfalú edénybe, majd közepes lángon kevergesd.
  • Amikor úgy érzed, hogy már nem lehet tovább kavarni (ez csak néhány perc lesz), akkor ki kell kaparni az edényből és még melegen átgyúrni.
  • Én ekkor színeztem, lehet bármilyen ételfestékkel.
  • Amikor színezed, használj gumikesztyűt, mert frissen könnyen megfogja a kezedet. Jól átgyúrva később már nem színezi meg a kezet!
 

2015. december 4., péntek

Honvéd-Mikulás

Idén már nem volt olyan meglepetés a Honvéd mikulásünnepség, mint tavaly, de azért így is jó volt. A kosárlabda csarnok volt játszóháznak berendezve, itt voltak a felfújt ugrálóvárak, ahonnan csak a Mikulás csomag átvételére jöttek ki a fiúk, ott voltak egészen addig, amíg le nem eresztették őket (mármint az ugrálóvárakat).
Akkor azt hittem, hogy mehetünk haza, de nem. A fiúk ugyanis beálltak kürtős kalácsot sütni. Ezt nem is bántam különösebben, mert nagyon jó karácsonyi hangulatom lett tőle. Füstszag keveredett friss fenyőillattal amikor kint a hidegben szürcsölgettem a forralt boromat. Nemsokára pedig frissen sült kürtős kalácsot majszoltunk  - ami nagyon finomra sikeredett.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...