2015. december 31., csütörtök

Visszapillantó a 2015-ös évre

Visszaolvastam a tavalyi (2014-es) visszapillantót, és hát azt kell mondanom, hogy a hétköznapjaink napirendjében nem sok változás állt be. András ugyanazon a munkahelyen ugyanolyan sokat dolgozik, én szintén ugyanazon a  munkahelyemen nyomom tovább ahogy eddig, és a fiúkat (főként Marcit) kísérgetem szertorna edzésre oda-vissza. Ennek eredményeképp Marci a versenyeken szépen szerepet: az országoson 11. helyen végzett. Az iskola sajna már nem ilyen sikerélmény: 4. osztályba már nem szívesen jár, nem találja elég érdekesnek. Nagyon sok múlik a pedagógusok személyiségén, oktatási szemléletén -  s e téren nem állunk jól Marci osztályában.
Matyi elballagott az oviból, és szeptemberben elkezdte az iskolát. Nagyon örültünk annak, hogy ahhoz a tanítónénihez került, akihez szerettük volna. A suli mellett délutánonként  jár szertornázni, focizni és kerámia szakkörre.
Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor kissé aggódtam amiatt, hogy utazások szempontjából túltervezzük az évet, de azt kell mondjam, hogy sikeresen abszolváltunk minden eltervezett dolgot: eljutottunk egy hétre Barcelonába; a Balatonra - a szokásos helyünkre; Andrással kettesben egy hétre Svájcba.
Hosszú hétvégéken elutaztunk a Sobri Jóska kalandparkba, Mártaszentimrére, Hajdúszoboszlóra, Andrással kettesben pedig Egerszalókra.
Károlyban voltunk húsvétkor, nyáron (ekkor a fiúk három hétig nyaraltak ott) ősszel és karácsonykor.
A fiúk nyáron voltak Gödöllőn Makinál - és egyúttal úszótáborban, a Honvéd szertorna táborban, valamint többször Regő nagyinál, barátoknál - persze nálunk is voltak többször haverok a suliból.
Sétáltunk a Csömöri horgásztó partján, teljesítménytúráztunk a Szép Juhásznénál, a Budai hegyekben, kirándultunk barátokkal Dobogókőn a Rám-hegynél, a családdal a Lajosforrásnál Dömörkapu környékén.

Gyerekekkel megnéztük moziban a Hős6-ost, a Spongya Bob-ot, a Minyonokat, a Hotel Transylvania 2-t; voltunk a Kolibri színházban a dr. Proktor és a Holdkaméleonok előadáson, eljutottunk a Sziklakórházba, a Planetáriumba, a BMC-ben ismerkedtünk a komolyzenével és jazz-zel (Zenehajó), voltunk a könyvfesztiválon, a Hadtörténeti múzeumban és a Levéltárban, az Opel családi napon, Alcsúton szentjánosbogarakat hajkurásztunk, a Margit szigeten bringóhintóztunk, éjszaka sétáltunk az állatkertben, ugarbugráltunk a Tarzan parkban, fürödtünk a Aquaworld-ben és dorogi tóban, játszottunk a társasjáték klubban és társasjátékoztunk az oviban, sárkányt eregettünk Zebegényben, kerekeztünk a bringa parkban és a Margit-szigeten, szüreteltünk a dorogi szőlőben, rejtvényt fejtettünk a Természettudományi Múzeumban, Drégelypalánkon Szondi legendáját idéztük fel, koriztunk a Városligetben és az adventi vásáron, kézműveskedtünk az Iparművészeti múzeumban.

Az év során több "először"-élményünk is volt: a fiúk idén utaztak először repülőn, most fürödtek először tengerben, most voltak először Spanyolországban (egy olyan országban, ahol számukra idegen nyelvet beszélnek az emberek), most voltak először hotelben, most próbálták ki a szaunát, gőzkamrát és habpartit...és még ki tudja mennyi új dolog volt :)
 
Andrással idén ünnepeltük a 15. házassági évfordulónkat, és szerencsére el tudtunk menni kettesben ide-oda (Svájc, Egerszealók), ezenkívül közösen megnéztük a Liza a Rókatündér c. filmet a moziban, valamint számtalan egyéb filmet otthon; tovább hódoltunk a gasztronómiai hobbinknak és új helyeket próbáltunk ki: ettünk a Hold utcai piacon a Séf utcájában, a La nube tapas bárban, a Zing burger-ben, a Kistücsökben.

Matyi 6. szülinapját az Elevenparkban, Marci 9. szülinapját pedig szokás szerint a Szt. István parkban ünnepeltük a barátaikkal.
Szüleink közül apa, tata és Kati mama idén töltötték a 70. évüket, ajándékul scrapbook fotóalbumot készítettem nekik (ezzel egy új hobbira leltem, melynek eredményeképpen készült képeket itt a blogon is látni lehet).

Volt egy pár küzdelmünk is, ami szinte végighúzódott az éven, de ezek igazából nem tartoznak a fajsúlyos dolgok közé szerencsére (családi konfliktusok, mosogatógép-szervíz, MKB, stb.). Levontuk a konzekvenciákat és továbbléptünk.
Segítséget is kaptunk: apa hűségesen jön minden csütörtökön, amikor én délutános vagyok; Csongor anyukája pedig keddenként hozza el Matyit a suliból. Kati mama is többször jött vigyázni a fiúkra, Makinál is jópárszor időztek a fiúk.

S hogy mit várok 2016-tól?
Több nevetést, több időt a családra és a barátokra. Azt, hogy ami jó, az folytatódjon - s még sok új dolgot ki tudjunk próbálni. Egészséget az egész családnak, s hogy a jövőnkkel kapcsolatos utak elől tisztuljon a köd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...