Ma Móni érkezett hozzánk vendégségbe, és vele együtt kimentünk a Városligetbe a koripályára.
Társaságunk tagjai különböző vérmérséklettel fogadták a jeget:
Matyi azonnal jégre pattant, és habár eleinte sokat esett, egyre gyorsabban száguldozott, önállóan rótta a köröket.
Marci félve szállt jégre, majd megállapította, hogy ez nagyon csúszik, és ő inkább kimegy. De csak nem bírt a kíváncsiságával: újra jégre merészkedett, és egyre jobban nekibátorodott - de azért egyedül még nem vagánykodott.
Betti (vagyis én) tett néhány kört a maga kis tempójában, majd átadta a terepet (és a korit) Móninak.
Móni életében először szállt jégre, és annyira belelkesedett, hogy alig akart lejönni.
András biztosította a segítő hátteret a pálya széléről: kézenfogva koriztatott, korcsolya fel és lehúzásban segített, etetett-itatott :)
Újra téli hangulatba kerültünk, juhé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése