Szigetköz 3

A tábor egyik napján bringatúrára indultunk a szomszédos Dunakilitire.

 Itt a duzzasztót néztük meg. Érdekesség, hogy a duzzasztómű az utóbbi évtizedek egyik legellentmondásosabb beruházásának, a bős–nagymarosi erőműnek az egyik legfontosabb eleme volt. Elkezdték építeni, aztán otthagyták az utókornak. Mára rettenetes állapotba került. Múzeumban lenne a helye, de remény sincs arra, hogy belátható időn belül ezzel a monstrummal történjen valami. 1977-ben Csehszlovákia és Magyarország szerződést kötött egy közös dunai vízlépcsőrendszer megvalósításáról. A magyar oldalon Dunakilitinél egy duzzasztómű segítségével a vizet egy mesterséges csatornán a szlovákiai Bős erőművébe vezették volna. A munkálatok 1978-ban indultak meg. Az időközben egyre erősödő környezetvédelmi mozgalmak felhívták a figyelmet a komplexum természetkárosító hatásaira, így a magyar kormány 1989-ben határozatot hozott a vízlépcső, ezzel együtt a dunakiliti duzzasztómű építésének leállításáról. A szlovák fél azonban nem hagyott fel a munkálatokkal. 1992-ben Dunacsúnnál megépíttette a dunakiliti duzzasztót kiváltó létesítményt, és elterelte a Dunát. Az elterelés következtében a Szigetköz hullámtéri mellékágrendszerében a medrek nagy része kiszáradt. Ma a vízpótlást a dunakiliti duzzasztómű felett kialakított fenékküszöb segítségével oldják meg, így a Szigetköz visszanyerte éltető erejét, a vizet.

Megnéztük a fenékküszöböt is, ahol a rekkenő hőségben jól esett kicsit bevizeződni: