Majd Rónabányára vettük az irányt, ahol a Szilváskő tanösvényt jártuk be.
Az útvonal érinti a Gusztáv-táró bejáratát (a Szilvás-kő alatt lévő széntelepet 1912-1919 között és 1957-1966 között fejtették le), a Bagó-kő kőfejtőjét (itt a miocén korú agyagos homok és az erodált felszínére ömlő bazalt érintkezése és egy vető tanulmányozható), a hideg mikroklímájú, szétnyíló hasadékokat (álbarlangokat) és egy oszlopos, pados-lemezes szerkezetű bazaltfeltárást.
Persze a fiúk rögtön elkezdték bogarászni a köveket:
De volt itt mágneses tulajdonságokkal rendelkező sziklafal. A sziklafal előtt vízszintes vagy függőleges irányban elmozgatott iránytű elfordul és nem az északi mágneses irányt fogja mutatni. Ez a bazaltban általában 3-4%-ban jelenlévő magnetit 7-8%-ra feldúsulásával magyarázható.
Még egy kőszáli kecskével is találkoztunk - és remekül elmekegtünk vele:
Az út gyönyörű ősfás erdőben vezetett:
Ezután Kazárra vezetett utunk, a riolittufa képződményekhez:
Európában ezen kívül csak Törökországban, Kappadókiában tartanak számon hasonlót és a világon is alig több mint hat helyen. A riolittufa egy hektárnyi területen látható, felszíne növényzet nélküli, mélyen barázdált. A miocén vulkánosság során, feltehetően mintegy 20 millió évvel ezelőtt, a Mátra vulkáni kitöréseinek nyomán keletkezett. A fehér, könnyen málló talajfelszínt a víz eróziós munkája formálta, benne bonyolultan ágazó árkokat szabdalt, közöttük kúpokat, gerinceket hagyva.
A két túra után már nagyon megéheztünk, ezért az első utunkba eső helyen bevágtunk egy jó nagy pizzát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése