Ma a Hohe Wand nemzeti parkba autóztunk. Tudtuk, hogy nehezebb nap lesz, mint tegnap, de azt nem gondoltam, hogy már a hegyre felvezető úton kipurcanok....
Kb.
200 m szintkülönbség jó meredeken erőltetett menetben, nekem meg jól
leesett a vércukrom vagy a vérnyomásom vagy mindkettő dehidratáltsággal
kombinálva, szóval megszenvedtem rendesen. A viaferrata megváltás volt
ezek után, mert ott lehetett közben pihenni. A Hanselsteig-et másztuk végig, nem volt túl nehéz (B).
Felértünk egy hüttéhez a Herrgottschnitzerhaus-hoz (szabad fordításban: atyaúristen snitzere-ház), ahol aranyárban ittunk ezt azt. Utána egy nehéz mászás jött visszahajló fallal, amit ki lehetett hagyni, és én Krisztivel éltem is ezzel a lehetőséggel, de a fiúk végigcsinálták. Ez volt a Ganghofersteig, ami bizony már C nehézségű.
Matyi ki is fáradt rendesen, azt
mondta, hogy ő már kakukk, és csak a kocsikhoz hajlandó visszasétálni.
Úgyhogy két részre szakadt a csapat: a kitratóbbak még egy durva mászást
bevállaltak (Marci is) 30 m-es függőleges létrával és szakadék fölött
átlépéssel (Währingersteig, C),
a fáradtabbak pedig legyalogoltak a kocsikhoz és bevárták a
többieket. Matyival ez utóbbiak között voltunk.
Hazafelé Pásztor A ment elöl egy
kisbusszal, és mi őt követtük vakon a Krisztivel. Na most látjuk, hogy
egyszer csak az autópálya leágazásnál az utolsó pillanatban vesz egy
éles balost, és 4 sávon átkanyarodva eltűnik a szemünk elől, mi meg
mentünk tovább egyenesen. No sebaj, gondoltuk, megoldjuk gps-szel. Hát
miután már a 4. autópálya leágazódást rontottuk el, és fogalmunk sem
volt, hogy hol vagyunk és hogyan fogunk hazajutni, kezdtünk kicsit
aggódni. Végül ungot-berket bejárva Ágfalvánál a kertek alatt mentünk át
a határon és érkeztünk vissza jó nagy késéssel Sopronba. Így már nem
volt étterem, csak kínai leves és hot dog vacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése