Tenerife - 6

Ma alaposan bereggeliztünk a szuperpanorámás erkélyünkön, mert a Teide megmászására indulunk.

Már a Teidéhez vezető autóút is emlékezetes marad: a GPS valószínűleg a legrövidebb utat célozta be, ami mindenféle kis falvakon vezetett keresztül, irtó meredek szerpentineken. Az egysávosnak is szűk utcácska igazából kétirányú volt, meredeken emelkedett, és még beláthatatlan hajtűkanyar is volt benne. Ilyen helyeken én vagy sikítoztam (főleg, ha szembe is jöttek), vagy becsuktam a szemem. Szerencsére András ügyesen vezetett.

A Teide 3718 méter magas csúcsa Spanyolország és az Atlanti-óceán legmagasabb pontja. Aktív, de szunnyadó vulkán, a világ harmadik legnagyobbika, legutóbb 1909-ben tört ki. A Teide hegyszomszédaival (Pico Viejo és Montaña Blanca) egy központi vulkáni tömböt alkot. 

Felvonóval felmentünk 3555 méterre, és onnan gyalog vágtunk neki a meredek ösvénynek. Ehhez engedélyt kellett kérnünk előre, ugyanis naponta csak 100 embert engednek fel.

Az út nehézsége a meredekségében, a rita levegőben és a kénes kigőzölgésben rejlik, de kellő számú pihenővel, lassú meneteléssel teljesen jól megcsinálható.

A fiúkat nem nyűgözte le a  kráter, talán azért mert be van omolva, így aztán közelről nem is nagyon látszik kráternek. Ilyen:

Pedig madártávlatból nagyon szép az alakja:

Fent a csúcs közelében már meleg kénes gázok jönnek a talajból.

Íme a tanúsítvány arról, hogy megmásztuk a hegyet:

Miután lejöttünk a hegyről, az alatta elterülő lávamező csábított egy kis felfedezésre:

Félelemetes belegondolni, hogy ez a 8-10 méter magas lávamező egykoron forró olvadt kőfolyamként hömpölygött a hegyről.

És akkor snitt: a lávafolyam mellett változik a táj. Akárcsak mintha egy sivatagba érkeztünk volna:

Fent a domb tetején pedig vadnyugati táj fogad bennünket:

Aztán sajnos hazafelé kell vennünk az irányt, pedig itt még nagyon hosszan el tudnánk bóklászni. A nemzeti park szinte teljes egész területe a tenger szintje felett legalább 2000 méterrel fekszik. Ennek köszönhetően a hőmérséklet ingadozása nagy, a napsugárzás és a szelek erősek, jellemző a szárazság.

Persze út közben meg kell többször is állnunk, például ennél a színes sziklafalnál:

Vagy ennél a síkságnál (llano de Ucanca):

A sziget lejjebb elterülő részét vastag felhőréteg választja el a napfényes csúcstól:

Íme a Teide nevezetes virágja, a tajinaste azúl,

és a tajinaste rojo (magyarul oszlopos kígyószisz), ami szerencsére pont most virágzik:

Vacsorára már csak annyi erőnk maradt, hogy a lakásunkkal szomszédos olasz étterembe beüljünk egy finom vacsorára: