Útközben beiktattunk egy programot, méghozzá egy banánültetvény megtekintését (Finca de la Margarita). Tenerifén nagyon sok banánültetvény van, érdekesség, hogy hiába nagyon finom a banán, az Európai Unió nem ismeri el "rendes" banánnak, mert rövidebb és görbébb, mint a nagykönyv szerint lennie kellene (és sárgább is a belseje). Így aztán a tenerifei banánt leginkább
Spanyolországban lehet megkóstolni, Magyarországon marad a Costa Rica-i import.
A banán évelő, pálmaszerű, lágyszárú növény, kilenc hónapos növekedés után kezd virágozni. A virágzat a törzs közepéből indul növekedésnek. Hatalmas, lilás-bordós bimbójából fokozatosan bomlanak ki a tíz-húsz sorban álló virágok, melyből egy sorban akár 15-20 is lehet. A virágzat tengelye mintegy két méteres. Az egyes virágokból fejlődnek ki az ujjszerű termések, amiről a növény a nevét kapta; a "banan" arabul ujjat jelent. A gyümölcs 3-4 hónap alatt érik meg. Egy banánfürt 40-100 kilós is lehet. Ezután a hosszú, 2-12 méteres, áltörzset alkotó levelek elszáradnak, elfonnyadnak, hogy a következő évben új levelek hajthassanak a gyökérből. A növény 100 évig is képes leveleket hajtani, és gyümölcsöt hozni.
A sétánk végén a házigazdák kóstolóval vártak minket:
megismerkedtünk a gofio-val (többféle magból - pl. búza, kukorica - őrölt liszt, amiből az őslakosok eledele készült).
Itt Matyi ismerkedik a kukorica pirításával,
Marci pedig az őrlésével:
Nekem pedig a legjobbik feladat jutott: a kóstoló. Ettünk banánlekvárt, banánsajtot, banán csatnit, gofióval készült keksztekercset. Persze mindezekből vásároltunk is.
Montaña Amarilla egy nagyon szép part menti domb, amely sárga színű vulkáni hamuból alakult ki, és az erózió koptatta jelenlegi formájára.
Nagyon szép panoráma nyílt innen az óceán felé is, meg a Teide felé is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése