De jó, de jó, de jó egy efféle kerti parti!

Volt kolléganőnk, Niki meghívására mentünk  egy kis céges kerti partira.
Mohito, raklett, cseresznye, heverészés, nagy beszélgetés, fagyizás: egyszóval nagyon lazulós nap jó emberek társaságában. Jól éreztük magunkat, egészen estig maradtunk. Éppenhogy hazaértem a szokásos esti vihar előtt.

Matyi évzárója Matyi nélkül

A fiúk már rögtön a suli utolsó napját követően elutaztak Károlyba, és nem várták meg az évzárót.

Én elmentem Matyiéra, hogy átvegyem a bizonyítványát, és elbúcsúzzak Ildikó nénitől, akit nagyon szerettünk. Matyi jövő tanévtől felsős lesz, és Zsuzsa néni lesz az osztályfőnöke (aki eddig angolt tanított neki).

Nagyon szép és megható volt Ildikó néni búcsúja (szinte végig a könnyeivel küszködött), meg az, amikor a lufikat elengedték a gyerekek a tetőteraszon - és ezzel elengedték az elmúlt 4 évet, az alsó tagozatot; és mindenki kívánt valamit (magában) a következő időszakra- én Matyi helyett is kívántam :)

Matyi lufiját Csongi engedte el, de a nyalókát és a kis idézetet hazahoztam. No meg a bizonyítványt is.

Ildikó néni búcsúzásul azt üzente Matyinak, hogy figyeljen oda az első benyomásra a felsőben, mert az nagyon fontos. Matyi okos fiú, és  jó meglátásai és gondolatai vannak. Csak az lenne jó, ha a haverokkal nem hülyéskedne el komoly helyzeteket (gondolom erre utal a változó magatartása).

 

Férfi a házban

Miután András elment itthonról, elindult a fiúk között a szócsata, hogy mostantól ki lesz a "férfi a házban".

Tény, hogy sok dolgot nekünk kell csinálni, amit eddig András intézett.

Pl. Marci szerelte vissza a számítógép oldalát, miután lejött:

 
Vagy ő maga húzta ki a saját fogát, ami már nagyon mozgott (korábban ez elképzelhetetlen lett volna):

András Új-Zélandon - 1

András egész júniusban Új-Zélandon kalandozik. Járt már a gyönyörű Piha beach-en:

Megnézte Auckland-et:

 meg az Auckland múzeumot:

Fényképezkedett a Kitekite vízesésnél:

 Túrázott a helyi dzsungelben (Titirangi közelében):

 Evett hangi-t (hagyományos maori étel):

Ismerkedett helyi emberekkel:

Sétált Wellingtonban:

Megkóstolta a wellingtoni magyar kakaós csigát:

Hát itt tartunk most, még biztosan sok kaland vár rá :)

Via ferrata Ausztriában - 3

Ma megint felküzdöttük magunkat a Hohe Wand aljáig, de nekem ma jobban ment, ellenben Matyi végig zsörtölődött. 

Ma a Frauenluckensteig-et (szabad fordításban asszonyluka-mászóút) jártuk be: kezdésnek ismét egy függőleges fal, de most voltak rajta lépések, utána pedig a kémény: függőleges hosszú létra egy barlangon keresztül (B-C). Ezt mindenki ügyesen megcsinálta. Marci olyan gyorsan előrerohant, hogy alig tudtam elcsípni egy fénykép erejéig:

 Így értünk fel a hegy tetejére.

Itt körbementünk a Skywalk-on:

A háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék felé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátás a platformról egészen elképesztő, szó szerint a lábunk alatt terül el az iszonytató mélység, térképszerűen rajzolódik ki a táj, a kis falvakkal, zöld mezőkkel, erdőszigetekkel.

 Ezután lesétáltunk az autókhoz.

Út közben megnéztük a régi út egy feltárt darabját, amin ökrösszekerekkel szállították a helyiek a hegyre dolgaikat. A kerekek nyoma mélyen belecsiszolódott a sziklába:

 

 Aztán kocsiba pattantunk, és felmentünk a Kohlröserlhaus-hoz, ahol ettünk-ittunk, majd a hütte alatt kiépített, több mint 200, fémből készült lépcsőn végigsétáltunk a szakadék felett (Felsenpfad).

 

 Ééééés ez volt a vége: innen hazafelé vettük az irányt.

Nagyon jó kis túra volt, és a fiúk vagányul végigcsinálták!

Via ferrata Ausztriában - 2

Ma a Hohe Wand nemzeti parkba autóztunk. Tudtuk, hogy nehezebb nap lesz, mint tegnap, de azt nem gondoltam, hogy már a hegyre felvezető úton kipurcanok....

Kb. 200 m szintkülönbség jó meredeken erőltetett menetben, nekem meg jól leesett a vércukrom vagy a vérnyomásom vagy mindkettő dehidratáltsággal kombinálva, szóval megszenvedtem rendesen. A viaferrata megváltás volt ezek után, mert ott lehetett közben pihenni. A Hanselsteig-et másztuk végig, nem volt túl nehéz (B).

 

 

Felértünk egy hüttéhez a Herrgottschnitzerhaus-hoz (szabad fordításban: atyaúristen snitzere-ház), ahol aranyárban ittunk ezt azt. Utána egy nehéz mászás jött visszahajló fallal, amit ki lehetett hagyni, és én Krisztivel éltem is ezzel a lehetőséggel, de a fiúk végigcsinálták. Ez volt a Ganghofersteig, ami bizony már C nehézségű.

 

Matyi ki is fáradt rendesen, azt mondta, hogy ő már kakukk, és csak a kocsikhoz hajlandó visszasétálni. Úgyhogy két részre szakadt a csapat: a kitratóbbak még egy durva mászást bevállaltak (Marci is) 30 m-es függőleges létrával és szakadék fölött átlépéssel (Währingersteig, C), 

 

 a fáradtabbak pedig legyalogoltak a kocsikhoz és bevárták a többieket. Matyival ez utóbbiak között voltunk.

 

 

Hazafelé Pásztor A ment elöl egy kisbusszal, és mi őt követtük vakon a Krisztivel. Na most látjuk, hogy egyszer csak az autópálya leágazásnál az utolsó pillanatban vesz egy éles balost, és 4 sávon átkanyarodva eltűnik a szemünk elől, mi meg mentünk tovább egyenesen. No sebaj, gondoltuk, megoldjuk gps-szel. Hát miután már a 4. autópálya leágazódást rontottuk el, és fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk és hogyan fogunk hazajutni, kezdtünk kicsit aggódni. Végül ungot-berket bejárva Ágfalvánál a kertek alatt mentünk át a határon és érkeztünk vissza jó nagy késéssel Sopronba. Így már nem volt étterem, csak kínai leves és hot dog vacsorára.