Elérkezett Marci első iskolai szünete, és vele együtt a probléma is, hogy mit is kezdünk a gyerekkel 11 héten keresztül akkor, amikor mindkét szülő dolgozik, a nagyszülők pedig csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
Egyrészt ugye kiveszünk némi szabadságot, és elmegy a család nyaralni.
Aztán a nagyszülők is bevállalnak pár hetet.
Aztán a húgom is beszervezte Marcit egy úszótáborba, illetve ezen kívül is eltöltött náluk egy hetet.
Aztán a XIII. kerület a Margit szigeten szervez a kerület iskolás gyerekeinek nyári tábort erre is beírattuk Marcit egy-két hétre - ebből sajna ez az idei lesz az utolsó, miután az országgyűlés elvette a Margit szigetet a kerülettől:(
....de még mindig maradt a szünidőből. Ezért hát hárman szülők összeszövetkeztünk, hogy ebben a maradék időben felváltva vigyázunk egymás gyerekeire. Én kezdtem:)
A következő héten pedig Regő nagyija vállalta be a fiúkat.
Csak úgy tudnám jellemezni, hogy szupernagyi. Reggelivel várta a fiúkat; ennek része volt a következő szendvics is: két csokikocka között egy pillecukor. Minden nap kétszer elvitte őket uszodába pancsolni. Hazafelé minden nap fagyiztak. Ebédre a kedvencüket főzte: rántott húst szalmakrumplival. Lehetett számítógépen játszani. Lehetett bulizni. Olvasott nekik mesét. Voltak játszótéren. A lakása tele volt játékkal: rengeteg hero factory és bionicle (Lego) alkatrész volt, amiből a fiúk lelkesen építettek. Egyszóval földi paradicsom. Marci minden nap kérdezgette, hogy hány napot megy még Regőékhez - de csak azért, mert nem tudott betelni vele.
Ja, és Marcsi nagyi még emellett fotózott is, és elküldte nekünk a képeket. Következzenek ezek:
Kezdődik a napi szokásos kanbuli:
A bulizás hevében már a pólók is lekerültek:
A fagyizás után így nézett ki a nyelvük (erdei gyümölcsös volt a sláger):
Délután már kissé lankadt a társaság:
Kész a nagy mű:
Kedves Marcsi, nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése