Hosszú hétvége a Bakonyban 4.

Ma kipakoltunk a szállásunkról, és új tájak felé vettük az irányt: a Diás-szigetre igyekeztünk, hogy bepillantsunk a Kis-Balaton szépségeibe.
Út közben a mézes repceillat bekúszott az autónkba:

A fiúk hangoskönyvként hallgatták meg még régebben a Tüskevárat és a Téli berket, és mindkettő teljesen magával ragadta őket.

"A gyalogút most már tétován kanyargott a zsombék között, s itt-ott kis tócsák ragyogtak, mint szétszórt nagy tükördarabok. A sás némelyütt lehajlott a gyalogúira, és kellemetlenül súrolta Tutajos érzékeny bőrét."

"Gyula úgy gondolta, hogy a sűrű bokrok előtt majd eltérülnek valamerre, de Matula egyenesen belement a vad szövevénybe, s csak ekkor látszott meg a kitaposott gyalogút. Rövid kanyargás után szinte kiestek egy kis tisztásra, ahol alacsony volt a fű, és két égerfa alatt ott lapult a kunyhó, melyet Matula “gunyhó”-nak mondott."

"Tutajosunk ezek után nekivágott a gyalogúinak, s amikor a szilfa mellől visszafordult, az öreget már nem látta sehol.

Csak a rét zsongott körülötte, ringatva a tücskök muzsikáját, a méhek dongását, távoli madárfüttyöt, és mindez összeolvadt a magány megfoghatatlan egyedülvalóságában. Gyula szinte megborzongott valami ismeretlen szépségtől, ami azonban valóság volt, ámbár ezt nem lehetett sem megfogni, sem elmondani, hiszen úgysem értette volna meg senki."

 

Következő úticélunk Kápolnapuszta volt. De útközben még megálltunk egy jó kis csárdában Zalaváron, hogy betömjük a gyomrunkban keletkezett űrt. Természetesen nem hagyhattuk ki a helyi specialitást, a dödöllét finom szarvaspörkölttel, erdei gombákkal:

No, ezután jöhetett már a bivalyrezervátum. Itt is gyönyörű rétek, legelők, fantasztikus nyugalom fogadtak bennünket:

Extra bónusz volt a sok rohangászó ürge, amit élvezet volt megfigyelni:

Amíg én bodzavirágot szedtem Andrással, addig Marci bevetette magát a repcébe:

 M&M: