Dorogon barlangászunk

A Zöldsport Egyesületnek javasoltam, hogy elmehetnénk Dorogra a Sátorkőpusztai barlangba - ide akár gyerekek is lejöhetnek (a korhatár 10 év), és ráadásul izgalmas, mert átmenet a kiépített és a mászós barlangok között.
Engem szingli korszakom barlangász időszaka köt ide: a BEBTE tagjaként jópárszor megjártam a barlang zegét-zugát. A fiúkat most hoztam el először ide.

A bejárat mögötti első nagyobb teremből lefelé indulva kisebb-nagyobb gömbfülkék egész sorozatán keresztül ereszkedhetünk egyre lejjebb. A helyenként átbújásokkal, kisebb mászásokkal tarkított útvonalon több helyen kapaszkodókötelek, vaslétrák, beépített lépések segítik a közlekedést. A több helyen oldalirányba, ill. felfelé kiágazó, és egymásba kapcsolódó gömbfülke füzérek labirintus-szerű jelleget kölcsönöznek a járatnak. Míg a felső részek szinte szabályosan gömb alakú fülkéi teljesen képződménymentesek és sima falúak, addig az alsóbb szakaszokon tömegesen jelennek meg a különböző hévizes eredetű ásványkiválások.

 De az igazi meglepetés a barlang legalján található Kővirágok-termébe való leereszkedés után éri a látogatót. A barlang eddigi méreteihez képest itt hatalmas tér, és lenyűgöző látvány fogad, melyet a vakító fehérségben pompázó falak és az aljzatot is vastagon borító gipsztörmelékek még tovább fokoznak. Bár a terem jelenlegi kinézete nagyon távol áll attól, amilyennek az egykori felfedezők láthatták, de így is különleges atmoszférája van. A falakon megmaradt, vagy a törmelékek között kiállított vastag gipszkérgek, kalciterek, finom gipsztűk, aragonitpamacsok és gipszvirágok között hosszasan legeltethetjük a szemünket.

 

 A barlang könnyen járható, a kalandtúra legnehezebb részét a 10 méteres függőleges létra leküzdése jelenti, mely kényelmesen és biztonságosan van kialakítva.

  Jó ötlet, hogy kifelé menet lehet törmeléket kicipelni, amiért sportszelet jár jutalomként a barlang bejáratánál.

 A barlangászás után felkapaszkodtuk a beszakadt tetejű kisbarlanghoz:

 

  Utána pedig elkirándultunk a hadifogoly temetőig. Útközben nagyon szép kökörcsineket láttunk:

 meg tavaszi héricseket is:

így készült a kép:

A temetőben még sosem voltam. Kiderült, hogy 1914-1918 között itt működött az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora. A tábor létszámáról több becslés jelent meg. A reálisabb becslések szerint 100 000 fogoly volt összesen, az állandó létszám pedig 30 000 körül volt. A nyilvántartások tanúsága szerint a táborlakóból a járványok miatt (pl. kolera, tífusz) összesen 4400-an vesztették életüket. A 7-es temető a Strázsa-hegy déli lejtőjén húzódik. 1538 orosz, szerb, olasz és román hadifogoly talált itt végső nyugalmat. Két orosz tiszti sírt már annak idején sírkővel jelöltek. Ezek közül napjainkra csak Florov kapitányé maradt meg.
 

 
Anno így nézett ki a temető:

A temető után még terveink szerint felmentünk volna a kilátóhoz a dombra, de ekkor egy jött egy zápor, és visszazavart minket az autóhoz.
Így aztán elgurultunk a szőlőbe, ahol anyáék már vártak minket finom ebéddel.